Századok – 1955

Vita - Vörös Károly: A Magyarország története című egyetemi tankönyv második kötete első felének vitája 451

A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE CÍMŰ EGYETEMI TANKÖNYV MÁSODIK KÖTET 4fi1 ELSŐ FELÉNEK VITÁJA Magára a vita egészére — helyzetéből kifolyólag elsősorban a hozzászólásokat tekintve — a szerzők közül érdemben csupán Mérei Gyula reflektált. Válasza kiterjedt a tankönyvszerűséggel kapcsolatos hozzászólásokra is, melyek legnagyobb része, véleménye szerint, a munkát nem mint tanárjelöltek számára irt tankönyvet, hanem mint tudományos moríográfiát bírálta. Ez az oka annak, hogy a hozzászólások legnagyobb része a monográfia szempontjából szükségesnek vélt részletek elmaradását hiányolta, — másik része a megírás melegségét kifogásolta s csak viszonylag kis részben — elsősorban a nemzettéválás, a gazdasági alap (ipar, kereskedelem és mezőgazdaság) kérdésével kapcsolatban — hangzottak el alapvető kérdéseket magas elvi színvonalon bíráló, elvi tartalmi jellegű megjegyzések. A kiegészítéseket igénylő hozzászólások jelentőségét elsősorban abban látja, hogy élesen rámutatva történelemtudományunk fehér foltjaira, vázát képezhetik a következő évek kutatási terveinek. S bár az előtanulmányok — éppen parasztságtörténeti vonalon — nem adták meg neki a megfelelő segítséget, némi kiegészítéseket saját munkája alapján fog végezni. Mód Aladár zárszavában rámutatott arra, hogy a vita gazdag, sokoldalú, a legfontosabb kérdésekkel elvi alapon is foglalkozó vita volt. A nemzettéválás kérdésében Mód Aladár Makkai a nemzetiségi kérdések kapcsán a feudális ós burzsoá nacionalizmusra vonatkozó fejtegetéseinek egyes részeivel szemben foglalt állást : »Az — hangsúlyozta —, hogy a burzsoá nemzettéválás alapvető problémája a feudalizmus likvidálása, csak elvontan igaz, hiszen a nemzeti állam még nyugaton is a feudális abszolutizmus burkában lép fel. Ez az abszolutizmus külsőleg a feudalizmus támasza még, alapját tekintve azonban már polgári, nemzeti fejlődés terméke és tényezője. A nemzettéválás és nemzeti fejlődés problémáját a feudalizmus likvidálásával azonosítani magyar viszonylatban helytelen. Bocskay, Zrínyi, a Rákócziak harca nálunk közvetlenül nem a feudalizmus felszámolására irányult, ennek ellenére ez a harc nemzeti küzdelmünk, a nemzettéválás elválaszthatatlan része. A nemzettéválás helyes elemzésénél ui. abból kell kiindulnunk, hogy a birtokos osztály, sőt a feudális nagybirtok nemzeti piacra, nemzeti önállóságra, nemzeti államra irányuló törekvése része a nemzeti harcnak. A birtokos osztáiy e harcát egyszerűen feudálisnak minősíteni Szabó Ervinhez való visszatérést jelentene. Ugyanígy indokolatlan az 1790 előtti és utáni mozgalmak feudális és burzsoá nacionalizmusként való megkülönböztetése : a különbség nem a harc nemzeti jellegének, hanem alapjának : az árutermelésnek kiszélesedésében, a polgárosuló közópbirtokos nemesség bekapcsolódásában keresendő, mely a feudalizmus válsága elmélyültével majd a polgári átalakulás gondolatát lesz kénytelen átvenni. Ez arra int, hogy a nemzettéválás problémáinak tisztázását a gazdasági alapban végbemenő változások feltárásával és elemzésével kell összekötni.« Mind a magyar jakobinus mozgalmat, mind vele kapcsolatban a Martinovicskérdést illetőleg Mód Aladár szerint változatlanul Kossuth és a marxista közfelfogás értékelését kell fenntartani. Azonkívül ui., hogy Martinovics személyét és a mozgalmat különválasztjuk s ugyanakkor fokozottan mutatunk rá utóbbi hazai gyökereire s többi vezető személyének jelentőségére, a régi értékelés változatlanul maradhat. Indokolatlannak véli, hogy Kató és Barabás a vita során hajlandónak mutatkozott eltekinteni a személyiség erkölcsi és jellembeli magatartásának értékelésétől. Az ebből á szempontból történő értékelést az igaz hazafiságra való és erkölcsi nevelést tekintve, egész történelmi oktatásunk alapvető követelményének kell tekinteni. De nincs is szükség engedményekre, hiszen Kató és Barabás felszólalásai enélkül is közelebb vittek a probléma megoldásához. Martinovics megítélésében ui. azt látja döntőnek, hogy miután belépett az összeesküvésbe, véglegesen szakított az udvarral, hogy egész életében következetesen antiklerikális volt, hogy kiváló materialista filozófus volt, s ezáltal szerzett alapjai nagyban lehetővé tették számára azt, hogy ő legyen a mozgalom létrehozója, okmányának megfogalmazója. Végül tekintetbe veendő, hogy polgári reformer, akit ennek megfelelően kell értékelni s kinek egyéni erkölcsi problémáit a papi nevelés hatásai károsan befolyásolták. — Összegezve úgy gondolja, hogy a jakobinus mozgalmat, mint a magyar társadalom belső fejlődésének és a nemzetközi forradalom és ideológia találkozásának eredményét kell ábrázolni, minél alaposabban rámutatva hazai talajára, de nem hanyagolva el Martinovics személyének, filozófiájának jelentőségét sem. A reformkor kezdetét jelölő korszakhatár körül támadt vitában Mód Aladár az 1825-i korszakhatár mellett foglalt állást. Véleménye szerint a reformkor gazdasági alapja a francia háborúk utáni dekonjunktúra és politikai válság : a nemesség ellenzéki mozgalma ebből születik. Hogy ennek kezdetén éppen az 1825-ös országgyűlés áll, ez a mozgalom következetlenségét mutatja. Az évszám jelentőségét ellenben mutatja az, hogy ha elhanyagoljuk, szembefordulunk a progresszív nemzeti történetírással és hagyománnyal, amellett Széchenyinek éppen legprogresszívebb szakaszát rekesztjük ki a