Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György: Konferencia a huszitizmus két elméleti problémájáról 477
480 SZÉKELY GYÖKGY csak a feudalizmus két fázisát. A feudalizmus Graus fogalmazta válságát szerinte nem lehet a XIV. századdal kezdeni, sem 1525-tel befejezni, mert a kérdéses jelenségek . azután is fennállnak. Maga Husa professzor is elismerte ugyanakkor, hogy a vita most előbbrehaladt, elhagyták ugyanis a feudális társadalmi rend válságának felfogását. Javasolta, hogy a komplikált problémákat vitás voltuknak megfelelőbb módon, ne oly határozottan dolgozzák ki. Az egyház hatalmának túltengéséből adódó problémákat mélyebben kellene elemezni. Az általános kérdésekhez szólt hozzá H. Köpstein, aki a polgári forradalomban a polgárság vezető és a parasztság szövetséges szerepével foglalkozott, külön tárgyalva a korai polgári forradalmakban (reformáció, németalföldi és angol) a polgárság és polgárósult nemesség szövetségét és a néptömegek szerepének korlátozását. A buszita forradalmi mozgalommal kapcsolatban is jogosult kérdés, nem korai polgári forradalom-e. Majd a németországi helyzettel foglalkozott. A reformációban megvoltak a polgári forradalom kitörésének, de nem megnyerésének feltételei. A német reformáció forradalmi periódusát (1517—1525) a feudalizmus válsága vezette be, amelyről Németországban a XV. század utolsó harmádában lehet csak beszólni.8 A kapitalizmus termelési formációjának kezdetei a német bányászatban és textiliparban a XV. században lépnek fel. A városon belüli osztályharc kiéleződése és a parasztmozgalmak sorozata előzi meg a válság periódusát·. Székely György arra utalt, hogy nézeteink az egy év előtti tankönyvvitához képest közeledtek egymáshoz, mivel a cseh elvtársak a »feudalizmus válsága« és a kapitalista fejlődés, a huszita forradalmi mozgalom és a polgári forradalom fogalmait ma megnyugtatóbban választják szét. A cseh elvtársak érdeme, hogy sok elméleti jelentőségű új gondolatot vetettek fel. Javasolta, hogy a bevezető . tanulmány mutasson rá a kapitalizmushoz vezető kettős európai fejlődésre : a pépzjáradék általánossá válása és a bérlőrendszer kifejlődése Nyugat-Európában, a második jobbágyság felé vezető út a XV. században, küzdelem a pénzjáradék ós a korábbi járadékformák visszaállítására,a röghözkctésre, a városok visszaszorítására irányuló földesúri tendenciák között Kelet-Európában. A parasztság történetével kapcsolatban különösen a járadékok," a .költözés és az öröklés kérdéseit kell kutatnunk. A beszámolóban taglalt polgári nézetekhez megjegyezte, hogy a pusztásodás nem tekinthető a »válság« okának, maga is következmény, ezért a telekaprózódást, a perasztság rétegeződésót, a zsellérré süllyedést kell fokozottan kutatni. A városba menekülés kérdését is sokoldalúan kell megvizsgálni, mennyiben jelenti ez a régi falusi társadalom pusztulását, és mennyivel inkább az előremutató elemet —- a városfejlődést — kell kiemelnünk belőle. Általában meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, högy az árutermelés fejlődésének jelenségeiből mi a feudális rend hanyatlása, mert bár az árutermelés végső során aláássa, először azonban erősíti a feudális nagyurak hatalmát. Elméletileg is jobban kell tisztáznunk a péiizhasználat problémáit a feudalizmus rendjében. À bevezető tanulmány' kérdései közé javasolta iktatni a hadművészetben beállott lényeges változásokat, utalva a XIV. század eleji flandriai, svájci, ditmarscheni, magyarországi eseményekre. L. Demeny a huszitizmus társadalmi alapjairól szóló fejtegetéseiben a fejlődés további keleteurópai specifikumaira hívta fel a figyelmet. É felszólalások alapján J. Macek is óva intett a feudalizmus válságának sematizálásától, elismerve Európa egyes területein a feudalizmus erősödésének lehetőségét. Ezután Α. I. Ozolin részletesen elemezte a huszita forradalmi mozgalom jellegének problémáit. Hangsúlyozta, hogy a marxista klasszikusok megítélése a döntő, a huszita forradalmi mozgalom parasztháború. Ε jellegét a csehszlovák marxista történetírók (Macek, Graus, Kavka, Durdík) lényegében helyesen fejtegették, egyes szakaszait jól elemezték.. Először J. Macek mutatta meg világosan az osztályharcot a mozgalomban. Méltatva Macek és E. Maleczynska munkáit, rámutatott á huszitizmus értékelésére a szovjet történészek munkásságában, akik a legjelentősebb antifeudális mozgalomként tárgyalják az egyetemes történetben. A feudalizmus általános válságáról a szovjet történészek korábban sem beszéltek. A huszita forradalmi mozgalom különböző oldalaira is felhívta a kutatás figyelmét : a huszitizmus társadalmi, nemzeti függetlenséget védő, vallási, ideológiai jellegére. A leglényegesebb számunkra természetesen antifeudális jellege, ebben adott legkevesebbet a polgári történetírás. A huszitizmus és a csehországi centralizáció összefüggésére is utalt. Α. I. Ozolin ezután a huszitizmus hatásait összegezte : A forradalmi mozgalom hozzájárult az antifeúdális harc általános emelkedéséhez, kihatott e harc új formáinak keletkezésére, az antifeudális eretnekmozgalmakból a szektáriánus vonások eltűnésére ; hozzájárult a népi öntudat emelkedéséhez, az anti-8 A külföldi kritika is elutasította a német egyetemi történeti tankönyv első periodizációs tervezetét, amely 1400-nál kívánt egy félkötetet lejárni. Vö. Lio $tem : Erste Zwischenbilanz einer wissenschaftlichen Kritik. (Zeitchrift. far Geschichtswissenschaft, 1954.) 907—909. 1. ' >
