Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
» \ a szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok törtenetéhez 603 kapcsolatot akarta megteremteni és abban reménykedett, hogy ezt esetleg a diplomáciai elismerés nélkül is el tudja érni. Ügy gondolták, hogy a diplomáciai elismerést el lehetne odázni, sőt később esetleg meg is lehetne tagadni. Ezt az álláspontot a szovjet tárgyaló fél előtt a magyar delegáció azzal indokolta, hogy »egy kereskedelmi szerződés megkötésének ténye volna az, ami a magyar kormánynak megkönnyítené a diplomáciai összeköttetés létesítését a közvéleménnyel szemben«.4 8 A Szovjetunió álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a kereskedelmi kapcsolatok felvételének előfeltétele a szovjet kormány elismerése, vagyis a diplomáciai kapcsolatok létesítése. A Szovjetunió álláspontját az indokolta, hogy a Szovjetunió nem elégedhetett meg a kormány de facto elismerésével, hanem követelte a de jure elismerést is. A szovjet kormány de jure elismerése nélkül a kereskedelmi kapcsolatok nem nyugodhattak volna elég szilárd bázison. 2. A magyar kormány a kereskedelmi kapcsolatok lebonyolítását úgy képzelte el, hogy az osztrák példához hasonlóan a kereskedelmi kapcsolatokat egy szovjet-magyar vegyestársaság bonyolítja. Igaz ugyan, hogy a Szovjetunió több országgal kötött ölyan megállapodást, amely lehetővé teszi vegyestársaság létesítését. Ezek a megállapodások azonban régebbi keletűek, amikor a kapcsolatok kiépítése érdekében a Szovjetunió hajlandó volt bizonyos ilyen természetű engedményekre is. Azóta a Szovjetunió helyzete a tőkés országokkal való kereskedelem tekintetében lényegesen megváltozott. Számos országgal kötött megállapodásokat és külkereskedelmi kapcsolatait széles körben kiépítette. Ebben a megváltozott helyzetben a Szovjetuniónak már nem volt szüksége arra, hogy vegyes társaságok útján segítse elő a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését, és ezért a szovjet-magyar vegyestársaságra vonatkozó javaslatot nem fogadta el. Ezzel az álláspontjával egyben tudtára adta a magyar kormánynak, hogy lia kereskedelmi kapcsolatok felvételére előbb került volna sor, helyzete kedvezőbb lett volna. így igazolódtak be Lenin 1922. november 20-án, a moszkvai szovjet teljes ülésén mondott sfcavai. Lenin ezen az ülésen megállapította, hogy a Szovjetunió és a tőkés országok között megindultak a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok, majd kijelentette, hogy »mindenik állam, amely szembehelyezkedik ezzel, azt kockáztatja, hogy elkésik, és esetleg egy és más meglehetősen lényeges dologban előnytelen helyzetbe kerül«.4 9 Ezt elismerték magyar részről is. A Magyar Gyáripar 1924.október 1-i 15. számában5 0 megállapítja, hogy 1922-ben az első tárgyalások alkalmából szovjet részről hajlandóak voltak »politikai természetű megállapodások keretében« koncessziókat adni egy vegyes magyar-orosz társaságnak. »Ez a társaság — állapítja meg a lap — bonyolította volna le az ipari exportot, szállította volna Oroszországból Magyarországra az ipari nyersanyagokat.« Igaz ugyan, hogy a szállítások hitelnyújtással is együttjártak volna, de ez »a politikai kérdések elintézése esetén nem ütközött volna nehézségbe«. A magyar tőkések tudták, hogy jelentős profittól esnek el, ha a Szovjetunióval nein tudnak kereskedni, ha a vegyetársaságot nem tudják megalakítani. Ezt világosan bizonyította számukra Ausztria példája, amely az 1923-ban ala-48 M. M. I. Küm. 1924. res. pol. 145. 49 Lenin Művei. 33. k. 436. 1. 50 Magyar Gyáripar 1924. okt. 1. dr. Kofjler Károly : Magyarország és Oroszország.
