Századok – 1955

Szemle - A dekabristák válogatott írásai (Ism. Hegedüs Viktor) 135

136 SZEM LE A szovjetkorszak történettudománya igyekezett ezt az űrt pótolni és több komoly tahulmánnyal és monográfiával megadta a nemesi forradalmi korszak kimagasló képviselői, a dekabristák . történetének marxista elemzését. Köztük Presznyakov, Gabajev, Druzsinyin, Nyecskina és Fedoszov munkái a legszámottevőbbek. Értékes munkát végzett I. J. Scsipanov, akinek szerkesztésében és bevezető tanulmányával jelent meg a magyar fordítás alapját képező háromkötetes válogatás a dekabristák műveiből. »A dekabristák válogatott írásai«-nak összeállításánál a kötet összeállítója, Niederhauser Emil alapos, körültekintő, feltétlenül tudományos értékkel rendelkező munkát végzett. Helyes, hogy nem vette át az orosz eredeti bevezető tanulmányát, és helyette Fedoszov tanulmányával vezette be a kötetet. Fedoszov alapgondolata, hogy tudniillik a dekabrista forradalmi társaságok különbözőségük ellenére is »egyazon titkos szervezet alkotórészei voltak«,1 a helyes, amelyet a történelmi tények is igazolnak. A bevezető tanulmány ezzel az állásfoglalással az eddigi felfogások kritikáját adja. Ezek ugyanis mindeddig a titkos társaságok közti különbségeket hangsúlyozták ki. Fedoszov gondolatmenete másrészt a fejlődést hangsúlyozza ki. 1816-tól, a »Honmentő Szövetség« megalakításától 1825-ig, a felkelés kirobbantásáig terjedő időszakban nemcsak időben egymásután következő titkos társaságokat lát, hanem kimutatja az ezek közti fejlettségbeli különbségeket. Helyesen állapítja meg, hogy »ez a felfelé ívelő fejlődés« 'a nemesi forradalmiság' korlátozottsága leküzdésének vonalán haladt előre, jóllehet a dekabristáknak ettől a fogyatékosságtól megszabadulniuk nem sikerült«.2 A szerkesztő- becsületére válik, hogy a válogatásnál, rendszerezésnél következetesen érvényesítette ezeket a szempontokat és így véleményem szérint a magyar változat helyesebb, elvibb összeállításban, jelent meg, mint orosz eredetije, amely az egyes társaságok szerint, tehát főleg szervezeti és nem tartalmi alapon osztályozta a dokumentumokat. A négy részre osztott kötet ezen az alapon tehát a dekabristák gondolati anyagát, szervezeti és forradalmi gyakorlatukról szóló írásaikat, a fejlődés elvét szem előtt tartva, a maga egységében mutatja be. Ez a megoldás sikeresen tükrözi a történelmi valóságot. A-kötet színvonalát nagyban emeli Trócsányi György szép, elmélyült munkát bizonyító fordítása is. Az első fejezet — »Az orosz társadalom és a dekabristák« — bemutatja a némesi forradalmárok viszonyát a korabeli Oroszországhoz és nézeteik kialakulásának útját. A válogatás érdeme, hogy a fejezetben közölt anyagok tartalmi, elvi mondanivalóik szempontjából egységes egészet alkotnak ós így, bár világosan látszik az 1812-es háború és a fejlettebb nyugat megismerésének hatása, mégis a nemesi forradalmiság alapokaként, a valóságnak megfelelően, az orosz élet, az elviselhetetlen arakcsejevi rendszer jelentkezik. Kiemelkedően szépen és érzékletesen tanúskodik a feudális Oroszország szörnyűségeiről ebben a részben az I. D. Jakuskin emlékirataiból vett szemelvény. A második fejezet —• »Forradalmárok és forradalmi mozgalmak« címmel — a dekabristák szervezeteiről, harcairól ad képet. Fel kell hívnunk a figyelmet az N. M. Muravjov tollából származó »Alkotmánytervezet«-re, P. I. Pesztyel »'Orosz Igazságá«-ra mint a legfontosabb programtervezetekre ós az ezeknél (műfaja miatt) közvetlenebb hangú Gorbacsevszkij-emlékiratra, amely éppen a nemesi forradalmiság korlátozottságának leküzdésére irányuló tendenciát mutat, amikor a népre való támaszkodást, a nép politikai felvilágosítását követeli. Ezzel az állásfoglalásával főleg az »Egyesült Szlávok Társaságába« tömörült nemesek jelentős részének álláspontját,tükrözi. »Mindnyájukat -— írta róluk — eltöltötte tervük átfogó volta, és megvalósításához szükségesnek tartották valamennyi rend közreműködését ; a népben kerestek segítséget, mert nélküle nem lehet tartós semmilyen változás ; saját helyzetükből meggyőződtek, hogy az, egyes ember akarata, az egyes ember kívánsága semmit sem érhet el e hatalmas mozgatóerő — a nép — nélkül a politikai világban.«3 A harmadik fejezet — »A dekabristák — az orosz forradalmi gondolkodás előhírnökei« címmel — azt mutatja meg, hogy milyen jellegű volt az orosz nemesi forradalmi ideológia, meddig ment el és hol voltak korlátai. Sokat mond számunkra A. D. Ulibisev »Alom« című utópiája. Bár ez a fejezet a.legkevésbé jól kidolgozott része a könyvnek. Kár, hogy fontos dokumentumok maradtak ki belőle. Egyik legnagyobb fogyatékossága a kötetnek, hogy Sz. I. Muravjov-Aposztol és Besztuzsev-Rjumin közös munkája, a »Pravoszláv Katekizmus« nem kapott helyet benne, holott ez éppen a nemesi forradalmi 'gondolat népszerűsített formája volt és az egyszerű emberek, főleg katonák számára ') I. m. 17. 1. ') Uo. 12. 1. ') tio. 23S. 1.