Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241

Τ ΑΝ U LM Á Ν Y CT ON A SZOVJETUNIÓBAN 253 őrzésen van a hangsúly. S éppen ennek a minőségi ellenőrzésnek a fő fórumai a viták, amelyek osztályértekezletek, bizottsági ülések, a Tudományos Tanács plenáris, ill. szekcióülései keretében folynak le, s amelyek valóban képet alkotnak egy-egy munkatárs végzett munkájának eredményességéről, minőségéről. A viták természetesen nemcsak a tudományos munka ellenőrzését, hanem egyben a munka segítését, az egyéni munka kollektív támogatását szolgálják. A moszkvai Történettudományi Intézet munkájában is fontos szerepet játszanak persze a konzultációk, az osztályvezetőkkel és az idős tudományos munkatársakkal folytatott egyéni szakmai megbeszélések, de ezeknek nincsen előre beütemezett merev rendszere. Éppen a tudományos munkatársak önállóságával függ össze, hogy a munka segítése tekinteté- , ben is a vitákon van a fősúly, azokon az összejöveteleken, amikor az osztály egész kollektívája komoly előkészület alapján szól hozzá egy-egy tagjának munkájához, részletekbemenően megbírálja azt ós komoly segítséget nyújt a hibák kiküszöböléséhez, a munka továbbfejlesztéséhez. Az osztályviták tárgyát részben valamely munka, disszertáció, monográfia stb. tervezete alkotja, részben a már elkészült kézirat vagy annak egyes fejezetei. Ε kétféle tárgy között, amelyek valamely munkálat kezdő és végpontját jelzik, különös jelentősége van egy harmadik típusú vitának, a készülő monográfia tárgyköréből merített előadások, dokiadok megvitatásának. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen dokiadok címe, tárgya nem azonos a készülő monográfia címével, tárgyával, hanem általában annak tárgyköréből ragadnak ki egy-egy döntő elvi kérdést. Az a szerző pl., aki Oroszország gazdaságával foglalkozik az első világháború előtti időszakban, a monopolkapitalizmusra való átmenet oroszországi sajátosságairól tartotta meg előadását ; az a munkatárs, aki az orosz nagyipar XVII. századi történetét kívánja feldolgozni doktori disszertációjában, egy sófőző manufaktúra XVII. századvégi munkásviszonyairól tartott előadást, különös tekintettel az eredeti tőkefelhalmozásra stb. Az ilyen dokiadok téziseit (5—10 oldal terjedelemben) előre elkészítik, azokat az osztály minden tagja előzetesen tanulmányozza ; a megvitatás tehát nemcsak az osztályórtekezleten előadásra kerülő — átlagban egy órás — doklad meghallgatásán, hanem a tézisek előzetes beható tanulmányozásán nyugszik. Ennek a rendszernek több igen jó oldala van. Egyrészt azt jelenti, hogy a szerző nemcsak az elinduláskor, tervezete megvitatásával, és nemcsak a befejezés szakaszán, kézirata megvitatásával kap kritikát ós segítséget, hanem e két időpont között is : akkor, amikor munkálatában már jelentősen előrehaladt, de még nem látott hozzá a kézirat elkészítéséhez. Nem szorul bizonyításra, hogy az ebben az időpontban nyert támogatásnak igen nagy jelentősége van és sok időt s energiát takaríthat meg a szerző számára. Ez a rendszer ugyanakkor szükségképpen arra készteti a történészt, hogy jókor tudatosítsa a maga számára a tárgykörének legfőbb elvi kérdéseit, és a forrásanyag tömegéből emelje ki az alapvető problémákat. Végül ez a rendszer, a doklad témájának ilyen jellegű meghatározása valóban széleskörű hozzászólásra, bírálatra, értékelésre ad alkalmat ; lehetőséget nyújt arra, hogy ne csak a közvetlenül érdekelt szakemberek, hanem a munkatársak tág köre is érdemberi tudjon hozzászólni. — A mi Intézetünkben eddig csak gyenge kezdeményezések történtek hasonló irányban ; a szovjet tapasztalat alapján ezt most nálunk is rendszerré, általános gyakorlattá kívánjuk tenni. Mi a viták fő szempontja, a tudományos munka értékelésének fő szempontja? Röviden szólva : a tudomány alkotó művelésének szempontja ; hogy az illető előadás, cikk vagy könyv mit ad hozzá az eddigiekhez, mennyiben viszi előre a tudományt. Ez a szempont az utóbbi években különösen élesen domborodott ki a szovjet történettudományban ós mintegy vörös fonálként húzódik végig a tudományos munkák élőszóban vagy írásban történő megbírálásán. A szovjet történészek keményen kritizálják azokat a munkákat, azokat a dokladokat, amelyek dogmatikusan ós nem alkotó módon alkalmazzák a marxizmust, amelyek közismert igazságokat ismételnek, holott — mint mondják — még rendkívül soie a megoldásra váró probléma. Megbírálják azokat a véleményeket, amelyek szerint pl. a szovjet korszak történetében nincsen vitás probléma, mert minden meg van oldva a klasszikusok műveiben ; új módon, bátran vetik fel a kérdéseket, így pl. a szovjet korszak periodizációjával, a kultúrforradalom kibontakozásával ós menetével, a szocialista nemzettéválás folyamatával kapcsolatban. Élesen bírálják azokat a munkákat is, amelyek konkrét történeti anyagok elemzéséből levont igazi törvényszerűségek feltárása helyett elvont tótelekkel operálnak, skolasztikusán nyúlnak a kérdésekhez s a történelem rendkívül bonyolult problémáit elegendő mennyiségű és gazdagságú tényanyag bevonása nélkül akarják »megoldani«. Ugyanakkor nyomatékosan aláhúzzák : a tudomány alkotó müvelése elválaszthatatlan a marxizmus-leninizmus tanításainak minél alaposabb elsajátításától, mélyreható tanulmányozásától. Ennek híján