Századok – 1955

Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551

562 •wellmann imee nak anyagi terhét is a parasztság nyakába varrta — lehetővé teszi Bécs számára a magyar gyarmat alávetettséget biztosító katonai megszállását. Miután ezt sikerült elérnie, az adó további felosztását már a magyar uralkodó osztályra hagyja a kormány. A továbbiakban csak kettőre van gondja : az adóalapnak (a parasztság teherbíróképességének) csorbítatlan megóvására, továbbá arra, hogy a megszavazott adóösszegből hogyan tud a maga számára még többet kifacsarni. Lehetőséget ad erre, hogy nincs szilárdan megállapítva : mennyit kell a hadiadóból készpénzben, mennyit természetben szolgáltatni. Ha tehát rossz a termés, s magasra szöknek a terményárak, akkor a katonaság minél többet természetben követel, sőt nem átall több hadinépet egy-egy vármegyébe vezényelni, mint amennyit annak adója el tud tartani. Jó esztendőben viszont a haditanács pénzben kívánja látni az adó legnagyobb részét, s ebből az egyes alakulatok, tetemes haszonnal, olcsón összevásárolják, ami az ellátáshoz szükséges. (Túlzás lenne tehát az országban állomásozó katonaságnak a belső piac fejlesztése szempontjából különösebb jelentőséget, állandó és egyenletes növelő hatást tulajdonítani ; csupán arról lehet szó, hogy rossz termés esetén elsajátítja azt is, amire a parasztháztartásban szükség lenne, jó évben viszont igen gyatra értékesítéshez juttat bizonyos feleslegeket.) Hogy az első esetben a jobbágy koplalásra kényszerül, s olykor már karácsonyra alig marad betevő· falatja, ami pedig a környéken nem terem meg, vagy sehogysem fizetett, messziről, nagy költséggel kénytelen megszerezni : azzal a Habsburg-államhatalom éppoly kevéssé törődik, mint hogy a második esetben, mikor a terménynek nincsen ára, s nem tud rajta túladni a paraszt, honnan teremti elő az adó megfizetéséhez szükséges pénzösszeget. Bécs számára csak egy a fontos : hogy a gyarmati nép, a nyomorult magyar jobbágy bőrét kétszeresen lehúzza. Elfogulatlan, osztrák szemlélő : gr. Zinzendorf Károly állapítja meg (1773-ban), hogy'mindannak értéke, amit Magyarország az évi 3,9 millió ft hadiadóba való betudáson felül természetben szolgáltat a rendszeresen odavezényelt 32 ezrednek s a helyőrségnek (közös étkezés, beszámításon felüli kenyér, széna, ingyen fa, istálló- és kaszárnyaépítés, tatarozás, szállásadás, előfogat, hadgyakorlatok és menetelések okozta károk címén), meghaladja az 5,2 millió ft-ot. Bécsnek sikerül eszerint a magyar uralkodó osztály jóváhagyásával, sőttámogatásával a már elviselhetetlennek mondott, mégis megszavazott adótehernek jó 230%-át a magyar paraszt vállára rakni. A valóságban azonban ennél is jóval nagyobb mértékű állami kizsákmányolást biztosít a természetbeni szolgáltatások betudásának s az adóbehajtásnak gyakorlati módszere. A kerületi és a megyei polgári biztosok, akiknek az ~ ezredek nevében eljáró katonai biztosokkal szemben az adózók érdekeit kellene képviselni, a velük rendszerint kéthavonta tartott elszámolások (computus) során igen alkalmazkodóknak bizonyulnak, s tulajdonképp a katonaság zavartalan ellátásának biztosítását szolgálják. Bemutatják a községek nyugtáit a teljesített porciókról és előfogatokról (már amelyekről ti. azok nyugtát egyáltalán kaptak), továbbá mindazt, ami a regulamentumon felüli teljesítést, az excessusokat tanúsítja. A hadi commissariusok, különféle kifogásokkal, a meglevő nyugtáknak is csak egy részét fogadják el, s a természetbeni szolgáltatásokat a fennmaradó esetekben sem tényleges értékükön, még csak nem is a vármegye által limitált áron, hanem a jóval csekélyebb regulamentáris áron számítják be a hadiadó összegébe. Ez a rendkívül súlyosveszteség, amely a paraszt számára a katonaságnak nyújtott termékeinek piaci és regulamentáris ára, szolgáltatásainak (munkájának, az előfogat-