Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál–Hanák Péter: A csehszlovák történészek smolenicei konferenciája 121
122 PACH ZSIGMOND PÁL — HANÁK PÉTER gondos kidolgozást nyertek mind a kultúrtörténeti, mind a historiográfiai fejezetek, amelyek szerencsésen egyesítik a haladó nemzeti hagyományok megbecsülését a burzsoá ideológia elleni kíméletlen harccal. A kultúrtörténeti fejezetek tézisei nagy meggyőző erővel mutatják meg, hogy a haladó cseh ós szlovák kultúra a nemzeti fejlődés hatalmas mozgató ereje, fontos történelmi tényezőja volt. A munkálat erényeinek hangsúlyozott méltánylása mellett a vitában — a konferencia jellegének megfelelően — a felszólalók sokoldalúan elemezték a tézisek hiányosságait, és hasznos javaslatokat tettek az átdolgozás további menetére. A vitában kialakult az a vélemény, hogy a tézisekben nem világítják meg kellően a kapitalista fejlődés irányait és sajátosságait, az objektív gazdasági törvények működését. így kevés figyelmet fordítanak a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti összhang törvényének érvényesülésére a polgári forradalom utáni időszakban, valamint a kapitalizmus belső piaca kialakulásának folyamatára. Ugyancsak mélyebb elemzést igényel a szabadversenyen alapuló kapitalizmusból az imperializmusba való átfejlődés objektív, törvényszerű menetének s csehországi és szlovákiai sajátosságainak kidolgozása ; az imperializmus korában pedig mindenekelőtt azt kell tisztázni : milyen helyet foglalt el Csehország és Szlovákia az imperializmus világrendszerén — közelebbről az Osztrák-Magyar Monarchia keretein — belül. A kapitalizmus fejlődési irányának ós sajátosságainak elemzésével világossá kell tenni, hogy milyen úton fejlődött a kapitalizmus Csehországban és Szlovákiában, illetőleg az egész monarchiában. Az 1848-as polgári forradalom befejezetlensége következtében a kapitalizmus kibontakozása és fejlődése az egész Habsburg-monarchiában az ún. ;porosz úton haladt előre ; ez a porôsz utas fejlődés azonban sok tekintetben különbözött a környező kelet-európai országok alapjában hasonló irányú fejlődésétől, aminthogy magán az Osztrák-Magyar Monarchián belül is nem jelentéktelen eltérések mutatkoztak íaz egyes országok, területek között. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a mezőgazdaság porosz típusú tőkés fejlődése kihat a kapitalista fejlődés egészére, mind az alap, mind a felépítmény vonatkozásában.* Ebbe a problémakörbe illeszkedtek bele azok a felszólalások, amelyek a nagybirtok tőkés gazdálkodásának, a parasztság rétegződésének és felbomlásának, az ipari 'forradalom időbeli határainak és sajátos menetének alaposabb tanulmányozását igényelték, másrészt feleletet kívántak arra — a tézisekben még csak felvetett — kérdésre: miért játszott a súlyos nemzeti elnyomás alatt görnyedő Csehország ipara kiemelkedő szerepet az egész monarchia viszonylatában. t A kapitalizmus fejlődési iránya és sajátosságai rányomják bélyegüket a finánctőke kialakulására és szerkezetére is. Hiányolható, hogy a tézisek nem tárgyalják, mennyiben határozta meg egyfelől a nagybirtok jelentős súlya a tőkés fejlődésben, másfelől Csehországban az osztrák—német, Szlovákiában a magyar nagytőke uralmi helyzete a finánctőke sajátos vonásait. Kétségtelen, e kérdés megnyugtató megoldása csak közös munkával történhetik, amelynek során megint csak nagy figyelmet kell fordítani a monarchia egyes országai, területei közötti eltérésekre is. Ugyancsak további vizsgálódást igényel a porosz utas tőkés fejlődés kihatása a felépítményre, mindenekelőtt az államhatalomra, a Habsburg-monarchia, illetve az osztrák-magyar dualista állam jellegére. Kétségtelen, hogy a monarchiabeli tőkés fejlődés sajátos vonásainak megfelelően a lényegileg burzsoá államhatalomban is továbbéltek a feudalizmus jelentős maradványai, elsősorban az abszolutizmus maradványai. 1867-et — amint ez a kérdéssel kapcsolatos élénk vitából leszűrhető — nem tekinthetjük a polgári forradalom »utolsó hullámának«, befejezésének, hanem - a marxizmus—leninizmus klasszikusainak útmutatásait alapülvéve — a polgári forradalom korszaka reakciós, »felülről való« lezárásának. Ezért 1867 után sem beszélhetünk burzsoá demokráciáról, hanem —- Engels kifejezésével —- »képzelt alkotmányos monarchiáról«. Ez a kérdés is felhívta a figyelmét arra, hogy a további munkálatok folyamán nagyobb gondot kell fordítani a gazdaság és politika, az alap ós felépítmény kölcsönhatásainak elemzésére. A vita további döntő kérdése a munkásmozgalom fejlődésének ós feladatainak értékelése volt. Ebben a vonatkozásban is szem előtt kell tartani a polgári forradalom befejezetlenségéből, a kapitalista fejlődés sajátosságaiból adódó — fentebb említett — tényezőket. Ezoknek az objektív körülményeknek megfelelően konkrétabban kell kidolgozni a munkásosztály és a parasztság létfeltételeinek alakulását, aminek a tárgyalása a * A vita őta eltelt félév alatt máris komoly lépések történtek az emiitett irányban ; a vita tanulságainak megszívlelését bizonyítja J. Mésáros : Prísperok k objasnenlu charakteru feudalnych .prezitköv na Slovensku po r. 1818. o. cikke a t'eskoslovensky t'asópis Historieky 10S4. 4. számában. — Nagy jelentőségű, a magyar történettudomány számára is ösztönző az a kezdeményezés, amely a Csehszlovák Kommunista Párt Történeti Intézetétől indult ki a »Kapitalizmus fejlődése az Osztrák-Magyar Monarchiában«, témakör többéves munkálat útján történő közös kidolgozására.
