Századok – 1955

Krónika - A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat tudományos ülésszaka hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából (Rév Ágnes) 523

524 KRÓNIKA kenteitek a reálbéreket, egyúttal pedig fokozták az üzemekben a fasizmusra jellemző kényszermunka rendszabályokat, amelyeket a mezőgazdaságban honvédelmi munkakötelezettség címén embertelen formában valósítottak meg. A tömegek nyomora, szenvedése, amelyet az idegen érdekekért hozott véráldozat. a munkakónyszer súlyosbított, a forradalmi válság egyik objektív előfeltétele volt. Az elkeseredett tömegekben növekedett a háborúellenes hangulat, az üzemekben csökkent a termelékenység, a parasztok elrejtették a gabonát, a mezőgazdasági munkások megszöktek a rájuk kényszerített szerződések teljesítése elől. Ugyanakkor a kommunisták propaganda- és szervezömunkája mind a munkások, mind a paraszti tömegek között, több sikeres akcióhoz vezetett, részben közvetlenül háborúellenes fellépések, részben pedig politikai jellegű gazdasági harcok formájában. A KMP feloszlatása 1943 nyarán és a laza szervezetű Békepárttal való helyettesítése gyengítette a tömegek forrongásából származó lehetőségek felhasználását. Mindazáltal a kommunisták többsége a tömegek közti munkában jól megállta a helyét. A forradalmi helyzet érésére jellemző volt egy másik tünet is : az uralkodó osztály válsága. A hitlerista koalíció széthullásának, vereségének talaján ez elsősorban abban jelentkezett, hogy a nácik magyar csatlósai — akárcsak a hitleristák —- elkezdtek a békéről fecsegni. Ennek célja egyrészt az volt, hogy felkínálkozzanak különbekemanővereikkel a nyugati hatalmaknak, másrészt, hogy suttogó propagandájuk segítségével elhitessék a magyar tömegekkel : a kormány végül is megköti a bókét, tehát várjanak türelemmel. A kivárási politika egy sor manőverezéshez vezetett : a magyar uralkodó osztálynak azonban nem volt tényleges békeszándóka, a Szovjetunióval nem akart békét kötni, hanem azt remélte, hogy a Szovjetunió ós nyugati szövetségesei között konfliktus tör ki, s ezt igyekezett kivárni Hitler oldalán. Belpolitikai téren elsősorban arra törekedtek, hogy a jelentkező válság közepette a belső rend fel ne boruljon, hogy a tömegek békevágva, németellenessége, gyűlölete az uralkodó osztállyal és rendszerével szemben ne vezessen a békéért, a függetlenségért, a demokráciáért vívott szervezett ellenállási mozgalomhoz, szabadságharchoz. Ezért egyrészt fokozták a terrort a háborúellenes akciók részvevőivel szemben, másrészt azt emlegették, hogy békében akarnak élni szomszédaikkal. A kivárási politika hálójába akarták keríteni a tömegeket és ehhez igénybevették az ellenzéki pártok segítségét is. A Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt jobboldali vezetői kötélnek is álltak, és még azt sem átallották, hogy Kossuth nevével álcázzák azt a politikát, amely hivatott volt előkészíteni egy, az angolok és amerikaiak által tervezett Balkán Szövetséget. De bármilyen hamisan, összefüggéseiből kiforgatva hivatkoztak is Kossuthra, a függetlenség kérdésének felvetése — mégha félrevezető célzattal is .— azt mutatta, hogy a válság közepette az uralkodó osztály nem tudott régi politikai szólamaiból megélni. A Kossuth-rádió leleplezte a hivatalos köröknek Kossuth nevével űzött álnok játékát és megmagyarázta, hogy Kossuth programja az elszánt, áldozatos függetlenségi harcot jelenti, viszont az ellenállási politika óriásának nevét ma a behódolás törpéi veszik ajkukra. A Kossuth-rádió leszögezte, • hogy Horthyék, Kállayék nem mernek szakítani Hitlerrel, nemcsak azért, mert félnek Hitlertől, hanem elsősorban azért, mert félnek a magyar néptől s a demokrácia ügyének nemzetközi diadalától. A Kossuth-ünnepségek ilyen szellemben való előkészítése azt mutatta, hogy az uralkodó osztály kapkodása, zavara növekedett és ez végső fokon rést nyitott a válság szövevényén, mert ezen keresztül a Politikai életbe kezdett beáramlani a tömegek német -ellenes, háborúellenes forrongása. Éppen ezért ez is hozzájárult ahhoz, hogy Horthyék Kossuth halálának 50. évfordulóján utat nyitottak a megszálló német csapatoknak, hiszen egy húron pendültek hitlerista gazdáikkal ; velük egyformán rettegtek a függetlenségi harctól. G. Fazekas Erzsébet rámutatott, hogy 1944 augusztus—szeptemberében — a szovjet csapatok győzelmes előretörése következtében — teljesen széthullott a hitlerista blokk és az utolsó csatlós — Magyarország — határain is már félkörben felzárkózott a szovjet hadsereg. Az 1943-ban feloszlatott Kommunista Pártot az addig a Békepártban harcoJó kommunisták 1944 őszén újból megalakították. A Kommunista Párt vezette munkásosztály köré tömörültek az ellenállási mozgalom és a szabadságharc, a népi demokratikus forradalom erői. Az ellenállási harc a legkülönbözőbb formákban valósult meg ; megkezdődött a fegyveres harc a partizánmozgalomban. A magyar nép forradalmi szervezetei azonban már nem tudtak elég mélyre hatolni ahhoz, hogy az ellenállási mozgalom különböző megnyilvánulásai egységes népi megmozdulássá szélesedjenek, á máikibontakozóban levő partizánharcot fegyveres felkeléssé fejlesszék és forradalmi-függetlenségi harc döntse meg a régi uralkodó osztályt és rendszerét. A népi demokratikus forradalomnak ezt a feladatát a felszabadító Szovjet Hadsereg végezte el, amely azzal,