Századok – 1955

Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588

a szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok törtÉNetéhez 591 kívül Németországgal, Norvégiával, Ausztriával, Olaszországgal, majd 1922-ben Dániával, Svédországgal, Csehszlovákiával és több más európai országgal kötött a szovjetállam kereskedelmi megállapodást. Kudarcot vallott az imperialista országoknak 1922 januárjában a genovai konferencián tervezett szovjetellenes kísérlete is : nem sikerült a szovjetállamra elfogadhatatlan gazdasági feltételeket rákényszeríteniök. Nem sikerült megteremteniük a kapitalista országok egységfrontját Szovjet-Oroszországgal szemben. Ennek az volt a fő oka, hogy elmélyültek és kiéleződtek a tőkés országok egymásközötti ellentétei. Szembetűnően nyilvánult ez meg az 1922. április 16-án létrejött és »rapalloi szerződés« néven ismert szovjet-német megállapodásban. Ezek a körülmények hatással voltak a magyar uralkodó osztályok álláspontjára is a Szovjet-Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatok felvételének kérdésében . A Magyar Gyáripar, a Gyáriparosok Oroszágos Szövetsége lapjának 1922. január l-én megjelent számában őr. Kofjler Károly Az orosz piac című cikkében — miután keserűen megállapítja, hogy Genovában »egységes európai frontot az orosz kérdésben nem sikerült megteremteni« — leszögezi, hogy a Szovjetunióval való kereskedelmi forgalom megindítása »Európa gazdasági életének jelenleg legnagyobb jelentőségű eseménye«. A cikkíró már ekkor felveti, hogy ha közvetlen kapcsolatokat nem sikerül létesíteni, a magyar árukat Lengyelországon keresztül kellene Szovjet-Oroszországba exportálni.7

A magyar kormány álláspontjára a szovjet állam elismerésének kérdésében különösképpen befolyással volt Olaszország és Anglia magatartása. Olaszország már 1921. december 26-án ideiglenes egyezményt kötött a szovjet kormánnyal a kapcsolatok felvételéről. Mussolini 1923. november 30-án kijelentette, hogy »a fasiszta kormány részéről semmilyen akadálya sincsen Szovjet-Oroszország de jure elismerésének«.8 Mussolini saját belpolitikai helyzetét kívánta ezzel az álláspontjával megerősíteni, kihasználva a maga számára az olasz nép szimpátiáját a szovjethatalom iránt. Hasonló gondolatok — Mussolini állásfoglalása nyomán — a magyar vezető politikusok fejében is megfordultak. Az olasz kormány 1924. február 8-án de jure elismerte a szovjet kormányt. A magyar kormány a sajtóban és a parlamenti vitában, amikor a Szovjet-Oroszország felé való közeledést kellett indokolnia, fő érvként éppen Mussolini és az olasz kormány állásfoglalását használta fel. Nem kevésbé volt hatással a magyar kormány magatartására az angol kormány és az angol burzsoázia politikája, amely jelentős befolyást gyakorolt a magyar politikai és gazdasági életre és amelynek álláspontja éppen ebben az időben, amikor az angol kölcsönök felvételére vonatkozó tárgyalások folytak Bethlen István és a City képviselői között, erősen kihatott a magyar kormány magatartására. 1924 január végén a Labour-kormány jutott uralomra Angliában. MacDonald miniszterelnök az angol burzsoázia álláspontját juttatta kifejezésre, amikor kijelentette, hogy »amikor valamely nép diplomáciai elismerésének megtagadása együttjár az ezzel a néppel folytatandó kereskedelem megtagadásával, akkor ennek a bolondságnak felette drága az ára«.9 Az angol kormány 1924. február 8-án de jure elismerte a szovjet kormányt és 1924. augusztus 8-án kereskedelmi szerződést kötött a Szovjetunió' Magyar Gyáripar, 1922. 11 —12. sz. jún. 1. Oroszország és a magyar gyáripar. 8 Patyomkin: Az újkori diplomácia története, 1919—1939. Szikra, 1950. 319. 1. 9 Uo. 314. 1.