Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
a szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 597 export jelentékenyen fokozható s újabb iparcikkek egész sorozatával kiegészíthető volna«.32 A magyar nehézipar rendkívül komoly exportlehetőségekhez jutott volna az orosz piacon. Elsősorban mezőgazdasági gépeket tudott volna exportálni, amelyeket — mint már említettük — a háború előtt is szállított a cári Oroszországnak, az ottani speciális követelményeknek és adottságoknak megfelelő kivitelben. Ilymódon ezeknek a gépeknek a gyártására a magyar iparnak megvolt a kedvező lehetősége. A mezőgazdasági gépek átvételére vonatkozóan a szovjet kormány berlini kereskedelmi képviselője igen pozitívan nyilatkozott. Többek között kijelentette, hogy hajlandó átvenni minden mennyiségű traktort, amelyet Magyarország 1923 márciusáig le tud szállítani. A Szovjetunió részéről érdeklődés mutatkozott továbbá a Ganz-gyár villamossági gyártmányai iránt, Diesel-motorok, szerszámgépek, élelmiszeripari, vegyipari gépek iránt és már akkor felmerült a magyar hajóépítő iparnak igen nagymértékben való foglalkoztatása szovjet rendelésekkel. Ipari fejlődésünk, egész gazdaságpolitikánk, de nem utolsó sorban az ország politikai helyzete, önállósága szempontjából is óriási lehetőségeket ígért a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok kiépítése. Koffler jelentéséből az is kiderül, hogy a GyOSz részéről meg lett volna a hajlandóság arra is, hogy valamilyen közös magyar-szovjet gazdasági szervet létesítsenek. A GyOSz-nak az volt az elképzelése, hogy »tanulmányi részvénytársaság« formájában »szerényebb keretek között« ^gy közös gazdasági szervet létesítenek, amely azután később konkrét üzletekét is előkészítene és megteremtené az előfeltételeket az üzletek finanszírozására és lebonyolítására. A magyar tőkések különösen nagy reményeket fűztek egy vegyestársaság I létesítése esetén ahhoz, hogy nem szovjet exportszerveken keresztül tudnak Oroszországból származó nyersanyagokat vásárolni, hanem közvetlenül Oroszországban a belső piacon tudják azokat a világpiaci árnál alacsonyabb áron megvenni. Itt elsősorban ércekre, textilnyersanyagokra (gyapot, len, kender), ! bőrökre, sörtére, fára és mezőgazdasági cikkekre gondoltak. Itt újból rá kívánok mutatni arra, hogy a magyar tőkések üzleti kezde-I ményezései a Bethlen-kormány tudomásával és engedélyével folytak. Erről tanúskodik Bethlen miniszterelnöknek a szovjet-magyar vegyes társaság létesítésével foglalkozó magyar üzletemberekhez (Dióssy Ödön Sándor, Pintér Miksa és László Sándor vezérigazgató) intézett, 1922. december 23-án kelt levele, amelyben a következőket írja : »Tudomásul vettem, hogy érdektársaival a Magyarország és Oroszország közötti áruforgalom előmozdítására egyrészről magyar érdekeltség, másrészről orosz tőke bevonásával egy magyarorosz kereskedelmi társaság létesítését tervezik. Tekintettel azokra a fontos érdekekre, amelyek Magyarországnak a nemzetközi áruforgalomba való bekapcsolásához fűződnek, kívánatosnak tartom, hogy Oroszország és Magyarország között megfelelő áruforgalom alakuljon és felkérem, hogy az alapítási terv teljes kialakulása után annak részleteiről tájékoztatni szíves legyen.«3 3 A kedvező lehetőségek láttán a magyar tőkés körök elérkezettnek látták az időt arra, hogy bizonyos szervezeti intézkedéseket is tegyenek a szovjetállammal való kereskedelmi kapcsolatok kiépítése és lebonyolítása érdekében. 1923. június 28-án Budapesten az Angol-Magyar Bank alapításként 200 millió 32 Uo. 33 O. L. Küm. gazd. pol. Orosz dosszié.
