Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

8. ELEKES LAJOS lődik ki későbbi kiterjedésében (bár a környék némely pontján már korábban folyhatott szőlőtermelés). Ekkortájt kezdenek kialakulni a későbbi világhírű borfajták (a tállyai bor már a XV i, XVI. században jó hírnévnek örvend Itáliában és Lengyelországban). A korábbról ismert káposztát széles körben külön káposztáskertekben termesztették, nemcsak a telkes jobbágyok, hanem a szántók használatából kiszorult zsellérek is. (Sopron egyik úrbéres falujában, Agendorfban, ahol összesen 35 telekhely és 9 zsellérház volt, 1451 — 1474 közt 15 egésztelkes, 5 féltelkes jobbágyot írtak össze ; a faluban részben a telkes jobbágyok, részben a zsellérek kezén tíz adóköteles káposztáskertet tartottak nyilván. Klingenbach faluban 1490-ben ugyanannyi a káposztáskert, mint a megművelt telkek száma. Az úrbéres terhek növekedése mellett bizonyos fokig a kertgazdálkodás kiterjedését is tükrözi, hogy míg az előző esetben a káposztáskert adója általában 3 dénár, az utóbbiban ennek már négyszerese. Ugyanakkor a zsellérház és a hozzátartozó »belsőség« adója 60 dénár, ami a terjeszkedő kertgazdaság alárendelt szerepét fejezi ki.) A káposztáskertek mellett fel-feltünnek másféle kertek, gyümölcsösök is. A szorosabban vett kertgazdálkodás méreteit nem szabad túlbecsülni, annyi azonban bizonyos, hogy a kertgazdálkodás kiterjedőben volt ; ez szolgáltatott alapot a gyümölcs-és veteménytermelés később elkövetkezett, a termények sokféleségében is kifejeződő fellendüléséhez.' A magyarországi mezőgazdaság fejlődését tehát a század második felében fokozatos belterjesedés jellemezte ; ennek oka elsősorban a föld megművelésére fordított munka termelékenyebbé válása, a földművelésben a több időt, alaposabb és huzamosabb gondozást igénylő termelési ágak terjedése volt. A földművelés belterjesebbé válásával párhuzamosan tovább tartott a mezőgazdaság részleges külterjesedesének az előző korban megfigyelt folyamata is (ami akkoriban főként a puszta telkek számának növekedésében, illetve ezek egy részének legelősítésében jutott kifejezésre). Azonban ez a folyamat csak akkor szembeszökő, ha a telekállomány arányszámait a század egészében vizsgáljuk. Ha Mátyás korát ebből kiemelve, a közvetlenül megelőző évekkel vetjük össze, inkább ellentétes jelenségekre bukkanunk. A század közepéhez viszonyítva, Mátyás idején sok helyen csökkent a puszta telkek száma, nőtt a telkesgazdálködásba bevont földek, az ezt jelző porták aránya. (A legkiugróbb ilyen eset Nyitra megyében tapasztalható, ahol 1452-ben nem egészen harmadfélezer, a kilencvenes évek derekán mintegy hétezer adófizető portát, vagyis jobbágyi művelés alatt álló egész telket írtak össze. Az abszolút számok ugyan egyik esetben sem megbízhatók, de az arányokat, a jobbágytelki gazdaságok számának szaporodását, tehát az újratelepítés Nyitrában végbement folyamatát általánosságban elfogadható módon érzékeltetik. Itt azonban különleges viszonyokkal kell számolnunk : Nyitra megye egyike volt az ország ama területeinek, amelyeket az évtizedes belháborúk és feudális hatalmaskodások különösen elpusztítottak.) Az.újratelepítés folyamata azt jelenti, hogy Mátyás idején, a lét- és vagyonbiztonság bizonyos fokú megszilárdítása után a jobbágyság kiheverte azokat a különlegesen súlyos megrázkódtatásokat, munkájával feltöltötte azokat a rendkívül nagy és a további fejlődést veszélyeztető réseket, amelyeket az anarchikus dúlások okoztak gazdálkodásában. Az újratelepítések Mátyás idején mutatkozó jelenségei általában ezt jelzik, az anarchia visszaszorítása kedvezett a termelő munka folyamatosságának és megkönnyítette, hogy. a jobbágyok munkájukkal megszüntessék a pusztásodásnak anarchia