Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Cheresteşiu; V.–Stănescu; E.–Ionaşcu; I.: A történettudomány tízéves fejlődése a Román Népköztársaságban 262

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÍZÉVES FEJLŐDÉSE A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN 265 vívott 1877—78. évi háborúra vonatkozik, melyet Románia Oroszországgal szövetségben a török birodalom ellen folytatott. A régészeti ásatásokról közzétett ós a régészek tanácskozásain megvitatott beszá­molók, valamint a középkori forrásokat tartalmazó és a középkori történészek tanácsko­zásain megvitatott munkák már eddig is értékes hozzájárulást jelentettek Románia történetének valóban tudományos kidolgozásához. Ezeknek a kútfőknek az utóbbi években törtónt közzététele igazolta Románia történetének marxista-leninista tudomá­nyos periodizációját, mely szerint hazánk az egyetemes történelemben nem különálló eset, és története beleilleszkedik az emberiség klasszikus fejlődésébe. A régészeti ásatások során felszínre hozott anyag és a belföldi források által szolgáltatott adatok bizonyítják, hogy Románia területén is egyiiiást követték a klasszikus társadalmi formák : az ősközös­ség, a rabszolgatartó rendszer, a feudalizmus, a kapitalizmus, természetesen mindazokkal a sajátosságokkal, melyeket a hazánk területén kialakult emberi társadalom fejlődésé­nek különleges feltételei határoztak meg. Ily módon egyszersmindenkorra meghiúsult a burzsoá történetírásnak az a kísérlete, hogy reakciós tételeit a román történelem egyedül­állóan sajátosnak feltételezett jellegére alapozza. Az utóbbi időben közzétett kútfők további jelentőségét az adja meg, hogy bebizonyult : Románia egész történetén vörös fonalként húzódik végig az elnyomott tömegek szüntelen harca a belső kizsákmányolók és a külső hódítók ellen. Ily módon e kútfők nyilvánvalóvá tették a népi tömegek döntő szerepét Románia történelmének kialakulásában, a régi és az új között folyó harcban, az önmagát túlélt társadalomnak az új időknek megfelelő társadalommal való leváltásában. Ε kútfők bebizonyították azt, hogy Románia területén valamennyi elnyomó rendszer — a római hódítás, a tatár és török invázió, a Habsburgok igája, az imperialista kizsákmányolás — könyörtelen, halálos csapásokat szenvedett a népi megmozdulások ós felkelések részéről, hogy a nép volt az, amely ezeket az elnyomó rendszereket megsemmisítette. A nép azonban nem csupán külső elnyomói ellen harcolt. A burzsoá-földesúri rend­szer történészei hosszú időn át igyekeztek tagadni a kizsákmányolást és következéskép­pen az osztályharcot (voltak olyan történészek is, akik nem átallották azt állítani, hogy a szabad parasztok önként vetették magukat alá a bojároknak). A múltbeli román tár­sadalom azonban távolról sem nyújtja azt a patriárkális képet, amilyenné a burzsoá történészek akarták szépíteni. Valójában hazánk történetében mindvégig a legkemé­nyebb osztályharc folyt. Az eddig közölt kútfők számos olyan eseményt hoztak felszínre, mint : rabszolgalázadások a római hódítás idején, a bennszülött lakosság felkelései helyi uralkodóik ellen a népvándorlás idején, a jobbágyok felkelései a XIV—XVIII. századok­ban, parasztlázadások a kapitalizmus időszakában, a középkori városi lakosság megmoz­dulásai a XVI—XVIII. századokban, a városi dolgozók mozgalmai a XIX. század első felében ós a munkások forradalmi harca a XIX. század második felétől kezdve. Ekép­pen hiúsult meg a román történelemnek a burzsoá történészek részéről megkísérelt másik elferdítése. A történelmi kutatások során alkalmazott új módszereknek, valamint annak az új szemléletnek a következtében, melyen e kutatások alapultak, hazánk történettudo­mánya jelentős eredményeket ért el egyes, eddig kevéssé tisztázott kérdések megvilágítá­sában. így például az ókor történetére vonatkozó kutatások révén (különösen az ország legkülönbözőbb részein végzett régészeti ásatások eredményeként) bebizonyult hazánk területén az őskori emberi települések folytonossága. Ε kutatások igazolták, hogy hazánk területén már a korai és a kései paleolit, a mezolit és a neolit kor, valamint a bronz- és vaskorszak idején is voltak emberi települések. Az ókori történelemre vonatkozó kutatá­sok a burzsoá történetírók állításaival szemben bebizonyították, hogy hazánkban már a római hódítás előtt volt civilizáció. A Fekete-tenger partvidékén kialakult rabszolga­tartó rendszer fejlett civilizációt hozott létre és a rabszolgatartó dák állam képes volt a Gradistea Munceluluion talált nagyszerű műalkotásokat megteremteni. A Történettudo­mányi Osztály 1953 decemberében megtartott ülésszakán megsemmisítő csapást mértek azokra a kísérletekre, melyeknek az volt a céljuk, hogy újból érvényre juttassák azt a tételt, mely szerint a rómaiak előtt nálunk barbár állapotok uralkodtak. Róma mítosza hosszú időn át uralkodott a régi történetírásban. Nacionalista okokból (a nacionalista elgondolás szerint a románok az ókori Róma legjelesebb utódai) a római időszakon kívül ókori történetünkből semmi egyébről sem akartak tudomást venni. Az ókori történetre vonatkozóan az utóbbi években végzett kutatások bebizonyí­tották, hogy a római hódítás meggátolta egy önálló, eredeti civilizációnak hazánk egész területén való kifejlődését és ily módon megakadályozta, hogy hazánk mai területének jelentős része (a Kárpátok, az Olt, a Duna és a Prut közötti terület) a civilizációnak ι Szá zadok

Next

/
Oldalképek
Tartalom