Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
222 « KLEINNË Ν. ZSUZSA tisztek egy csoportja, amely feltételezhetően a MOVE-hoz tartozott, szabadon bocsátotta azokat a politikai foglyokat, akiket a muraszombati és egyéb ellenforradalmi akcióban való részvételért tartóztattak le még augusztus előtt. A letartóztatottak őrzésére kirendelt három vörös őr megkísérelte megakadályozni kiszabadításukat, de a túlerővel szemben ez nem sikerült.4 4 Az ellenforradalmárok mindenütt gyáván viselkedtek, ha nem voltak bizonyosak túlerejükben. Határozott fellépésre akkor szánták el magukat, amikor az ellenforradalmi hadsereg nagyobb egységeitől fegyveres segítséget kaptak. Harci erényeket, vakmerő vállalkozásokat, bátorságot náluk nem találunk. Mindennek az oka, alapja a néptől, a nép megmozdulásaitól való félelmük volt. Ez jellemezte a helyzetet Szombathelyen is. A helyi ellenforradalmi tisztek és volt városi urak szervezkedését — ahogyan ők maguk megállapították — »igen szomorú részvétlenség« kísérte. A maguk erejét és Lehár csapatát nem tartották elég erősnek ahhoz, hogy ekkora erővel támadóan lépjenek fel a tömegekkel szemben. Siófokról vártak segítséget, fegyveres erőt.45 így aztán augusztus 3-án is még csak határozatot hoznak arról, hogy most már »feltétlenül cselekedni kell. Mégpedig ... a még kezükben levő hatalmat kell kicsikarni (ti. a munkástanács kezében levő hatalmat — Κ. N. Zs.) és a fegyvereket a vörösöktől elvenni. . .«46 A határozatok ellenére sem léptek fel, hogy terveiket végrehajtsák. Ilyen körülmények között a szombathelyi munkásság jól kihasználhatta volna az ellenforradalmárok gyávaságát, tétovázását saját pozíciójának erősítésére. A munkástanács szociáldemokrata tagjai azonban ezt lehetetlenné tették, s megkönnyítették az ellenforradalmárok útját a hatalomhoz. Augusztus 4-én tárgyalást kezdtek a fehér tisztekkel. Megpróbáltak igéíetet kicsikarni arra, hogy Szombathelyen a fehérek tartózkodni fognak terror-cselekedetektől. Opportunizmusuk, árulásuk keserves eredményét, a tomboló fehér terrort azonban hamarosan megismerték, mert augusztus 6-án megkezdődtek a ν letartóztatások Szombathelyen is.47 A forradalmi törvényszék elnöke, Cink, magára maradt azzal a követeléssel, hogy tartóztassák le az ellenforradalmi tiszteket. A direktórium szociáldemokrata tagjai elutasították ezt. Cinknek menekülnie kellett az ellenforradalmárok elől. A direktórium szociáldemokrata elnöke pedig még az nap este egy munkásgyűlésen szégyenletes módon arra akarta rábeszélni a munkásokat, hogy ne gondoljanak fegyveres ellenállásra.4 8 A direktórium áruló magatartásából az ellenforradalmi tisztek arra következtettek, hogy a tömegek nem elég erősek, hogy nem gondolnak ellenállásra. így aztán megkezdték tevékenységüket. Elsőnek, augusztus 4-én a helyi fegyveres erőnél eltörölték az »elvtárs« megszólítást, megtiltották a politikai megbízottak működését.4 9 A vörös katonák lefegyverzését azonban csak csellel merték végrehajtani. Az akkori Petőfi laktanya 18. pótzászlóaljából például szabadságra küldték a megbízható vörös katonákat, hogy így szabaduljanak meg tőlük. A Lenin laktanyában elhelyezett újonc-zászlóaljat 44 Uo. 45 Uo. 46 Uo. 159. 1. 47 Uo. 182. 1. 48 Uo. 160—163. 1. 49 Uo. 160—163. 1.
