Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Cheresteşiu; V.–Stănescu; E.–Ionaşcu; I.: A történettudomány tízéves fejlődése a Román Népköztársaságban 262

264 V. CHERESTEÇrU — STANESCU Ε. — I. IONAÇCU parasztok 1437-es felkelése, a Dózsa-féle 1514-es parasztháború, a Horia, Closca és Crisan által vezetett 1784-es felkelés, az 1821. évi felkelés, az 1848-as burzsoá-demokratikus forradalom, az 1888-as ós 1907-es parasztfelkelések, az első világháború utáni munkásmozgalmak, a román vasutasok ós kőolajipari munkások 1933. évi diesősóges harcai stb. Ilymódon kiküszöböltük a burzsoá történetírás másik hamisítását, mely szerint Romániában nem voltak elnyomó és elnyomott osztályok, nem volt osztályharc. A történelmi materialista szemléleten alapuló új történettudomány előrehaladását súlyosan akadályozta a burzsoá-földesúri rendszer idejében összegyűjtött forrásanyag elégtelensége, közlésének tudománytalan jellege, általában a Románia történetére vonatkozó források gyűjtésének ós közlésének elmaradott színvonala. Az ókori történelmet illetően a korábbi régészeti ásatások szórványosak ós módszerileg következetlenek voltak, céljuk főleg az volt, hogy bebizonyítsák a dáciai római hódítás »civilizáló« jellegét. Homályban maradt ily módon hazánk ókori történetének számos fejezete, mint például a dák állam keletkezése és fejlődése, a dákok harca a római hódítók ellen, a román nép keletkezése a népvándorlás idején stb. Ami a középkor történelmére vonatkozó kútfőket illeti, a gyűjteményes kiadásokban különös előszeretettel tették közzé a külföldi kancelláriákból származó iratokat, amelyek, mint tudjuk, gyakran kétes értékűek, hiszen tudósításaik másodkézből származnak. A belföldi forrásanyagot (a román fejedelemségek kancelláriáiból származó fejedelmi okleveleket), melyből hazánk társadalmi és gazdasági történetére vonatkozóan a legbiztosabb ismeretek menthetők, sok-sok folyóiratban, elszórtan közölték s így ezekhez igen nehéz volt hozzájutni. Ugyanakkor rengeteg forrásanyag hevert rendezetlenül és felhasználatlanul, ami jelentős mértékben csökkentette annak a lehetőségét, hogy megmagyarázzuk a középkor történelmének egyes kérdéseit, különösképpen a feudális viszonyok fejlődósének, a feudális tulajdon jellegének, a feudalizmus alatti osztályharcnak stb. kérdéseit. Az újkori és jelenkori történetre vonatkozó kútfőknél is hasonló volt a helyzet. A levéltárakban ott hevert az oklevelek hatalmas tömege anélkül, hogy tanulmányozták és közzétették volna, holott ennek az anyagnak az ismeretében be lehetett volna mutatni a néptömegek döntő szerepét a XIX. és XX. század nagy eseményeiben.Minthogy ezeket a kútfőket nem tették közzé, kevéssé ismerték az 1848-as forradalom valódi képét, a XIX. es XX. századi parasztfelkeléseket, a munkásság harcait, a külföldi imperialisták elleni népi küzdelmet. Ennek a történettudomány fejlődését akadályozó hiánynak megszüntetésére a Román Népköztársaság Akadémiájának Történettudományi Osztálya és Történeti Intézetei még 1949-ben konkrét és határozott intézkedéseket iktattak be munkatervükbe, melyek arra voltak hivatva, hogy feltárják hazánk történelmének alapvetően fontos kútfőit. Így 1949-ben az ország különböző részein régészeti ásatásokat kezdtek, és ezek az ókor történetének egyes fontos kérdéseit illetően jelentős eredményekkel is jártak. A régészeti ásatásokat úgy szervezték meg, hogy azok eredményei minél több időszakra derítsenek fényt. A häbäsesti és a trusesti ásatások az ősközösség időszakára vonatkozóan hoztak jelentős eredményeket. A Grádistea Muncelului-i ásatásoknál elért jelentős eredmények a rabszolgatartó dák állam keletkezését ós fejlődését világítják meg. A histriai ásatások a Fekete-tenger partvidékén kialakult rabszolgatartó társadalom fejlődésével, valamint az őslakosság és a fekete-tengeri városok közötti kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket tisztáztak. A gárvani ásatásoknál elért eredmények kezdenek fényt deríteni a Felső-Duna melléki társadalom helyzetére a feudalizmusra való áttérés és a feudalizmus kezdetének időszakában. A moresti ásatások rávilágítottak az ószakerdélyi települések folytonosságára a népvándorlás idején. Azok az ásatások, melyek 1950 óta Suceavaban, Moldova egykori fővárosában folynak, a feudális széttagoltság és a feudalizmus virágzása korabeli államhatalom fejlődésére vonatkozólag hoztak jelentős eredményeket. 1952-ben kezdték meg Bukarestben az ország legnagyobb szabású régészeti ásatásait, melyeknek azóta elért jelentős eredményei a Román Népköztársaság fővárosának területén egykor létezett emberi települések folytonosságára és a XV— XVII. századbeli polgári emlékekre vonatkoznak. Ugyanakkor a középkori történészek 1950. évi tanácskozásának eredményei alapján a Román Népköztársaság Akadémiája elhatározta egy hazai viszonylatban úttörő munkának, a Román Népköztársaság történetére vonatkozó források teljes gyűjteményének közzétételét. A Románia történetére vonatkozó források c. gyűjteményhez tartozó kötetek 1951-ben kezdtek megjelenni. Eddig mintegy 35 kötet jelent meg, melyek közül több mint 25 Románia középkori történetére vonatkozik. A kötetek három csoportra oszlanak a Román Népköztársaság területén a múltban létezett három állam szerint (Moldova, Munténia és Erdély). A források mintegy 10 kötete a nemzeti függetlenségért