Századok – 1955

Tanulmányok - G. Fazekas Erzsébet: Magyarország felszabadulása a népi demokratikus forradalmunk néhány kérdése 334

MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSÉHEZ 339 évek folyamán megszerzett politikai tapasztalatokkal rendelkező, megedzett, összekovácsolt, harcos, áldozatkész, kommunista pártok lettek a koalíciók hivatott vezetői.«8 Ennek a stratégiai feladatnak értelmében, mely tehát az egész háború időtartamára szólt, állapította meg a magyar antifasiszta és nemzeti-felszabadító harc vezetőjének, a KMP-nak Központi Bizottsága, 1941. június 28-i és szeptember 1-i ülésén a feladatokat és fektette le határozatban : »Minthogy a németek önkényuralma Magyarországon az összes nép­rétegek legfőbb veszedelmévé nőtt és a szovjetellenes háborúnak a megszün­tetése a nemzet egyetemének érdeke, a Kommunista Párt Központi Bizott­sága elhatározta, hogy minden munkáját és akcióját a jelen döntő feladat alá rendeli ; úgymint, Magyarország felszabadítása a német imperializmus járma alól, a német hadsereg eltávolítása az országból, a Szovjetunió elleni indokolat­lan háború megszüntetése.« Utóbbi mondat az alapvető célkitűzésnek, a német fasizmus szétverésé­nek magyar viszonylatokra alkalmazott fő jelszavait, stratégiai jelszavait tartal­mazta. A továbbiakban ezeket a függetlenség és a béke kérdésére irányuló jelszavakat a párt összekötötte, egybefoglalta a hitleristák magyar cinkosainak megdöntésére, elűzésére irányuló harc jelszavaival. Ezek a fő jelszavak a helyzetnek megfelelően, sokszor éles formát öltöttek, úgymint a hitleristák és cinkosaik kiűzése — átállás a szabadságszerető népek oldalára. Sokszor a béke kérdésével előtérben fejeződtek ki : azonnali szakítás Hitlernémetor­szággal — békekötés a Szovjetunióval. S végül kidomborították az ország függetlenségéért vívott harc belső előfeltételeit : a csatlós kormány megdön­tése, nemzeti függetlenségi kormány megteremtése stb. A függetlenség kivívásának és az ország belső, demokratikus átszervezésének célkitűzését az a jelszó foglalta össze, mely a »független demokratikus Magyarország« megteremtéséért hirdetett harcot, a fasiszta Németország és magyarországi bérencei ellen. A demokrácia kérdése Magyarországon és néhány kelet- és délkelet-európai országban sokkal szélesebb jelentőségű volt, mint a nyugati országokban. Egyrészt azért, mert ezekben az országokban hasonlóan, mint nálunk a Horthy-rend­szer — így Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában, Bulgáriában — reakciós kormányzatuk, lényegében jóval a fasiszta háború előtt, a demokra­tikus szabadságjogoknak még a maradványait is megszüntette s így nemcsak ezek helyreállítása és további kiterjesztése, hanem egyáltalában e jogok kivívása volt napirenden. Másrészt azért is, mert ezeknek az országoknak gazdasági és társadalmi szerkezetét hűbéri maradványok itatták át. Ez abból következett, hogy annak idején polgári demokratikus forradalmaik befejezet­lenek maradtak. Lengyelország, Románia, Magyarország esetében nagy szerepet játszott, hogy forradalmaik nem számolták fel a nagybirtokrendszert, így Magyarországon 1848-ban a jobbágyfelszabadítás a nagybirtokrendszér fennmaradása mellett zajlott le. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom halogatta és nem oldotta meg a nagybirtok kisajátításának kérdését. Amikor pedig a Magyar Tanácsköztársaság idején ez a kisajátítás megtörtént, a rövid­életű proletár hatalomnak már nem volt ideje a következő lépés kérdését, ennek ellenzőivel szemben, tisztáznia és a polgári demokratikus forradalomnak 6 Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja. — L. Válogatott beszédek és cikkek' Szikra, 1952. 569. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom