Századok – 1955

Szemle - Felszabadulás (Ism. Gál Éva) 487

488. SZEMLE intézett ultimátumot és tudtára, adja a főváros lakosságának a fasiszta banditák hallatlan gáztettét, a szovjet parlamenterek meggyilkolását. Igen szép anyagot tartalmaz a kiadvány a Magyar Kommunista Párt Magyarország felszabadulásáért vívott harcáról. Illegális röplapok, plakátok, az illegális Szabad Nép cikkei, a Kossuth-rádió adásainak szövege és á későbbi visszaemlékezésekből közölt részletek nyomán kibontakozik az olvasó előtt az az áldozatos, hősies harc, amit amagyar kommunisták ós vezetésükkel a magyar nép legjobbjai vívtak a fasiszta terroruralom ellen, a népellenes háború befejezéséért. Természetesen a dokumentumok nem tárhatják fel teljes egészében ezt a harcot, hiszen éppen e tevékenység illegális volta miatt sok fontos tényről nem maradhatott fenn dokumentum ; ez magyarázza azt, hogy az erről a kérdéscsoportról közölt dokumentumok nagy része felhívás, kiáltvány, figyelmez.tetés. Sok érdekes dokumentumban —- az MKP vezetőinek cikkeiben, beszédeiben, újságbeszámolókban stb. — tükröződik a népi demokrácia megszületése, az MKP felszabadulás ütáni politikája ós szerepe az ország talpraállításában, a demokratikus átalakulás megindításáért folytatott harcban. Értékes források az egyes pártszervezetek jelentései, pártértekezletekről felvett jegyzőkönyvek, az Ideiglenes Kormány egyes iratai, amelyek most először jelentek meg nyomtatásban. Az MKP felszabadulás utáni politikájának megértése szempontjából igen fontos dokumentum Révai József elvtársnak az MKP programjavaslata szegedi vitáján elhangzott hozzászólása (90. sz. dokumentum), amely ugyancsak először jelent meg nyomtatásban. Révai elvtárs 1944. november 19-én elhangzott hozzászólásában már a legkezdetibb időben megmutatta a kommunistáknak Magyarország fejlődésének perspektíváit : »Mi, ha azt mondjuk, hogy demokratikus, független Magyarországot akarunk, nem burzsoá-kapitalista demokráciát akarunk, hanem népi demokráciát, olyan demokráciát, ahol a nép szabadságjogai — valóság, nem pedig fügefalevél a kizsákmányolás számára, ahol a föld a paraszté, ahol meg van semmisítve a magyar nagybirtokososztály, ahol az államhatalom szervei a nép kezében vannak, az öntudatos szervezett munkásság, tehát a kommunisták kezében is« (178,. 1.'), Érdekes és szép dokumentumok mutatják meg a munkásosztály áldozatos munkáját az üzemek helyreállításában, a termelés megindításában ; szép a földreformért folytatott harcot, a földreform forradalmi végrehajtását tárgyaló rész. Kevésbé jól dokumentálja azonban a kiadvány az uralkodó osztályok teljes válságbajutását, pánikját, a rendszer felbomlását a Vörös. Hadsereg győzelmeinek hatására, továbbá a felszabadulást közvetlenül megelőző nyilas-fasiszta terrort, amely az ország németek megszállta, egyre jobban összeszűkülő területein az utolsó percig tombolt. Az előbbi kérdésre vonatkozólag egy dokumentumot közöl a kötet, az október 15-i koronatanácsi ülés jegyzőkönyvét, de sajnos, ezt is csak kivonatosan. Ügy véljük, nem helyes a papírtakarókosság ilyen értelmezése : a jelen esetben az így megcsonkított dokumentum sokat veszít meggyőző erejéből és értékéből. A nyilas terrorból és fosztogatásból a kiadvány inkább csak az utóbbit mutatja be valamennyire, holott, ha másutt, nem, a népbíróságok anyagában minden valószínűség szerint bőségesen lehetne találni megfelelő dokumentumokat. A fenti hiányosság következtében a könyv nem eléggé érzékelteti azt a nemzeti katasztrófát, amelybe az uralkodó osztályok népellenes politikája, ' elvetemültsége a magyar népet sodorta, azt a poklot, ami a nyilasuralom alatt az országban dühöngött, s ennélfogva nem érzékelteti eléggé azt sem, mitől szabadította meg a magyar népet á felszabadulás, mit jelentett számára a legmélyebb szakadék széléről a nemzeti újjászületés xitjára lépni. * Éppen a kötet témájának jelentőségére való tekintettel kissé részletesebben szeretnénk foglalkozni a forrásközlés színvonalával. Sajnos meg kell állapítani, hogy ezen a téren a kiadvány igen sok kívánnivalót hagy hátra, jóllehet összeállításának időpontjában már rendelkezésre álltak — egyéb archebgráfiai szakirodalom mellett — a szovjet forrásközlési szabályok. A dokumentumok tárgyi csoportosítása már a kiadvány népszerű jellegénél fogva is kétségtelenül helyes, azonban az már vitatható, hogy célszerű volt-e ilyen sok kis tárgyi csoportra bontani az anyagot. (A 259 dokumentum húsz tárgyi csoportra és alcsoportra oszlik.) Ez ugyanis azt eredményezi, hogy a kronológia számtalanszor újra kezdődik, igen nehéz eligazodni a kötetben és megtalálni a megfelelő dokumentumot. De ha már ez a felbontás megtörtént, legalább a tárgyi csoportokon és alcsoportokon belül kellett volna szigorúan betartani a kronológiát. Azonban ez is hiányzik. Az V. fejezet