Századok – 1955

Szemle - Birkukovics; V. V.–Porsnyev; B. F.–Szkazkin; Sz. D.: Az újkor története. (Ism. Bellér Béla) 293

SZEMLE 299 keli a könyv II. József felvilágosult abszolutizmusát — különösen az osztrák örökös tartományokban (236—239. 1.). Ez azonban azt bizonyítja, hogy a szerzők meglehetősen különböző jelenségeket foglalnak össze a felvilágosult abszolutizmus gyűjtőneve alatt. A soknemzetiségű Habsburg-monarchiáról szóló XIV. fejezet alfejezeteiben foglalkoznak a szerzők a szláv népek és a magyarok történetével is. A szláv népekről szóló alfejezet — ezen belül különösen a cseh népről szóló rész — általában sikerült. Kiderül ebből, hogy a cseh nép története a legszorosabb kapcsolatot mutatja a magyar nép történetével. Nagyon hasznos és tanulságos a tankönyvnek magyar alfejezete is, főként abból a szempontból, hogy mint illeszkedik bele a magyar történet a testvéri szomszéd népek történetén keresztül az egyetemes történelem keretébe. Ugyanakkor azonban meg kell jegyeznünk, hogy a magyar történet feldolgozása még elég sok kívánnivalót hagy maga után. Igaz, hogy a magyar történettudomány eddig nem sokat tett annak érdekében, hogy legújabb történeti munkáink a szovjet történészek számára is hozzáférhetők legyenek ; de az alfejezet feltehető szerzőjének, A. F. Hidas elvtársnak nyilván rendelkezésére állottak a magyar történettudománynak azok a művei is, amelyeknek felhasználásával pontosabban, a mű egész színvonalához illőbben dolgozhatta volna fel a XVII—XVIII. századi magyar történetet. A XVII—XX. fejezetek a XVII—XVIII. századi nemzetközi helyzetről, Nyugat-Európa és a Kelet országainak kapcsolatairól és az európai kultúráról szólnak. A nemzetközi fejezeteknek fő érdemük az, hogy tisztázzák Oroszország fontos szerepét a nemzetközi politikában, ami igen lényeges kérdés. Sajnálatos, hogy ezek a különben sikerült fejezetek túl vannak terhelve olyan tényanyaggal, amelyek az egyes országok történetéből már amúgy is ismeretesek. Ugyancsak helyesen mutat rá a XX. fejezet az orosz kultúra, technika és tudomány jelentőségére a világkultúra szempontjából. Kelet országainak Nyugathoz fűződő kapcsolatait igyekszik megvilágítani a XIX. fejezet. Ez a fejezet — az európacentrizmus szemlélete ellen küzdve —- kimutatja, hogy a társadalmi fejlődés iránya keleten is ugyanaz volt, mint nyugaton, s keleten is megindult a »saját« eredeti felhalmozás. Ezt a fejlődést azonban keleten á nomádok reakciós szerepe, a nemesi majorságok hiánya, a faluközösségek csökönyös konzervativizmusa előbb csak meglassította, az európai gyarmatosítás pedig utóbb hosszú időre teljesen tönkretette. Bár a keleti országok elmaradottságának itt felsorolt konkrét okai még nem eléggé tisztázottak, s másfelől joggal hiányolhatjuk e fejezetben a konkrét történeti események, az osztályharc eleven leírását, magát a főcélt : a keleti országok fejlődésének az általános fejlődésbe való beágyazását kétségkívül sikerült elérnie a fejezet szerzőjének. Végezetül szólnunk kell a szerkesztés ós a magyar kiadás munkájáról. A három szerkesztő : V. V. Birjukovies, B. F. Porsnyev és Sz. D. Szkázkin kiváló munkát végzett : össze tudta fogni s irányítani volt képes ezt a szerteágazó, bonyolult történeti munkát. Mindamellett a szerkesztés munkájában is vannak kisebb-nagyobb hiányosságok. Nem sikerült a tankönyvben mindenütt elkerülni az ismétlődéseket, a »fedéseket«, sőt néhol az ellentmondásokat sem. A szerzők nem mindig a lényeges kérdéseket emelték ' ki, s nem tudták mindenütt elmellőzni a kevésbé lényeges, a tankönyv helyenkénti túlzsúfoltságát okozó kórdóseket. A túlzottan nagy adatmennyiség sokhelyütt megterheli a könyvet. Nem lehet teljesen arányosnak tartani a tankönyvnek olyan szerkezeti beosztását sem, ami a terjedelemnek közel a felét Anglia és Franciaország történetének szenteli, míg a másik felén az összes többi országnak kell osztoznia. A szovjet kritika1 a szerkesztés hibájául rótta fel azt is, hogy a könyv stiláris egységét, közérthetőségét nem sikerült mindenütt teljes mértékben biztosítani. Ez pedig eléggé megnehezíti a tankönyv tanulását. Ami a tankönyv tudományos apparátusát illeti, teljes elismeréssel kell adóznunk az A. L. Narocsnyickitől összeállított kilenc színes térképből álló térkép-mellékletnek, amely nagyban emeli a tankönyv használhatóságát. Célszerű lett volna azonban még szövegközi térképvázlatokkal s —- esetleg —- képekkel is kiegészíteni a könyvet. Egy ilyen rendkívül gazdag tartalmú könyvnél nehezen lehet nélkülözni a kronológiai táblázatot, tárgy- és névmutatót s külön földrajzi névmutatót. Mindezekről a tankönyv szerzői és szerkesztői sajnálatosan elfeledkeztek. Néhány szóval méltatnunk kell a könyv magyar kiadását ós fordítását is. A kötet szerkesztője, Hanák Péter körültekintő alapossággal végezte a szerkesztés nehéz munkáját ; szerkesztői jegyzetei tömörek, lényegre mutatók, teljesen hibátlanok. Véleményünk szerint azonban nem ártott volna a jegyzetek számát kissé szaporítani, főként 1 L. : B. Sz. Popov, Β. T. Rubenkov és V. P. Rizskova bírálatát a Voproszi Isztorii 1952. 8. számában, 95—102. 1. 9*