Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241

258 l'ACH ZSIGMOND PÁL 3 Beszámolóm harmadik részében a szovjet történettudománnyal való együttműködés továbbépítésének kérdéseiről szeretnék röviden szólni ; arról a kérdésről, hogyan lehetne munkánkban még jobban gyümölcsöztetni az élenjáró szovjet történettudonfány segítségét. Ismeretes, hogy ezen a téren már sok minden történt (kivált az 1953 évi budapesti történészkongresszus óta) ; de kétségtelen, hogy távolról sem lehetünk megelégedve az eddigiekkel. Az első feladat : a szovjet tapasztalatok, elvi-módszertani szempontok, eredmények fokozottabb elsajátítása, elsősorban a szovjet történelmi művek, folyóiratok szélesebbkörű és elmélyültebb tanulmányozása útján. Ehhez mindenekelőtt a magyar történészek orosz nyelvismeretének lényeges emelésére van szükség. A többi népi demokratikus országok történészei — részben érthető okokból — sokkal jobban állnak ezen a téren. Nekünk, a kétségtelenül fennálló nehézségeket leküzdve, feltétlenül be kell hoznunk ebbeli elmaradásunkat, mert különben megfosztanók magunkat előrehaladásunk egyik legfőbb erőforrásától. Nem szorul bizonyításra, hogy manapság a szovjet történettudomány tanulmányozása nélkül, a szovjet eredmények ismerete nélkül egyetlen történész sem állhat helyt szakterületén, egyetlen történész sem tarthat lépést a tudomány fejlődésével. Ugyanide tartozik a szovjet történelmi művek fordítása terén végzett munkánk megjavítása : több fordításra és átgondoltabb fordítási politikára van szükség. Ezt a munkát egyrészt céltudatosabban kell irányítani és jobban össze kell hangolni a különböző intézmények, kiadók fordítói tevékenységét, másrészt rendszeresebben kell kikérni a szovjet történészek véleményét, javaslatait, s történettudományunk és történetoktatásunk speciális igényeit figyelembevéve, elsősorban ezekre a javaslatokra támaszkodva kell kialakítanunk fordítási terveinket. Megjegyzem, hogy Intézetünk már elindult ezen az úton : szovjetunióbeli tartózkodásom során módom volt kikérni a moszkvai Történettudományi Intézet véleményét fordítási tervünkre vonatkozólag, mind a nagyobb terjedelmű monográfiákra, mind a rövidebb tanulmányokat tartalmazó fordításkötetünkre nézve. Végül idekapcsolódik az a követelmény, hogy folyóiratainkban több recenziót ós behatóbb ismertetéseket jelentessünk meg szovjet munkákról. Volt alkalmam tapasztalni, hogy a szovjet történészek nagy figyelmet tanúsítanak magyar kollégáik véleménye iránt, mindenekelőtt persze magyar vonatkozású munkáikat illetően. Méltán várják el tőlünk, hogy tájékoztassuk őket véleményünkről, műveik hatásáról történetírásunkban és történészközvéleményünkben ; aminthogy méltán várják el, hogy a kiadók tájékoztassák őket műveik magjar fordításban való megjelentetéséről és megküldjék nekik a fordítások néhány példányát. (Eddig ugyanis sok esetben még ez is elmaradt.) De fontos feladat saját munkánk eredményeinek a szovjet történészekkel való fokozottabb megismertetése is — elsősorban éppen azért, hogy ezen a réven megismerhessük tevékenységünkről alkotott értékelésüket s felhasználhassuk bíráló megjegyzéseiket .további munkánkban. Ezen a téren sok tennivalónk van. A szovjet történészek nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar történettudomány iránt s a szovjet olvasóközönségben komoly igény van a magyar történelem megismerésére ; mindezt az eddiginél jóval nagyobb mértékben kell kielégítenünk. Minthogy a nyelvi kérdés itt is súlyos problémaként jelentkezik s a magyarul tudók, ill. tanulók növekvő száma ellenére természetesen összehasonlíthatatlanul nagyobb pl. a csehül vagy lengyelül tudó szovjet történészek száma, ebben a vonatkozásban különös jelentősége van a fordításoknak. Jobban kell kihasználnunk a Studia Historica, az Acta Historica adta lehetőségeket, támaszkodnunk kell az újonnan megalakult Corvina Idegennyelvű Kiadó munkájára, — de rendszeres kapcsolatot kell kiépítenünk a moszkvai Idegennyelvű Kiadóval is, ezzel a hatalmas, fordítói tevékenységében úgyszólván a világ minden nyelvére kiterjedő intézménnyel, amelynek részéről ugyancsak messzemenő érdeklődést és készséget tapasztaltam magyar történettudományi művek megjelentetésére. — Magyar munkák oroszra fordításában igen nagy gondot kell fordítanunk a színvonalbeli követelményekre. S itt nemcsak arról van szó, hogy — természetesen.— csak komoly értékű munkákat fordíttassunk le, hanem arról is, hogy gondosabban ügyeljünk magának a fordítói munkának a színvonalára, és kiküszöböljük azokat az — eddig eléggé gyakran előfordult ós nem egyszer korçioly félreértésekre alkalmat adó — fordítási-nyelvi hibákat, amelyek egyikére-másikára a szovjet elvtársak is felhívták figyelmemet. — Ugyanide vág kiadványaink orosz tartalmi kivonattal való ellátásának szükségessége ; célszerű lenne ezt a gyakorlatot nemcsak folyóiratainkban követni, hanem önálló munkák kiadásában is.