Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
-606 BÚZÁS JÓZSEF Ezeknek a köröknek a nevében interpellált Eckhardt Tibor független kisgazdapárti képviselő az országgyűlés 1924. október 7-i ülésén.54 A megállapodást »az emberi kultúra elleni merényletnek« minősítette. Eckhardt demagóg módon, a közvélemény félrevezetése céljából támadta az ipari nagytőkét, elsősorban Weisz Manfrédékat és a magyar ásványolaj feldolgozó ipar tulajdonosait, hogy az ő profitjuk miatt kötötték a megállapodást a Szovjetunióval és a magyar kormánnyal együtt őket teszi felelőssé a szerződés megkötéséért. Eckhardt beszédében mindazokat az érveket megtalálhatjuk a kommunista világveszélyről, amelyeket ma is használ a reakció a Szovjetunió ellen. Eckhardt kijelentette : »Magyarország világtörténelmi hivatása nem lehet más, mint a Keletről fenyegető kommunista rendbontás, felforgatás és bűnszövetkezettel szemben a keresztény nemzeti gondolat erejét emelni, megvédeni a Nyugatot.«55 Végül Eckhardt azt követelte, hogy a parlament nyisson vitát a szovjet-magyar egyezmény felett. A kormánypárt képviselői Eckhardttal szemben védelmükbe vették a megállapodást. Egyrészt Magyarország gazdasági és politikai érdekeire, másrészt a többi tőkés ország, elsősorban Olaszország álláspontjára hivatkoztak. Bogya János kormánypárti képviselő pl. azzal érvelt, hogy »a keresztény nemzeti irányzat valódi megteremtője, Mussolini isi kezet fogott politikai okoknál fogva az orosz birodalommal«.5 6 Gratz Gusztáv, aki részt vett a berlini tárgyalásokon, a megállapodás védelmében Ausztria példájára hivatkozott, amelynek a Szovjetunióval kötött megállapodása »igen jól bevált, és az osztrák külkereskedelemnek ebből igen nagy haszna van«.57 Bethlen válaszában58 arra hivatkozott, hogy már 28 állam vette fel Magyarországot megelőzve a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, nem indokoltak tehát a szerződéssel szemben felhozott ellenvetések és aggályok. Végül ígéretet tett arra, hogy »nem akarom ebben a kérdésben (ti. a magyar-szovjet megállapodás kérdésében) az országot fait accompli elé ámítani, a nemzetgyűlés elé viszem a dolgot, hogy módja legyen a ratifikáció előtt ezzel a kérdéssel foglalkozni«.59 Erre azonban nem került sor, mert a magyar kormány a megállapodást nem terjesztette az országgyűlés elé ratifikálás céljából. A Pesti Napló 1925. január 16-i száma Bethlen szerint az orosz szerződés Magyarországra nem jelent veszélyt című cikkében védelmébe veszi a megállapodást. Megállapítja, hogy »nem lett volna helyes, ha Magyarország a többi európai államoktól eltérően egyedül utasította volna vissza az összeköttetést Szovjet-Oroszországgal«. Hivatkozik a cikk Bethlen véleményére, aki kijelentette, »hogyha már egész Európa összeköttetésbe lép Oroszországgal és csak Magyarország tartózkodnék ettől, akkor éppen a tartózkodás jelentene reánk nézve veszélyt«. A kommüniké kiadásával kapcsolatos taktikázás is már bizonyítja, hogy Horthy és a magyar kormány nem őszinte magatartást tanúsított a Szovjetunióval folytatott megállapodás kérdésében. Ezt a későbbi események teljes mértékben igazolják. Bár megegyeztek abban, hogy a megállapodás 54 1922. évi június hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Naplója. 1924. X. 7. XXVI. köt. 17. 1. 55 Uo. 56 U«. 38. 1. 67 Uo. 19. 1. 58 Uo. 31. 1. 59 Uo. 39. 1.
