Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
KÜZDELEM A DUNÁNTÚLON AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSA ELLEN 3 221 Székesfehérvárott augusztus első hetében több alkalommal is fegyveres harcra került sor. Augusztus 2-án, a helybeli ellenforradalmi tisztek megbeszélésén elhatározták a városban tartózkodó Vörös Őrség egy csoportjának lefegyverzését. Ez a csoport, melynek Gombos Ferenc volt a vezetője, már régen magára vonta az ellenforradalmárok gyűlöletét. Az ellenforiadalmárok a 17-es laktanyában csoportosították erőiket. A katonai forradalmi törvényszék elnöke azonban tudomást szerzett a tisztek terveiről, s erről azonnal tájékoztatta a vörös őröket'. A vörös őrök elhatározták, hogy megelőzve a fehéreket, ők kezdenek támadást. Géppuskával felszerelve körülzárták a laktanyát. A bent szorult fehér tisztek védekezni voltak kénytelenek. A harc kb. két és fél óráig tartott s végül a tisztek tárgyalásra kényszerültek. A harc megszűntével jelentős részüket letartóztatták.38 A harcban elesett vörös őröket a székesfehérvári munkástanács ünnepélyesen temettette el augusztus 4-én.3 9 Ezen a napon érkezett meg a városba a Vörös Őrség Fabik-csoportja is. Már érkezésük hírére megbeszélést tartott az állomásfőnök és a helybeli fehér fegyveres csapat vezetője : miként lehetne lefegyverezni őket. Tervüket jóváhagyta Craenenbrock is, aki ekkor már Horthy hadseregének egyik egységénél volt vezérkari főnök. Augusztus 4-én a fehérek megkísérelték leszerelni a vörös őröket, de ez még fegyveres harc árán sem sikerült. Amikor pedig híre jött annak, hogy a román megszálló csapatok közelednek a városhoz, a fehérek páncélvonataikkal együtt azonnal elvonultak.4 0 Az ezt követő napon, augusztus 5-én, ülést tartott a direktórium. Kommunista tagjai, elsősorban Velinszky László tanító, azt követelték, hogy fegyverezzék fel a proletárokat. A szociáldemokraták azonban itt is ellenezték a harcot. A leghatározottabban elutasították a kommunisták követelését, sőt nem átallották útszéli módon gyalázni a diktatúrát. A kommunisták javaslatával szemben a polgársággal való megegyezést, együttműködést követelték.4 1 A kommunisták nem tudták keresztülvinni javaslatukat. Augusztus 6-án már csak egy nagyobb katonai csoport volt a városban : 200 beteg vörös katona. Ezeket az ellenforradalom könnyen harcképtelenné tette. A vörös katonák barakkórházban voltak elhelyezve s betegségük miatt nem szállhattak szembe a fehérekkel. Ennek ellenére az ellenforradalom mégis úgy beszélt elfogatásukról, mint hőstettről : »Felesleges vázolnunk — írta az egyik ellenforradalmár —, hogy micsoda életveszélyes és bátor teljesítmény volt ez«, ti. a beteg, magukkal tehetetlen vörös katonák lefegyverzése.42 A forradalmi erők számára jelentékeny veszteséget jelentett ezekben a harcokban az, hogy a II. hadtest nagy részét parancsnokai átállították az ellenforradalom oldalára, s így az már nem támogathatta őket. A Dunántúl nyugati részében, Szombathelyen, a helyi ellenforradalmi tisztek a Tanácsköztársaság bukásának hírére azonnal intézkedéseket tettek. A tömegek fegyveres akcióitól való félelmükben elrendelték a lőszerraktárak fokozott őrizetét, a csapatok szigorú együtt tartását.4 3 Augusztus 2-án a 38 Juhász Viktor : A proletárdiktatúra és előzményei Székesfehérváron. 331—335.1. és MMI. Arch. Fejér m. főisp. biz. 1920—3. 39 Juhász V., i. m. 342. 1. 40 Uo. 338—340. 1. 41 Uo. 344—345. 1. 43 Uo. 345. 1. 43 Derne L.—Keleti J„ i. m. 156—157. 1.
