Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

A DUALIZMUS RENDSZERÉNEK ELSŐ ÉVEI MAGYARORSZÁGON 45 Ugyanezekben a napokban Szegedet is elárasztották az Asztalos-féle proklarnációval — közölte felháborodva az egyik kormánypárti újság —, s »egyes népámítók a nyílt téren ordítozták, hogy nemsokára lesz papszaladás, úrfutás«. Hódmezővásárhelyen is —• ahol az alispán jelentése szerint már március elején népgyűlést akartak tartani »izgató hangon a földesúr ellen« — »az alsó néposztályban, kiket különösen a vagyonközösség csiklandozott«, támadtak lelkes hívei az Asztalos vezette mozgalomnak — írta a balközép lapja ; a parasztság vezétőit itt is letartóztatták. Nagykőrösön még jelentősebb megmozdulás zajlott le május 10-én : mintegy kétezer főnyi paraszttömeg vonult puskákkal és halálfejes zászlókkal a városháza elé, hogy az ülésező képviselőtestületet a legelők felosztására kényszerítse. Még aznap katonaság szállta meg a várost ; sok parasztot bebörtönöztek. A demokrata körök szervezéséhez kapcsolódó tömegmozgalmak ellen a kormány kíméletlen erőszakkal lépett fel. Egyben felhasználta az alkalmat, hogy valamennyi demokrata kört, majd pedig a Madarász-féle kérvényezési akciót betiltsa. De a szélsőbal szervezkedésével s az azt kísérő népi megmozdulásokkal szemben nem volt elégséges a kormány fellépése, az egyesületek felügyelete, ill. feloszlatása, a gyűlések tartásának megnehezítése ; nem volt elégséges, hogy a Deák-párt is »48-asnak« hirdesse magát — mint Andrássy, »ki a szélsőbalnak . . . szemébe kiáltá : Protestálok, a 48-asok mi vagyunk« ; — nem volt elégséges, hogy a vidéken a demokrata körök ellensúlyozására deákpárti »egyenlőségi köröket« szervezzenek ; — a 67-es »közjogi alapon« álló Deákéknak nem volt lehetőségük a 67-tel való széleskörű elégedetlenség levezetésére. Itt Tiszáéknak kellett teljes erővel porondra lépniök : a balközépet olyan párttá szervezniök, amely — ugyanakkor, amikor semmivel sem marad el a Deák-párttól népellenességben — vetekedni tud a szélsőballal ellenzékiségben ; vagyis közjogi demagógiájával, hazafias frázisaival elég »népszerűvé« tud válni ahhoz, hogy a kiegyezéssel való elégedetlenséget — legalábbis a középbirtokosok és egyéb birtokos elemek részéről — »felszívja«, s őket a »társadalmi rend védelmében« a szélsőballal szemben felsorakoztassa. Ezt szolgálta a balközép párttá szervezése éppen 1868 tavaszán ; ebben áll a balközép oly sokat emlegetett »levezető szerepe« ; s persze távolról sem abban — amiről a polgári történetírás beszél —, hogy a középbirtokosok, a dzsentri »forradalmiságát« vezesse le. Ilyenfajta levezetésre éppen nem volt szükség, mert a középbirtokos-osztálytól ebben az időben semmi sem állt már távolabb, mint a forradalmiság. Tiszáék, ha eddig nem is alkottak forma szerint külön pártot, a szélsőballal kapcsolatos tömegmegmozdulásokat már korábban is élesen elítélték és a szélsőbalt ismételten »a rendetlenség és felforgatás pártjá«-nak nevezték. S nem lehet kétség aziránt, hogy a balközép párttá szervezését Tisza éppen a demokrata körökkel kapcsolatos népmozgalmak veszélye miatt, a szélsőbal párttá szervezkedésének megelőzése céljából tartotta égetően fontosnak. »Midőn a szélsőbali izgatások már kétségbe kezdték vonni a tulajdon szentségét — írja egy deákpárti kortárs —, Tisza Kálmánban is megszólalt a geszti földesúr.« Már 186'8 márciusában értekezletet hívott öäszs Nagyváradra, mert »sürgetve int az idő — úgymond —, hogy a balközép-párt egyesüljön . . . az osztálygyűlölködésnek fölidézésére vezető törekvések által fenyegetett társadalmi rend . . . megóvására és fönntartására éppúgy, mint hazánk függetlensége és alkotmányossága kellékeinek részint megtartására, részint alkotmányos úton visszaszerzésére«. Ε tanácskozás eredményeként adta ki