Századok – 1955
Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551
a parasztság helyzete az űrbékrestdezes előtt 581 közzel van biztosítva? A küzdelmes, nyomasztó napok sorozatában ritkán adódik egy-egy gondtalan, ünnepi óra, mikor szárnyra kelhet a nyelv tisztaságát s zengését őrző népdal, felcsendülnek a népzene ősi dallamai, perdülnek a népi táncok, felelevenednek a Rákóczi s más nemzeti hősök emlékét idéző népi hagyományok ; egyébként csak a pásztorélet s a mesterkedés (fazekasság, szűrszabó munka) nyugalmasabb menete enged teret művészi törekvéseknek. A népi kultúra mégis virágzik, a nemzetietlen XVIII. századon át a nemzetinek egyedüli gyökere, szilárd alapja marad. Valójában — a köznemesség épp csak bontakozó politikai szerepvállalását nem tekintve —.az igazi nemzetfenntartó elem a feudalizmus kezdődő bomlásának idején is a parasztság. Hogy a termelőerők a gyarmati helyzet bilincsei között is határozott fejlődést mutatnak, a termőterületnek mind nagyobb hányada kerül megművelés alá, bozót, puszta, vizek hátrálnak az eke elől s a földrajzi kép új haszonnövényekkel gazdagodik, hogy a magyar mezőgazdaság jelentős feleslegeket állít elő s kivitelük révén aktívvá teheti az ország kereskedelmi mérlegét, hogy Magyarországnak nem teljes elszegényedés a sorsa : mind a paraszt áldozatos erőfeszítésének köszönhető. S szemben a kiváltságos osztályok latinos-németes kultúrájával, a nemzeti nyelvet és művelődést is a paraszt őrzi meg a századvégi megújhodás alapjául. Mindez annak a parasztnak a műve, akit, házanépével együtt, az adóösszeírás az állatállománnyal egy sorban számlál elő az adótárgyak között. Az uralkodó osztály valóban nem tartja többre őt, mint herék a dolgozó méhet, úgy tekinti, mint jogfosztott szolgáját, akit termelőeszközeivel együtt szabadon elzálogosíthat, elidegeníthet, s úgy is bánik vele, mint saját jólétéhez szükséges hasznos igavonó barommal, akivel kénye-kedve szerint rendelkezhet. Szinte minden munka és teher a jobbágynépre hárul, s neki a tulajdoni és személyi jogoknak csak minimuma jut, a politikai jogokból meg éppen semmi. Az országépítő paraszti munka legfőbb feltétele : a föld a nemességé ; amit ő munkál meg két kezével, annak tulajdonából ki van zárva. Használni is csak harmadrészt használhat belőle bizonyos korlátok között, de okkalmóddal még ezt is, jobbágytelkét, amelyen egész munkája, megélhetése nyugszik, elveheti tőle az uraság. Ha gyermeke nincs, esetleges szerzett vagyonának harmada is a földesúrra száll, végrendelet hiányában pedig az egészre ő teszi rá kezét. Ki van szolgáltatva az uraság önkényének, annak joghatósága, bírói pálcája alá tartozik, ellene viszont nem tanúskodhat, pert nem indíthat. Nem tartozik az országot politikailag képviselő rendek közé, az uralkodó osztály felfogása szerint országlakosnak (regnicola) sem számít, közhivatalt sem viselhet. Sorsáról tehát kizsákmányolói : a feudális államapparátus s a nemesség döntének, abba neki magának nincs beleszólása. Míg tehát a bomlásnak induló feudalizmus a parasztnéppel szemben fokozott igényeket támaszt, cserében, főképp a : zemélyi és tulajdonjogok síkján, még annyit sem hajlandó engedni neki, mint előzőleg. A jobbágy teremti meg a társadalom életének anyagi alapjait, az ő munkáján nyugszik a termelőerők fejlődése, ebből azonban maga lát legkevesebb hasznot : a termelőviszonyok terén az uralkodó osztály fokozott merevséggel szegül szembe minden változtatással. A termelőerők és termelőviszonyok összhangjának megbomlása még nem olyan fokú, hogy forradalmi átalakulás képét vetítené előre. A mélyben azonban már érnek s a paraszti osztályharcban itt-ott már felütik fejüket azok az erők, amelyek a feudalizmus bomlását a válság medrébe terelni hivatottak.
