Századok – 1955

Tanulmányok - G. Fazekas Erzsébet: Magyarország felszabadulása a népi demokratikus forradalmunk néhány kérdése 334

338 G. FAZEKAS ERZSÉBET tett lehetővé, minden németellenes, hazafias erő nemzeti egységfrontjának létrehozásával. Másrészt azonban a forradalom antifasiszta, antiimperialista tartalmának megvalósítása szempontjából bizonyos veszélyeket is rejtett magában. Manőverezési lehetőséget nyitott az imperialista uralkodó osztályok egyes vezető köreinek, mert ezek a fasiszták által megdöntött, független, nemzeti állam képviselőiként léphettek fel. Mint például Franciaország és más nyugati országoknak a háború alatt Londonban székelő emigráns kormányai tették, melyek ezen a jogcímen igyekeztek az ellenállási csoportokat uszályukba vonni és türelmes kivárásra bírni. Ilyen manőverek Magyarországon is szerepet játszottak, különösen 1944-ben. A veszély a továbbiakban, a hitleristák katonai összeomlása után pedig az volt, hogy a függetlenség visszanyerését a kapitalista uralkodó osztályok vezető körei ennek az osztálynak a céljaira használják ki. A függetlenséget, hogy saját imperialista uralmukat biztosítsák, eladják valamely imperialista tömbnek. A belső fasiszta erőket pedig nem zúzzák szét, hiszen ezek emberei az uralkodó osztály soraiból, vagy annak szolgáiból kerültek ki. Ellenkezőleg : paktálnak, egyesülnek ezekkel az elemekkel, hogy uralmukat a dolgozó tömegekkel szemben fenntarthassák — amint ez a nyugati országokban a háború után meg is történt. A fasiszták által leigázott országok népeinek tehát az volt az érdekük, hogy a nemzeti felszabadító harc vezetését ne kaparinthassák meg egyes, az uralkodó osztályhoz tartozó körök, vagy ezek uszályába. került ingadozó csoportok. Ennek a népi demokratikus forradalomnak, mely mindenekelőtt nemzeti ellenállás és szabadságharc formáját öltötte magára, vezetőjévé tehát mindenütt a munkásosztálynak kellett lennie, mely élén forradalmi pártjával, a fasizmus elleni harc alapvető vezetőerejének, a Szovjetuniónak szövetségeseként lép fel. S valóban az összes hazafias erők közül a munkásosztály volt az, mely a nemzetközi munkásmozgalom első rohambrigádjának, a Szovjetuniónak a győzelmét kívánva, legkövetkezetesebben tört a fasizmus elpusztítására. Hiszen az egyes országok munkásosztálya történelmi útján is egyedül a nemzetközi proletariátus élosztagának, a Szovjetuniónak a fasizmuson aratott győzelmével és megerősödésével tudott csak előrejutni. A munkásosztály forradalmi pártjai, élükön a Bolsevik Párttal, megállapították, hogy minden fasiszta járomba hajtott országban, az egész háború időtartamára, a munkásosztály legfőbb stratégiai feladata a fasizmus teljes szétzúzása. Ennek megfelelően dolgozták ki a kommunista pártok, az adott ország belső szerkezetéből, osztály viszonyaiból kiindulva, a maguk stratégiáját és azt az akcióprogramot, mely munkásosztályukat képessé tette forradalmi felszabadító harc szervezésére és vezetésére. Egyszóval arra, hogy betölthesse a forradalom — ezúttal közvetlenül egyelőre polgári demokratikus forradalom — szubjektív tényezőjének szerepét. »A Magyar Kommunista Párt — írta Rákosi elvtárs — úgy, mint a többi, Hitler által leigázott országok kommunista pártjai, a második világháborúban a legfontosabb stratégiai feladatnak a német fasiszta hódítók megsemmisítését tekintette. Erre a célra Sztálin elvtárs tanácsára és útmutatásai alapján az ilyen országokban széles antifasiszta koalíciókat hoztak létre a kommunista pártok, melyekbe bevonták a hitlerellenes parasztokat, kispolgárokat, sőt még a fasizmussal szemben ellenségesen álló középburzsoázia elemeit is, mindazokat, akik ebben a nemzeti felszabadító harcban hajlandók voltak résztvenni. A fasiszta barbárság ellen vívott küzdelemben a hosszú