Századok – 1955

Vita - Vörös Károly: A Magyarország története című egyetemi tankönyv második kötete első felének vitája 451

A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE CÍMŰ EGYETEMI TANKÖNYV MÁSODIK KÖTET 4fi1 ELSŐ FELÉNEK VITÁJA hogy voltak nemzeti jellegű parasztmozgalmak is, és a magyar uralkodó osztály éppen az ilyen kettős tartalmú parasztmozgalmaktól félt a legjobban. Az ösztönös ós a burzsoázia vezette mozgalmakat tehát továbbra is meg kell különböztetni. A szlovák nemzeti mozgalmat illetőleg, véleménye szerint, vezetői a szlovák parasztságot 1848 tavaszán valóban a haladás irányában akarták felhasználni, eltérően saját későbbi, vagy a szerb értelmiség egy részének már ekkor reakciós állásfoglalásától. A májusi liptószentmiklósi gyűlés 11. pontja körül lefolyt viták mutatják, hogy itt haladó polgári nemzeti követelések mellett — még radikális parasztpolitikáról, és nem egyszerűen a magyar nemesség túllicitálásáról is szó van. S ennek a politikának pillanatnyi helyességét nem csökkentheti az a körülmény sem, hogy 1848 júniusa után a szlovák vezetők ezt a parasztpolitikát sutba dobják. — Különben Makkal is ezen az állásponton van, lehetetlennek tartván egyrészt, hogy 1790—1848 között a parasztság valamilyen formában ne vett volna tudomást a nemzeti követelésekről és valamiképpen ne reagált volna azokra, másrészt hogy a 48-as nemzetiségi parasztmozgalmak kizárólag ösztönös mozgalmak lettek volna. c) Kovács Endre a fejletlenebb viszonyok között a politikai harc helyét pótló nyelvi-kulturális küzdelemmel kapcsolatban úgy véli, hogy a magyar és nemzetiségi nyelvek használata körüli harc ismertetésénél pontosan meg kellene különböztetni a nacionalista-soviniszta nyelvi túlzásokat a magyar nyelv jogos helyének elfoglalásáért vívott magyar nyelvi küzdelemtől. Utóbbi saját létéért folytatott harcának pozitív vonásait és jelentőségét is ki kell emelni. Bírálni kellene a nemzetiségi nacionalista kinövéseket is, megfelelően rámutatva arra, hogy gyökerük nemcsak a°magyar nacionalizmus elleni reakcióban van, hanem a fiatal német burzsoázia nacionalista mozgalmaitól sem szigeteibe tők el. A nemzetiségi mozgalmak rajzánál a szláv kölcsönösségekéi lését és a pánszláv mozgalomhoz való viszonyukat is meg kellene mutatni, mely az erősödő magyar nyomás egyik fő kiváltó oka. — A pánszlávizmus bemutatását Tóth Zoltán is hiányolja, rámutatva arra, hogy a tudatos magyarosító intézkedések korántsem értek el olyan eredményeket, mmt amilyeneket a magyar uralkodó osztály remélt, ill. amilyenektől a nemzetiségek tartottak. — Arató e megjegyzésekkel általában egyetért, de hangsúlyozandónak tartja, hogy bár a magyar félelmek a szláv törekvésektől és azoknak a cári Oroszország általi befolyásolásától bírtak némi alappal, éppen a szlovák nemzeti mozgalom vezetőinek demokratizmusa (Kollár) és egy önálló szlovák irodalmi nyelvért folytatott harca (Ssúr) mutatja törekvéseik önállóságát. Arató fenntartja azonban azt a véleményét, hogy a magyar uralkodó osztály viszont pánszlávizmus címén már a szláv kultura ártatlan ápoiasáoan is veszélyt látott. d) A fenti — elsősorban a szlovák ós csak kisebb részben a román nemzetiség története körül mozgó viták mellett Makkai a tankönyvben a német polgárság problémáinak teljes elhanyagolását hibáztatja. Az erdélyi szászok, akikről a tankönyv német vonatkozásban szól, a nemet polgárságnak csak egy részét jelentik. Magyarországon a városi nómat polgárságnak sokkal erőteljesebb nemzeti ideológiája van, és szerinte dialektikusan éppen ez magyarázza gyors asszimilációját. Burzsoá módon a legfejlettebb réteg lévén, nyilvánvaló előttük az, hogy számukra a magyarországi iparfejlődés a döntő burzsoá üérdós. Ez vezeti őket éppen fejlettségüknél fogva oly nagy gyorsasággal a magyar asszimiláció útjára. A németség képviselőikónt a szászokat beállítani azért is indokolatlan, mert itt még erős feudális gáttások uralkodnak, melyek a feudális földbirtokjogban, a szász egyetem feudális privilégiumaiban gyökereznek. Ezek teszik lehetővé, nogy 1848-ban a szász iparos polgárság legyőzze a "kereskedő rétegeket, és a szászokat újra Bécs karjaiba hajtsa. A szerb fejlődésben túlbecsültnek érzi a kereskedőtőke szerepét ; a 90-es években már rá kellene mutatni az egyház szerepére is. Szerinte a szerb fejlődésben sokkal kevesebb burzsoá nyom van, mint amit a tankönyv feltételez. A román nemzetiséget illetőleg hiányolja Jancuék, az igazán liberális szárny előéletének, 48-i mozgalmainak bemutatását. — Arató ezekkel a megjegyzésekkel általában egyetértett, szerb vonatkozásban azonban rámutatott arra,, hogy a szerb kereskedőtöke jelentős volt, s nemcsak átmenő kereskedelemmel foglalkozott ; ennek kapcsán a bácskai szerb kereskedők nagyarányú üzleteire utalt. 5. A tankönyv kultúrtörténeti fejezeteivel foglalkozó hozzászólók néhány kisebb részletkérdés felvetése mellett elsősorban a kulturális összkép hiányát bírálták. Révész Imre akadémikus a tankönyv egészén belül éppen a kulturális fejezeteket találja legkevésbé sikerülteknek, de hangsúlyozza, hogy az előmunkálatok e vonatkozásban — főleg tudomány- és művelődéstörténeti téren — mindeddig még annyira hiányosak, hogy a tankönyvnek e hiányosságait élesebben felróni méltánytalanság lenne. Hanák Péter szerint — bár ő az egyes fejezeteket általában pozitívan értékeli — a kultúrtörténeti részletek csupán egymás mellé állítása még nem elégséges, az összképet