Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Cheresteşiu; V.–Stănescu; E.–Ionaşcu; I.: A történettudomány tízéves fejlődése a Román Népköztársaságban 262
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÍZÉVES FEJLŐDÉSE A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN 267 részt vett különböző társadalmi osztályok helyzetére. Ily módon bebizonyult, hogy a burzsoázia egy része már ekkor elárulta a forradalom ügyét, hogy ekkor vetették meg először a burzsoázia és a földesurak közötti »szörnyűséges szövetség« alapjait, s hogy a burzsoáziának ez a kezdeti árulása (a nép követeléseinek nem teljesítése révén) volt az a fő tényező, mely az 1848-as forradalmat eltemette. Éppen ezért tűnik fel oly ragyogó fényben a forradalmi demokrata Bálcescu Miklós szerepe, aki korának leghaladóbb felfogását képviselte, minden erejével harcolt az 1848-as forradalom polgári-demokratikus jellegének megőrzéséért és megmutatta a helyes utat, mely a nemzeti kérdésnek a forradalmi megoldásához vezet. A Románia nemzeti függetlenségéért folytatott háború kezdetének 75-ik évfordulója alkalmából egy sor tanulmány készült, melyek a történelmi igazság fényével világítottak rá nem csupán e háború haladó, igazságos jellegére, hanem a népi tömegeknek e háború során játszott döntő szerepére és az egész román társadalomnak a nemzeti függetlenség ügyében tanúsított állásfoglalására is. így rámutattak az országnak a török portától való elszakadását ellenző földesúri osztály áruló szerepére ; továbbá az engedményekre kész burzsoázia nagy részének ingadozására és ezzel ellentétben a falvak paraszti tömegeinek és a városi munkásságnak határozott, hazafias magatartására. Az 1877 —78-as háborúval kapcsolatban közzétett dokumentumok azt is megmutatták, hogy Oroszország segítsége, a román-orosz fegyverbarátság döntő szerepet játszott állami függetlenségünk elnyerésében, és hogy Oroszország e magatartását Angliának, Németországnak, Ausztriának a román függetlenség ügyével szemben tanúsított nyílt ellenségességével szembeállítva, világosan látható, kik voltak az idők során Románia valódi barátai és kik ellenségei. Újabb tanulmányok jelentős mértékben járultak hozzá a romániai forradalmi mozgalom fejlődése kezdeteinek (különösen a XIX. század hetvenes éveinek) megismeréséhez. A forradalmi mozgálmi tevékenységre vonatkozó dokumentumokból, melyek A függetlenségi háború c. gyűjtemény első kötetében jelentek meg, világosan látható, hogy a romániai forradalmi mozgalom az oroszországi forradalmi mozgalom hatására fejlődött ki. Ugyanezek a tanulmányok és dokumentumok jelentősen hozzájárulnak a marxista eszmék romániai elterjedése kezdetének megismeréséhez is. Ezek az eszmék a XIX. század nyolcvanas éveinek elején kezdtek szélesebb körben terjedni. Az újkori és a jelenkori történetre vonatkozóan nemrégiben még levéltárakban felhasználatlanul heverő dokumentumok közlése fényt derített a XIX. század végén és a XX. század elején folyt népi harcok jellegére és erejére. Eképpen mód nyílt az 1888. és 1907. évi parasztfelkelések, továbbá a XIX. század utolsó évtizedében és a XX. század első évtizedeiben lezajlott munkásmozgalmak alaposabb megismerésére. Újból beigazolódott ily módon a burzsoá-földesúri rendszernek, a népi tömegek halálos ellenségének, a borzalmas mészárlások (pl. az 1907. évi felkelés alkalmával 15 000 paraszt legyilkolása) végrehajtójának gyűlöletes szerepe és egyben az az utálatos magatartás is, amelyet a porosz monarchia, a burzsoá földesúri rendszer fő támasza tanúsított. A Párttörténeti Intézet irányítása alatt jelentek meg a romániai Kommunista Párt harcaira vonatkozó dokumentumok első kötetei. Ezek a dokumentumok megvilágítják a munkásosztály forradalmi pártja létrehozásának ós a párt első harcos éveinek körülményeit az illegalitás időszakáig ; újból bebizonyítva, hogy az első világháború után a népi tömegek fokozódó kizsákmányolásának körülményei között, amikor az országot még inkább kiszolgáltatták az imperializmusnak, a munkásosztály pártja volt az egyedüli, valóban hazafias erő, mely harcolt a román népnek nemcsak társadalmi, hanem nemzeti felszabadításáért is. A Párttörténeti Intézet és a Román Népköztársaság Akadémiája Történettudományi Intézetének irányítása alatt megjelent tanulmányok tisztáztak az ország fasizálásánakidőszakával (1929—1938), az imperializmusnak való kiszolgáltatottság és a szovjetellenes háború előkészítése időszakával kapcsolatos egyes kérdéseket is. Az ezekben a tanulmányokban ismertetett anyag újból megerősítette Románia történetének alaptörvényét, azt, hogy az uralkodó osztályok mindenkor elárulták a román nép legszentebb érdekeit. Megcáfolhatatlanul beigazolódott, hogy a burzsoázia és a földesurak eladták Romániát a külföldi kapitálistáknak. Szörnyű mészárlásokat rendeztek az országban a gazdasági válság idején, hozzájárultak Románia határainak megcsonkításához, a keleti fronton száz- és százezer román halálát készítették elő. A történeti kutatások terén 1944—1954 között elért eredmények azonban semmiképpen sem feledtethetik el velünk történészeink munkájának nagy fogyatékosságait. Az 1953 decemberében megtartott tudományos ülésszak rámutatott történetírásunk egyes fő hiányaira. Értékes segítséget nyújtott számunkra a Lupta dó Clasá (Osztályharc), a Romániai Munkáspárt Központi Bizottságának elméleti folyóirata, A Román 7*
