Századok – 1955

Szemle - Felszabadulás (Ism. Gál Éva) 487

SZEMLE FELSZABADULÁS Dokumentumok hazánk felszabadulásának és a magyar népi demokrácia megszületésének történetéből. Összeállították: Dér László, Mayer Mária, Szabó Éva (Budapest, Szikra, 1955. VIII + 512 I.) Azok számára, akik Magyarország felszabadulásának emlékezetes időszakát átélték, különösen izgalmas olvasmány ez a kötet, amely a felszabadulást dokumentumok tükrében mutatja be, hiszen a történelemnek olyan szakaszáról van szó benne, amelynek maguk is részesei voltak. Ennek a könyvnek tárgya hazánk történetének legnagyobb sorsfordulója, az a rövid néhány hónap, amelyben az ország történelmi fejlődésének, sőt létének vagy nemlétének legdöntőbb kérdései sűrűsödtek össze. Ezt a történelmi szakaszt élményszerűen, életközelsógben bemutatni igen szép, de nem könnyű feladat. A Magyar Munkásmozgalmi Intézet és a Történettudományi Intézet közös dokumentumkötéte, amely a szovjet csapatok magyar földre lépésének napjától, 1944. szeptember 26-tól az ország teljes felszabadításáig, 1945. április 4-ig terjedő időszak eseményeit öleli fel, sok mindenben megfelel a várakozásnak. A kötetben közzétett dokumentumok bemutatják a Vörös Hadsereg felszabadító hadműveleteit, a szovjet hadsereg csapásai alatt összeomló fasiszta rendszer végső vonag-· lásait ; bemutatják a Kommunista Pártnak és a magyar nemzet legjobbjainak önfeláldozó harcát a német fasiszták és magyarországi cinkosaik ellen, a harcot a békéért, a függetlenségért, a demokráciáért. Sok dokumentum mutatja a magyar nép ellenállását a nyilas-fasiszta hatóságok terrorintózkedóseivel szemben. A dokumentumok nagyobbik része pedig a magyar népi demokrácia megszületését és legelső lépéseit mutatja be. A kötet nagy érdeme, hogy sok, a magyar olvasóközönség számára eddig ismeretlen dokumentumot közöl. A dokumentumok nagyobb része (mintegy kétharmada) sajtóanyag. A kiadvány népszerű jellege és a tárgykör sajátosságai bizonyos fokig indokolják ezt az arányt, bár valószínű, hogy a levéltárakban végzett szélesebb körű és mélyebb kutatásokkal valamennyit változtatni lehetett volna rajta. Szép anyagot gyűjtöttek össze a kötet összeállítói a Vörös Hadsereg magyarországi harcairól és működéséről. Értékes szolgálatot tettek azzal, hogy nagy számban közlik a Szovjet Tájékoztatási Iroda hadijelentóseit—-ezek a magyar olvasók jó része számára eddig ismeretlenek voltak —, amelyek, bár szűkszavúan, feltárják a felszabadító hadműveletek menetét. Érdekes és szép dokumentum a Pravdának Budapest felszabadításáról írt cikke (136. sz. dokumentum), amelyből elénk tárulnak azok a roppant nehézségek, amelyeket a szovjet katonáknak le kellett küzdeniük annak érdekében, hogy hazánk fővárosát úgy szabadítsák fel, hogy közben ne váljék romhalmazzá. »A többezer háztömböt, számos iparvállalatot, kikötőt, nagyméretű lakóházakat, földalatti járatok labirintusát magában foglaló Budapest olyan körvódelmi bázist nyújtott a németeknek, amilyent a legkitűnőbb erődítmények sem jelenthetnek katonaság számára . . . Budapesten nem volt egyetlen oiyan pont sem, amelyet az ellenség megerősített állásaiból ne tudott volna tűz alatt tartani« (261. 1.). A Vörös Hadsereg harcosai mégis, utcáról utcára, házról házra hősiesen harcolva, bevették a várost és ezzel újabb fényes fejezetet írtak a Nagy Honvédő Háború történetének könyvébe. A Vörös Hadsereg parancsnokságainak felhívásain, parancsain keresztül megmutatja a kötet, hogy a szovjet csapatok nem meghódított, hanem felszabadított terű-, létként kezelték hazánkat (3., 4., 5., 60., 61. sz. dokumentum). Érdekesek és meggyőzőek az ellenséges forrásból, a nyilas-fasiszta hatóságoktól származó beismerések a lakosság oroszbarát hangulatáról, a szovjet katonák barátságos magatartásáról (53., 63. sz.). Tanulságos és megrázó történelmi dokumentum a Vörös Hadsereg 1944. december 30-i röplapja (35. sz.), amely ismerteti a Budapestnél körülzárt ellenséges csapatokhoz