Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
602 btfzäs józsef kabinetfőnöke, aki ezen az értekezleten a következő megállapítást tette : »A jelen viszonyok között azért fontos az Oroszországgal való kapcsolat helyreállítása, mert ezáltal egy olyan nemzetközi tényezővel kerülünk összeköttetésbe, amely a békeszerződésben kialakult európai érdekcsoporton kívül áll. A kapcsolatok által megszűnne ez idő szerinti teljes tétlenségünk impreszsziója, amit másfelé hasznosítani lehetne.«46 A fenti kijelentésekből világosan kiderül,hogy a magyar kormány — szovjetgyűlölete ellenére — felismeits, hogy a Szovjetunió fontos nemzetközi tényezővé vált. Sőt a Külügyminisztérium kénytelen volt elismerni azt is, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete tovább fog erősödni,tekintélye tovább fog növekedni, éppen ezért »Oroszország fontossága egyre fokozódik«.4 7 A bizottságban Csáky a kapcsolatok felvételét ellenző álláspontjával egyedül maradt és a tárgyalások folyamán kénytelen volt ő is beleegyezését adni a tárgyalások megkezdésébe. Még ekkor is igyekezett azonban olyan fenntartásokkal élni, amelyeknek az érvényesítése eleve zsákutcába vitte v volna a tárgyalásokat. Csáky nem kevesebbet. követelt, mint azt, hogy a magyar kormán}-' a szovjet követség működésének ellenőrzése céljából a saját embereit oszthassa be tolmácsként a követségre, vagyis jogot kapjon arra, hogy kémeket építsen be a szovjet követségbe. Továbbá azt követelte, hogy a szerződésben rögzítsék, hogy a Szovjetunió követségének nincs joga rádió és telefonösszeköttetést használni, valamint hogy nincs joga érintkezést fenntartani belpolitikai pártokkal vagy munkásszervezetekkel. Az előkészítő megbeszélések eredményeként a miniszteri bizottság a tárgyalások alapelveiként a következő szempontokat dolgozta ki : 1. A megállapodásban ki kell kötni, hogy magyar állampolgárok vagy volt magyar állampolgárok a szovjet követségen nem alkalmazhatók. 2. Szerződésilég kell korlátozni a szovjet külképviselet létszámát, valamint azt, hogy a követség személyzete az országon belül csak a magyar kormány különleges engedélyével mozoghat. 3. Korlátozni kell a szovjet követség futárszolgálatát. 4. Vízumkötelezettséget kell előírni minden szovjet állampolgár számára. A fenti szempontok azt bizonyítják, hogy a magyar kormány még mindig nem tekintette a Szovjetuniót egyenlő, egyenjogú tárgyaló félnek, hiszen olyan megkötéseket akart alkalmazni, amelyeket egyetlen más állammal szemben sem alkalmazott és amelyekről tudnia kellett, hogy egy szuverén állam számára elfogadhatatlanok. A tárgyalások lefolytatásával a magyar kormány Kánya Kálmán követet és Jungerth Mihály követségi tanácsost bízta meg. A tárgyalások Berlinben a Szovjetunió németországi követével 1924. augusztus 26-án kezdődtek. Kánya a tárgyalások megkezdésekor egy megállapodás tervezetet nyújtott át, amely az előbb említett négy alapelven épült fel. A tárgyalásokon a vita a következő fontosabb kérdések körül folyt : 1. A kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok felvételének sorrendje. A magyar kormánynak az volt az álláspontja, hogy először kössék meg a gazdasági megállapodást és azután kerüljön csak sor a Szovjetunió diplomáciai elismerésére vonatkozó megállapodás aláírására. A magyar kormány a magyar tőkések nyomására elsősorban a Szovjetunióval való kereskedelmi 4S Uo. « Uo.
