Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
220 KLEINNÉ ST. ZSUZSA aggodalmait, aki a megye régi urainak és a karhatalom vezetőinek megbeszélésén még tartott a tömegek megmozdulásától.3 2 De tevékenységük nem vezetett az általuk kívánt eredményhez. A tömegek elégedetlensége nem csökkent Moson megyében sem, s a karhatalmat szüntelenül fejleszteni kellett.33 Annál is inkább, mert a munkásságnak távolról sem volt szándékában követni a szociáldemokrata példát. A magyaróvári lőporgyárban például a gyári munkástanács még augusztus 13-án is működött.3 4 Győr megyében a hatalom lényegében augusztus 8-ig átment az ellenforradalom kezébe. De ebben nem sok örömük volt. 12-én már arról tett jelentést az alispán, hogy a kommunista agitáció eredményesen folyik a megyében, »a hatóságok tehetetlenek velük szemben«. »Tisztelettel kérem a kormány intézkedését — írja —-, hogy a bolsevikiek ellen az eljárás erélyesebb legyen, mert ha az állapotok így maradnak, Győr vármegye területén egy-két hét alatt a tanácsrendszer újra életbe fog lépni.«3 5 ííMóg a legszélsőségesebb éllenforradalmárok is kénytelenek voltak elismerni, hogy a kormány csak Budapesten van a hatalom birtokában, míg a vidéken a munkásság teljesen kommunista érzelmű. * A dolgozó nép számára a hatalom megvédésében a közigazgatás kézbentartása mellett a legfontosabb volt a fegyverek megtartása. A Vörös Hadsereg, Vörös Őrség Dunántúlon maradt szétszórt egységeit, a felfegyverzett munkásszázadokat nemcsak az ellenforradalmi hadsereggel szemben kellett támogatni. Egyes helyeken kísérletet tettek arra, hogy megfosszák fegyvereiktől a vörös őröket, vörös katonákat. Augusztus 5-én őrtilosi ellenforradalmárok támadták meg a határban állomásozó vörös katonákat, hogy lefegyverezzék őket. A vörös katonák azonban nem adták ki kezükből a fegyvert, szembeszálltak megtámadóikkal s ezek közül kettő életét vesztette.37 Ezeknek a harcoknak azonban nem ez volt a jellemző formájuk. Aa esetek többségében a fehér hadsereg egységei kényszerültek arra, hogy hárcbaszálljanak a felfegyverzett munkásokkal, parasztokkal. A felfegyverzett munkások harcaiban különös nehézséget okozott az, hogy a proletárdiktatúra fegyveres . szerveinél igen sok ellenforradalmi tiszt húzódott meg. Ezek most már többé-kevésbé biztonságban érezvén magukat, határozottan léptek fel s előfordult, hogy egységeiket egyszerűen átkeresztelték fehér csapatoknak, vagy pedig sikerült félrevezetniök beosztottaikat s így átállítani őket az ellenforradalom oldalára. Más esetekben pedig olyan parancsokat hajtattak végre, amelyek az ellenforradalom ügyét szolgálták. S az augusztusi első napok bizonytalanságában nem találtak jelentős ellenszegülésre. Mindez tovább gyengítette az ellenállást. 32 Győri Hírlap. 1919. aug. 10. 33 MMI. HM. 1919. 7. csomó. Helyzetjelentések. 1919. aug. 8. 34 Uo. 1919. aug. 12. 35 MMI. ME. 1919—XXXVII—-4226, Pilch Jenő: Horthy Miklós. Bpest, 1929. 171. 1. Λ 3 7 Váry Α., i. m. 100. 1.
