Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241

TANULMÁNYÚTON A SZOVJETUNIÓBAN 257 lényeges segítséget kapnak az »idős«, tapasztalt tudományos munkatársak, márpedig az Intézet egész munkájának eredményessége éppen ez utóbbiak gyümölcsöző munkájától függ. Másrészt a kezdő munkatársak ilyen tevékenységük során, az idős munkatársak mellett rendkívül sok tapasztalatra tesznek szert, beledolgozzák magukat egy-egy tárgykörbe, megismerik az anyagot, elsajátítják a kutatói módszereket. Néhány év leteltével, az igazgatóság megállapítása, kijelölése szerint, a fiatal munkatársak közül egyre többen kezdik meg aspiránsi tanulmányaikat — úgy, hogy továbbra is az Intézet státusbeli munkatársai maradnak —, felkészülnek a kandidátusi minimum anyagából és a következő vizsgaterminus alkalmával soronkívül letehetik vizsgáikat, — együtt azokkal, akik függetlenített aspiránsokként kapcsolódnak az Intézethet. A kandidátusi elővizsga letétele után disszertációs témát kapnak, s ekkortól kezdve munkaidejük egy részét már erre fordíthatják. Ha elkészítették és megvédték disszertációjukat, kandidátusi fokozattal rendelkező fiatal munkatársakká lesznek : ekkor már valamely tudományos téma kidolgozása, a szerzői munka képezi munkatervük gerincét. További évek multán, megfelelő számú és színvonalú publikáció után sor kerülhet arra, hogy doktoranturára bocsássák őket. Az Intézetben természetesen vannak függetlenített doktoránsok is, főleg a szövetségi köztársaságok akadémiai intézeteitől kivezényelve — doktori cím odaítélésének jogával ugyanis csak a moszkvai Történettudományi Intézet van felruházva — ; az Intézet munkatársai viszont, ha doktoranturára bocsátják őket, továbbra is az Intézet státusában maradnak, de egy vagy két évre felszabadítják őket minden egyéb munkától, hogy kizárólag doktori disszertációjuk elkészítésére összpontosíthassák erőiket. A doktoránsok elsősorban ugyancsak a vitákon, az Intézet kollektívájától kapnak támogatást és segítséget ; tudományos konzultánsuk — akadémikus vagy régi doktor — nem az aspiránsvezetőhöz hasonló tisztet tölt be, hanem mint tapasztaltabb kolléga, időnként megbeszélést folytat a doktoránssal a disszertáció elkészítése során felmerült problémákról. így halad előre, hosszú évek kitartó és szívós munkájával, tapasztalatokban, elméleti és szakmai felkészültségben egyre gyarapodva a Történettudományi Intézet egy-egy munkatársa ; s az Intézet vezetői jogos büszkeséggel hivatkoznak nem egy olyan elvtársra, aki fokozatnélküli tudományos munkatársként kezdte intézeti pályafutását s ma már doktoráns, vagy éppen meg is védte doktori disszertációját. Az aspiránsok és a kezdő tudományos munkatársak természetesen teljesen egyenjogú tagjai az Intézet kollektívájának. Résztvesznek az osztályértekezleteken ós egyéb vitákon, szabadon és feszélyezetlenül szólnak hozzá, kritizálnak, személyre való tekintet nélkül, akár akadémikust is. Az éles elvi bíráló szellem, az elhangzott bírálat alapos megfontolása ós igen komoly figyelembevétele — fontos jellemzői ezek az Intézet belső életének. Ez a szellem, ez a mélységes demokratizmus nagyon jól kifejeződik a szovjet elvtársak viselkedésében és modorában is ; abban pl. ahogy egy kezdő munkatárs vagy egy aspiráns beszél akár akadémikussal vagy idős professzorral, minden formaság és feszélyezettség nélkül, elvtársi, kollégiális módon ; vagy abban pl. ahogy egy akadémikus vagy tekintélyes doktor déltájban, a »csúcsforgalom« idején sorára vár az intézeti büffé előtt — előtte hivatalsegéd, kezdő munkatárs vagy adminisztratív alkalmazott. S ennek a mélységes demokratizmusnak az egyik oldalon megfelel a vezetők, a tudományban tapasztaltabbak rendkívüli megbecsülése, határozataik és utasításaik nagyfokú tiszteletbentartása a másik oldalon. Az Akadémia Elnökségének és Történeti Osztályának, az Intézet igazgatóságának és Tudományos Tanácsának határozatai, az igazgató, az igazgatóhelyettesek, az osztályvezetők utasításai egészen természetes módon minden munkatárs számára kötelező erejűek. És még egy : vannak rendszeres igazgatósági értekezletek, de természetesen egyszemélyes felelős vezetés érvényesül az Intézetben ; vannak az osztályok ügyeit megtárgyaló osztályértekezletek, de természetesen az osztályvezetők utasításai az irányadóak. Kétségtelen tehát, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Történettudományi Intézete gazdag tanulságot nyújt számunkra az intézeti munka módszerét, stílusát, a demokratizmus elmélyítését és ugyanakkor a munkafegyelem jelentős megszilárdítását illetően is. Mi a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében arra fogunk törekedni, hogy ezt a tanulságot — csakúgy mint a Szovjetunióban szerzett sok egyéb, a beszámolóban érintett vagy említetlenül maradt tapasztalatot — az Intézet egész munkatársi gárdájának segítségével mielőbb valóságra váltsuk.