Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
596 \ búzás józsef Annak ellenére, hogy Szovjet-Oroszország ebben az időben nyersolajat nem exportált, hanem csak feldolgozott nyersolajtermékeket, hajlandó volt Magyarországgal egy nyersolaj-szállításra vonatkozó üzletet kötni. A magyar vevők képviseletében 1922 augusztus végén dr. Koffler Károly utazott Berlinbe és tárgyalásokat folytatott az ottani szovjet kereskedelmi képviselettel. Megállapodásra is jutott egyelőre 4000 tonna nyersolaj vásárlására vonatkozóan, amelyet azonban további vásárlások követtek. »A magyar ásványolajfinomító ipar azóta is, két éven át, nyersanyagszükségletét kizárólag Oroszországból fedezi.«30 Maguk az üzleti feltételek is azt mutatják, hogy a szovjetállam jelentős engedményekre volt hajlandó annak érdekében, hogy Magyarországgal a kereskedelmi kapcsolatot kiépítse. Ennek bizonyítéka, hogy a szovjet fél kész volt elfogadni azt a magyar kívánságot, hogy a nyersolaj ellenértékét a magyar vevő csak akkor fizeti ki, ha a nyersolajat szállító hajó a szovjet felségvizeket elhagyta, a Dardanellákon áthaladt. Koffler jelentésében is elismeri, hogy »az Orosz Handelsvertretung részéről igen nagy előzékenységgel találkoztunk«, 'ami abban nyilvánult meg, hogy szovjet részről elfogadták a fenti — elég szokatlan — fizetési feltételt. Ezen túlmenően a szovjet fél 10 000 angol font erejéig a Deutsche Bank útján garantálta a szállítás teljesítését. A berlini szovjet kereskedelmi képviselet és a GyOSz között kötött megállapodást a szovjet kormány jóváhagyta, sőt a Handelsvertretung ígéretet tett további nyersolajszállításokra, az egész magyar nyersolaj behozatal kielégítésére (a szükséglet akkor évi cca 64 000 tonna volt). A Szovjetunió a szállítási kötelezettségének a szerződés szerint teljes mértékben eleget is tett. Már október 7-én értesítette a magyar vevőt, hogy az egész 4000 tonnás szállítmány a novoroszijszki kikötőbe megérkezett és rendelkezésre áll. A szállítást azonban csak később bonyolították le, mivel a magyar'vevő nem tudott a szerződésben megállapított időben hajót kiállítani. A Szovjetunió ezzel a lépésével bizonyságot tett arról, hogy kész felvenni a kereskedelmi kapcsolatot Magyarországgal és azt is bebizonyította, hogy Magyarország számára gazdasági és politikai szempontból is rendkívül nagy előnyöket tud biztosítani. \ Nem kisebb jelentőségű azonban a magyar gazdasági élet számára az Oroszországba irányuló export sem. Ezt Koffler említett jelentésében31 a következőképpen értékeli : »A jelenlegi viszonyok között iparunk szempontjából igen nagy jelentősége volna az orosz piac megnyitásának. Iparrexportunk főképpen annak a fojtogató gazdaságpolitikának hatása alatt, amellyel az ún. utódállamok igyekeznek piacukat iparunk elől elzárni, a legnagyobb nehézségekkel küzd és egyes iparágak, különösen a gépipar, kénytelen termelését redukálni.« Az export szempontjából a GyOSz képviselője igen kecsegtetően és optimistán ítélte meg a kilátásokat. Jelentésében a következőket írja r »Nemcsak arról lehetne szó, hogy a háború előtt az orosz piacon bírt pozíciónkat szerezhetnők vissza, ε mi magában véve is igen kívánatos cél volna, amennyiben ez az export békeidőben all millió aranykorona értéket meghaladta, amely export túlnyomó része Csonka-Magyarország gyáraiból származott, de a megváltozott gazdasági viszonyok között s különösen Oroszország jelenlegi szükségleteit és nemzetközi helyzetét figyelembe véveyez az 33 Magyar Gyáripar, 1924. 11. sz. okt. 1., dr. Koffler Károly: Magyarország és. Oroszország. 31 O. L. Küm. gazd. pol. 1922. 118-114853.-