Századok – 1955

Vita - Vörös Károly: A Magyarország története című egyetemi tankönyv második kötete első felének vitája 451

A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE CÍMŰ EGYETEMI TANKÖNYV MÁSODIK KÖTET 4fi1 ELSŐ FELÉNEK VITÁJA ügynök. Polgári reformer, kit rendőrségi szerepléséért nem lehet mentegetni, de aki kétségtelenül abban reménykedik, hogy bizonyos polgári reformokat az udvar hajlandó megvalósítani. Martinovics személyének megítélését illetőleg Kosárvval és Bendával szemben Kató István úgy véli, hogy Martinovics működését objektív hatásában kell lemérni, többé-kevésbé függetlenül a személyiség felvetette erkölcsi problémáktól — utóbbiakkal kapcsolatban utal Martinovics jellemének a papi nevelés okozta eltorzulására. Nagyjából hasonló állásponton van Barabás Tibor is : szerinte Martinovics megítélésénél elsősorban vértanúhalálára és forradalmár voltára kell tekintettel lenni. Varga Zoltán a tankönyvben kifejtett álláspontját némileg védve rámutatott arra, hogy a mozgalom hazai kezdeteinek háttérbeszorulása a tankönyvben részben a forrásanyag következménye is : a jakobinus iratok eddig megjelent kötetei a Martinovics személyét természetszerűleg jobban előretoló periratokat tartalmazzák, nem pedig a szervezésre vonatkozó dokumentumokat. Ugyanígy a két káténak, Martinovics filozófiai művének s Hajnóczy tanulmányainak elemzésével a mozgalom szélesebb kereteinek megrajzolása esetén sem lehet olyan gazdag és súlyos tényezőket szembeállítani, melyek ezeknek kiemelését ellensúlyozhatnák. Kosárynak Hainóczyt már a 90-es évektől fogva következetes polgári forradalmár taktikusként beállítani törekvő hozzászólása Varga szerint szellemes, de egyáltalán nem bizonyítható. S bár egyetért azzal, hogy Martinovics személye a tankönyvben túlságosan is a tárgyalás középpontjába került, kétségtelen, hogy szerepének jellemzése sem filozófiai, sem szervezési vonalon nem mellőzhető, még akkor sem, ha a mozgalom hazai gyökereit szélesen mutatjuk is be. b) A két álláspont ellentéte a szorosabban vett reformkorszak kiváltó okai körüli vitában is jelentkezett. Ε vita akörül támadt, hogy a hozzászólók közül többen bírálták a tankönyv azon újítását, hogy a hagyományos 1825-i korszakhatárt feladva, a reformkor kezdetének 1831-et, a kolerafelkelés évét tette meg. Barta István szerint a reformmozgalom kezdeteinek megállapításánál a mozgalom tömegbázisául szolgáló középnemesi réteg gazdasági helyzetét, ideológiáját s politikai magatartását — mint melynek megjelenésétől a reformkor kezdetét számíthatjuk—kell megvizsgálni.Indokolatlan lenne ui. e réteg haladási készségét csupán az 1831 okozta félelemmel motiválni. Hogy 1831 előtt a Hitel visszhangja a nagybirtokosok pénzén megjelent vitairatok tükrében negatív volt, nem téveszthet meg senkit. Hiszen ezzel egyidőben már észlelhetjük a lengyel szabadságharcot követő nagy hazafias felbuzdulást, működik az Auróra-kör, megindul az Akadémia működése, kaszinók alakulnak. A megyei középnemesség pedig ezekben az években kezdi meg az 1825-i országgyűlés bizottságai által átdolgozott 1790-es reformmunkálatok tárgyalását, s a tárgyalások során alakul ki a megyékben a haladni vágyó rétegnek a konzervatívokkal szemben álló tábora. Ε harcok részletei még nincsenek mindenben tisztázva, az ellenben kétségtelen, hogy a haladó réteg kialakulása már ezekben az években megindult. Ezért a korszakváltozás időpontjaként 1831 helyett ezeket az 1825—1830-as esztendőket ajánlja. — Az ellenzék kikristályosodásának korszakhatárként tekinthető időpontját Tilkovszky Lóránt is 1831 előtt : 1821—1831 között véli feltalálhatónak. — Az irodalmi és kulturális élet jelenségeinek elemzése alapján viszont Kovács Endre az 1825-i korszakhatár mellett foglal állást. —• Tilkovszky túlzottnak tartja a tankönyvnek a kolerafelkeléshez fűzött következtetéseit, Szabad György pedig az 1836 utáni parasztmozgalmakkal összehasonlítva, a kolerafelkelést sokkal inkább a korábbi nagy antifeudális parasztmozgalmakat lezáró ós már a jövőbe mutató, sok új elemmel rendelkező mozgalomnak tartja, mely azonban még a jövő útjait és kibontakozását sokkal kevésbé ismerő parasztok megmozdulása. — Spira György helyesnek találja az 1831-i periódushatárt, de csakis mint egy alkorszak határát. A reformkor kezdetét valóban nem lehet 1831-ben keresni, de ezt -— Spira szerint — Mérei sem állítja. Mérei válaszában továbbra is kitartott az 1831-i korszakhatár mellett, s Barta bírálatával szemben, mely szerint már a Hitel előtt, 1828—29 táján, az operátumok megyei vitáinak során felmerültek az 1832—36-os országgyűlés ellenzéki programjával csaknem azonos reformtörekvések, azt fejtegeti, hogy mivel maguk a munkálatok nyomtatásban csak 1831-ben jelentek meg, nyilván a vitákra is csak azután kerülhetett sor. A korszakhatár helyességét illetőleg lényegesnek tartja, hogy míg Balásházy és Kölcsey a jobbágyterhek csökkentését 1831 előtt csak az állami adóterhek csökkentése útján akarják elérni, addig 1831 után ezt már a nemesi kiváltságok rovására is hajlandók megtenni. 1831 Dózsa óta — Mérei véleménye szerint — a legnagyobb földrengés volt : olyanszerű figyelmeztető, mely — persze együtthatásban a tankönyvben is említett kül- és belpolitikai viszonyokkal — a nemesség egy részénél döntő fordulatot idézett eő. 9 Századok