Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
a szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 601 A magyar képviselő kérésére Genfben abban is megállapodtak, hogy a tárgyalásokat titokban tart ják, egyik fél sem ad ki ezzel kapcsolatosan semmiféle közleményt. Erre a kérésre a magyar félnek azért volt szüksége, mert a magyar kormány félt, hogy már a tárgyalások megkezdésének híre is belpolitikai nehézségekhez vezet, a forradalmi magyar munkásság és parasztság szimpátiamegnyilvánulásait fogja kiváltani a Szovjetunió iránt. Ilyen előzmények után a magyar kormány megkezdte a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó tárgyalások előkészítését. Ebből a célból a külügyminiszter vezetése alatt külön bizottságot hoztak létre azzal a feladattal, hogy dolgozza ki a magyar kormánynak a tárgyalásokra vonatkozó álláspontját. Daruváry külügyminiszteren kívül a bizottság tagjai voltak : Nagyatády-Szabó István földművelésügyi miniszter, gróf Csáky István honvédelmi miniszter és dr. Szászy Béla igazságügyminisztériumi államtitkár. Részt vett még a bízottságban gróf Khuen-Héderváry követ, a külügyminiszter kabinetfőnöke. A bizottság tagjainak a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok felvételére vonatkozóan nem volt egységes az álláspontja. A földművelésügyi miniszter különösebb politikai érveket a megállapodás ellen nem hozott fel, azonban hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági érdekek, a mezőgazdasági kivitel szempontjából a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok jelentősége teljesen elhanyagolható. Határozottan a tárgyalások ellen foglalt állást a honvédelmi miniszter. Az előkészítő megbeszéléseken (1924. május 22.) Csáky kijelentette, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatok felvételét honvédelmi szempontból rendkívül aggályosnak tartja, mert »a hadsereg körében szervezett destruktív propaganda pár hónapon belül igen kritikus helyzetet teremtene«.4 4 A magyar hadsereg politikai megbízhatóságát a honvédelmi miniszter tehát olyan ingatagnak tartotta, hogy már a Szovjetunió kormányának elismerése is »kritikus helyzet«-et teremthet a katonaság körében. A Külügyminisztérium a fenti állásponttal ellentétben határozottan a kapcsolatok felvétele mellett foglalt állást, azonban távolról sem a Szovjetunió megbecsülése vagy a szovjet rendszer elismerése szempontjából, hanem kizárólag az objektív történelmi helyzet hatása alatt. A külügyminiszter döntő érve az volt, hogy »Oroszország egyre nagyobb nemzetközi tényezővé növi ki magát«.4 5 A Szovjetunió nemzetközi helyzetének megszilárdulása, számos vezető imperialista ország által történt elismerése, a Szovjetunió gazdasági helyreállításában elért sikerek voltak azok a történelmi körülmények, amelyek a szovjetellenes fasiszta magyar kormányt is arra bírták, hogy a Szovjetunióval való tárgyalások mellett foglaljon állást. Mint arról már említést tettem, a magyar kormánynak a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok felvételével messzemenő külpolitikai tervei is voltak. Ez kiderül a fenti bizottság tárgyalásairól felvett jegyzőkönyvből is, amelyben ismét találkozunk azzal a szándékkal, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatokat a revizionista külpolitika céljaira akarják felhasználni a kisantant országaival szemben. A már említett május 22-i értekezleten ezt a külügyminiszter úgy juttatta kifejezésre, hogy a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok létesítése »Romániához való viszonyunk szempontjából jelentős«. Még világosabban fejezte ki ezt a törekvést a Külügyminisztérium 44 Uo. 46 Uo. 4*