Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál–Hanák Péter: A csehszlovák történészek smolenicei konferenciája 121

Λ CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNÉSZEK SMOLENICEI KONFERENOÁJA A csehszlovák történészek 1954. június 18—22-én Smoleniceben, a szlovák tudósok házában tartott konferencián vitattákmegkészülő egyetemi történelmi tankönyvük II. és ΠΙ. részének téziseit. A konferencián a cseh és szlovák történészek széles köre mellett részt vettek a baráti országok történész-delegációi is : a Szovjetunió részéről P. N. Tretyakov professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szlavisztikai Intézetének igazgatója. Α. I. Nyedorezov ós Sz. I. Praszolov kandidátusok, a Szlavisztikai Intézet munkatársai, majd a konferencia második felében I. I. Udalcov, a Voproszi Isztorii szerkesztőbizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság részéről L. Grosfeld professzor, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének h. igazgatója és W. Kula professzor, az Intézet tudományos titkára, a Román Népköztársaság részéről V. Cheresteçiu professzor, a Román Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, a Német Demokratikus Köztársaság részéről K. Obermxxnn professzor, a berlini Humboldtegyetem történettudományi karának dékánja és J. Hofmanri pártfőiskolai tanár ; a magyar történészeket e beszámoló szerzői képviselték. A smolenicei konferencia fontos állomás volt azoknak az értekezleteknek a sorozatában, amelyeket a csehszlovák történészek egyetemi tankönyveik előkészítésének szentéltek. így 1952-ben a csehszlovák történet egészének periodizációját, 1953 decemberében Liblicén a tankönyv 1848-ig terjedő I. részének téziseit vitatták meg;* a smolenicei konferencia napirendjén az 1918-ig terjedő II. rész, illetve a napjainkig menő III. rész téziseinek vitája szerepelt. Ennek megfelelően a konferencia két részre tagolódott ; az első két napot a II. rész, a második két napot pedig a III. rész megtárgyalására fordították. J. Macek akadémiai 1. tag, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója megnyitó szavai után O. Riha professzor, a prágai Károlyegyetem filozófiai-történeti kara dékánja és L. Holotík, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója — a II. rész téziseinek szerkesztői — tartották meg vitanyitó referátumaikat. Ismertették a tézisek elkészítésének módszerét, megvilágították legfőbb elvi célkitűzéseiket, elsősorban azt a törekvésüket, hogy a marxizmus—leninizmus tanításainalj alkalmazásával ú j, tudományos alapokon· fejtsék ki a cseh és szlovák nép történetét, megcáfolva a burzsoá történelemírás hamisításait. Rámutattak egyben azokra a hiányosságokra is, amelyeknek maguk a szerkesztők is tudatában voltak, többek között arra, hogy a tézisek cseh és szlovák fejezeteit még nem illesztették szerves történeti egységbe. A széleskörűen kibontakozott vitában Α. I. Nyedorezov szovjet történészen és a népi demokratikus országok képviselőin kívül számos cseh és szlovák történész vett részt, P. Reiman, Fr. Roubík, B. Sindelaf, J. Purs, Ζ. Solle, J. Kriíek és sokan mások. A vita résztvevői általában megegyeztek abban, hogy az alapos és gondos munkával elkészített tézisek a csehszlovák marxista történettudomány fejlődésének fontos mérföldkövét jelzik. Sokoldalúan mutatják meg a néptömegek történelemformáló szerepét, helyesen állítják előtérbe à munkásosztály fejlődését és mozgalmait. A vitára bocsátott anyag azt bizonyítja, hogy a tézisek összeállítását alapos és széleskörű gazdaságtörténeti kutatómunka előzte meg, amely értékes új megállapításokkal alapozta meg Csehszlovákia újkori gazdaságtörténetét. A téziseken végigvonul1 az a törekvés; hogy á cseh és szlovák nép történetét beágyazzák az egyeterpes fejlődés kereteibe, és széles perspektívában világítsanak rá annak nemzetközi összefüggéseire. Számunkra igen fontos, hogy a csehszlovák, történészek által elfogadott periodizáció alapjában egybeesik a magyar egyetemi tankönyv-sorozat megfelelő részének korszakolásával. Megemlítjük még, hogy az 1848—49-es szlovák történetet tárgyaló tézisek igen gondos és elmélyült munkával készültek, a legtöbb fontos kérdésben megegyeznek a magyar marxista történetírás eredményeivel. Különösen tanulságos az, hogy már a tézisek stádiumában is A liblicei konferenciáról szóló beszámolót 1. a Századok 1954. 2—3. számában.