Századok – 1955
Tanulmányok - Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben 359
388 HANÄK FÉTEK ki : a párt a politikai, a szakszervezet a gazdasági mozgalmat irányította. A szakszervezetek tagjai automatikusan a párt tagjai is voltak. A századforduló éveiben a pártszervezeteket elég szélesen kiépítették, de polgári pártokhoz hasonlóan a választási körzetek szerint, választási apparátus céljaira. Ausztriában a dolgozó tömegek ugyan csak 1895-től jutottak igen szűkkörű és nem egyenlő választói joghoz — az ún. »ötödik kuriá«-ban a képviselők egyhatodát választhatták —, a pártszervezés mégis a parlamenti választásokat szolgálta, a pártélet a parlamenti frakciónak volt alárendelve. Az ausztriai szociáldemokrácia bázisát és vezetőerejét a bécsi és bécskörnyéki elpolgáriasodott német munkásarisztokrácia alkotta. A Monarchia elnyomott nemzeteinek dolgozóiból kisajtolt extraprofitból elsősorban ezt a legjobban privilegizált réteget kenyerezték le. Ezért a bécskörnyéki munkásarisztokrácia a Monarchia fennmaradásának, a Habsburgok uralmának híve, az osztrák imperialista burzsoázia támasza volt. Az osztrák SzDP az elmélet általános kérdéseiben a II. Internacionálé hivatalos »marxizmusát«, ezt a megcsonkított, forradalmi tartalmától megfosztott marxizmust vallotta magáénak. A kapitalizmus fejlődésének új szakaszáról, az imperializmusról nem vett tudomást, azt hirdette, hogy a viszonyok még nem érettek a szocializmus győzelmére. Ezért nem készült forradalomra, hanem a békés reformok útját egyengette. A marxi tanítás leglényegesebb kérdéséről, a proletárdiktatúráról — akárcsak a többi nyugati szociáldemokrata párt — nem vett tudomást. Ugyanakkor az osztrák SzDP a nemzeti kérdés elméletében a marxizmus meghamisításának sajátos válfaját alakította ki. Mint ismeretes, a nemzeti kérdés Ausztriában »a politikai élet tengelye, létkérdés« volt.1 A nemzeti elnyomás »különleges osztrák rendszere«, az állandó nemzeti súrlódások és összecsapások, az erŐ3 nacionalista mozgalmak az elé a feladat elé állították a munkásosztály pártját, hogy a marxi elmélet alapján alakítsa ki álláspontját, programját a nemzeti kérdésben. Az osztrák SzDP tekintélyes »teoretikusai«, mint Karl Renner és Otto Bauer, meghamisítva a marxizmust, burzsoá-nacionalista jellegű programot dolgoztak ki. Az osztrák szociáldemokraták a Monarchia fenntartásának koncepciójából indultak ki. Ennek érdekében Karl Renner a bomlásnak indult Monarchia új létjogosultságát fedezte fel. Renner teóriája azon alapult, hogy minden állam egy meghatározott, külön gazdasági területen emelkedik fel. Minthogy pedig a modern gazdaság rohamosan kitágul, nemzetközivé válik, a nemzeti állam, szerinte, csakhamar a termelés fejlődésének bilincsévé válik, tehát a gazdasági fejlődés szükségképpen az állami keretek kitágulásához, soknemzetiségű államok képződéséhez vezet. Ilyenformán a soknemzetiségű Monarchia — a benne élő népek szerencséjére — már a jelenben is egy magasabbrendű új formát képvisel és némi megreformálással a jövő államának mintaképéül szolgálhat. Renner, felfedezvén a Monarchia új történelmi létjogosultságát, azt hirdette, hogy a Monarchiában élő nemzeteknek »együtt kell élniök« s a kérdés csupán az lehet : »milyen jogi formák mellett tehetik ezt viszonylag legjobban?«2 Ehhez járult, hogy Renner és a nemzetiségi kérdés egy másik »szakértője«, Otto Bauer a nemzet fogalmát idealista módon határozták meg. Bauer a nemzetet területtől, gazdasági közösségtől függet-1 Sztálin, Művei 2. k. Bpast, 1949. 344. 1. 2 Sztálin, id. m. 341. 1.
