Századok – 1955

Szemle - A dekabristák válogatott írásai (Ism. Hegedüs Viktor) 135

SZEMLE 135 C^ politikusait a közvetítésnél nem a Japán megerősödésétől való félelem, hanem az vezette, hogy a teljesen kimerült japán hadsereget megmentsók egy esetleges vereségtől. Az Egyesült" Államok kormánya először is titkos egyezségre lépett Japánnal Oroszország háta mögött. Ezen túl pedig erőnek erejével miximális követelésekre buzdította a japán delegációt. Maga is minden erejét latba vetette ennek elérésére. Roosevelt aa egész Saehalin-sziget átadását és nagy hadisarcot igvekèzett kicsikarni az orosz cári kormányból. tgy kényszerült a cári Oroszország a portsmouthi szégyenletes béke megkötésére (323. 1). Az USA agresszív politikája azonban mégis teljes kudaraba fulladt. A csőd abból fakadt, hogy az amerikai imperializmus politikusai egyszer s mindenkorra adottnak és rögzítettnek képzelték az orosz-japán ellentétek századeleji erőviszonyait. A japán agresszió felnevelésével azonban saját maguk ellen kovácsoltak fegyvert. Már az orosz-japán háború befejezése után Japán jóvoltából Kína »nyitott kapui« majdnam zárt ajtókká váltak az Északamerikai Egyesült Államok számára. Az ide irányuló amerikai kivitel gyorsan esni kezdett. Ezt követték a japán és az orosz kormánynak az USA ellen irányuló szövetségei 1907, 1910 és 1912-ben. Kevés idő múlva az amerikai-japán versengés váit a csendes-óceáni medence alapvető ellentétévé. Ennek az ellentétnek feszültsége végül is 1941-ben Japán támadásában robbant ki az USA ellen. Az Egyesült Államok imperialistái ily módon a második világháborúban nem utolsó sorban régebbi háborús uszító politikájuk gyümölcseit szüretelték le. Röviden így lehetne összefoglalni A. Dobrov terjedelmes munkáját. A szakembereket vagy a korral alaposabban foglalkozni kívánókat még igen sok értékes részlettel ismertetheti meg a könyv tüzetes tanulmányozása. Néhány szót a munka — nézetünk szerinti — hiányairól. Legszembetűnőbb az imperialisták egymás közötti ellentéteinek elhanyagolása. Nem sikerült az USA valóban agresszív politikáját a többi imperialista nagy ragadozó politikájával helyes kölcsönhatásban ábrázolni. Különösen nagy mulasztás, hogy nem derül fény az angol imperialisták távol-keleti politikájának agresszív jellegére. Hiányzik a történelem egyik akkori jellegzetességének, az imperialisták egymás közötti ádáz küzdelmének bemutatása. Ebből is fakad az orosz imperializmus agresszív szerepének lebecsülése. A. szerző lándzsát tör amellett, hogy a Távol-Kelet alapvető imperialista erői közé nem szabad a cári Oroszországot számítani (117. 1.). Ez az állítás ós a cárizmus agresszív tevékenységének bizonyos fokú elhallgatása objektíve már-már a cári külpolitika apológiájának határait súrolja. Igen hiányoljuk az egyébként alapos és pontos tudományos apparátusból a historiográfiai áttekintést és a forráskritikát. Nézetünk szerint további megalapozásra szorul a japán imperializmus 1905-ben küszöbön álló vereségéről szóló tétel. Helyes lenne a következő kiadást az USA korabeli oroszellenes kémtevékenységéről szóló adatokkal kiegészíteni. Erre annak idején már a megfigyelőként Oroszországban járt magyar Spaits Sándor is utalt emlékezéseiben (»Mandzsúrián át kozákokkal«, Budapest, 1907.) Ε viszonylag könnyen kiküszöbölhető hiányosságok azonban nem érintik a munka úttörő, az USA politikájának lényegét illetően feltétlenül helyes és kétségbevonhatatlanul alátámasztott jellegét. DOL^ÁNVTOS ISTVÁN 'K DEKABRISTÁK VÁLOGATOTT ÍRÁSAI (Budapest, Művelt Nép Kinyvkiadó, 1951. 321. 1.)] A Művelt Nép Könyvkiadó fontos és igen aktuális feladatot vállalt magára, amikor kiadta magyar nyelven a dekabristák válogatott írásait, hiszen ez év decemberében lesz 130. évfordulója a dekabristák felkelésének. Mivel az elmúlt tíz esztendőben édeskeveset tettünk annak érdekében, hogy az orosz forradalmi mozgalom első, nemesi korszakát megismertessük a magyar olvasóközönséggel, könyvkiadásunk becsületbeli kötelességét teljesítette ezzel az ízléses, jól összeválogatott kötettel. A dekabristák történetével a magyar polgári történetírás nem foglalkozott. Azok a rövid megjegyzések, melyeket magyar szerzők egyetemes történeti munkáiban találunk, teljes egészükben igazolják a szláVellenes nyugat felé fordulást, amely felszabadulás előtti történetírásunkra minden vonalon jellemző volt. A dekabristák forradalmi mozgalmának igazi jelentőségét Magyarországon csak a társadalmi haladás képviselői (Kossuth, Jókai stb.) látták. A dekabristákkal mint a haladó társadalmi gondolat képviselőivel érthető módon keveset foglalkozott az 1917 előtti orosz történetírás is, eltekintve néhány okmánypublikációtól.