Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Alkalmazzuk alkotó módon a marxista–leninista gazdasági elméletet a történeti tanulmányokban 114

ALKALMAZZUK ALKOTÓ MÓDON A MARXISTA- LENINISTA GAZDASÁGI · U7 ELMÉLETET A TÖRTÉNETI TANULMÁNYOKBAN sadalmi rendszernek egy másik által történő felváltását előidéző gazdasági törvény a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti feltétlen összhang törvénye. Csak ennek a törvénynek a fényénél érthetjük meg az egyes társadalmi-gazdasági rendszerek keletkezésének, fejlődésének és hanyatlásának folyamatait. Az utóbbi időkben komoly figyelmet szentelnek ezeknek a problémáknak, de nem mindig konkrétan és mélyrehatóan világítják meg ezeket. A történészek még nem tudták konkrét történeti anyagon megmutatni, hogy miként mutatkozik meg a termelőerők és a termelési viszonyok közötti ellentmondás az egyes, antagonisztikus társadalmi rendszerek különböző fejlődési fokain, hogy ez végeredményben hogyan nő át konfliktussá, amit pedig már csak a termelési viszonyok felváltásával lehet megoldani. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt a körülményt, hogy a termelési viszonyok és a termelőerők közötti feltétlen összhang törvényének működése a különböző társadalmi rendszerekben különböző sajátságokkal bír. A termelési viszonyok felváltása osztályharc és társadalmi forradalom útján történik, amikor is a forradalom megdönti az elhaló uralkodó osztály uralmát és létrehozza az új haladó osztály uralmát. De az osztályharc és a társadalmi forradalom a társadalmi fejlö4és .különböző fokain különböző formát ölt. Ezt tekintetbe véve a történészeknek mélyrehatóbban kell tanulmányozniok az egyik gazdasági rendszerről a másikra való átmenet problémáját. . Még mindeddig nincs megoldva a rabszolgatartó rend történetének számos problémája. Nincs megoldva a rabszolgatartó termelési módról a feudális termelési módra ^aló átmenet problémája, nem kaptunk még választ olyan alapvető kérdésekre, mint a rabszolgatartó és a rabszolga viszonya : hogy vajon ez a viszony főleg a gazdaságonkívüli kényszeren (a termelőmunkás tulajdonán) vagy gazdasági kényszeren (a termelőeszközök tulajdonán) alapszik ; vagy arra a kérdésre, hogy hogyan fogjuk fel azt a kérdést, hogy a rabszolgatartó társadalomban a termelő nem rendelkezik termelőeszközökkel. Még sok tisztázatlan kérdés van a rabszolgatartó-tulajdon fejlődésmenetében az ókor történetének különböző szakaszaiban. Napirenden van az à kérdés, hogy melyek az eredeti tőkefelhalmozás sajátosságai a különböző országokban, különösen a függő országokban és a gyarmatokon. Az eredeti tőkefelhalmozás történetét —- Anglián kívül (amelynek példáján Marx ezt a folyamatot A tőké-ben bemutatta) — a többi országokra nézve kevéssé ismerjük. A Szovjetunió történetével foglalkozó egyes történészek még nemrég hajlottak arra, hogy egyáltalában kétségbe vonják e folyamat meglétét Oroszországban! A feudalizmus gazdaságtörténetében további kidolgozást igényel az a kérdés, hogy milyen hatása volt az árutermelésnek a feudális gazdaságra. Egyes történészek és közgazdászok még mindig nem szabadultak meg attól a XIX. században divatos, de azóta elavult felfogástól, amely pusztán a földesúri naturálgazdálkodás szempontjából tekinti a kérdést. De találkozunk még egy másik hibás irányzattal is, amikor a feudalizmus bomlási korszakának törvényszerűségeit az egész középkorra akarják kiterjeszteni. Nem teljesen me .'oldott probléma az úgynevezett második jobbágyság problémája sem. Mint tudjuk, van egy olyan nézet, mely szerint a mezőgazdasági termelés lehanyatlása és a nem-mezőgazdasági lakosság rohamos növekedése Nyugaton a jobbágytartó robotgazdálkodáa fő ösztönzője lett volna Kelet-Európában. És ez a maga részéről rányomta volna bélyegét a kelet-európai manufaktúrának, valamint később a kapitalizmusnak Kelet-Európa mezőgazdaságában való fejlődésére. De van egy másik nézet is, amely szerint az agrárfejlődés sajátságainak magyarázatánál, pl. Oroszország tekintetében, elég, ha a történetileg kialakult belső feltételekhez folyamodunk. A termelési viszonyok és a termelőerők közötti feltétlen összhang gazdasági törvénye működésének fényénél tanulmányozni kell az egyes országokban lezajlott ipari forradalmak kérdését. Marx az ipari forradalmat Anglia klasszikus példáján elemezte. De ennek a forradalomnak a sajátosságait Németországra, Franciaországra és más országokra vonatkozólag még távolról sem eléggé tisztázták. Ennek a problémának a tanulmányozását folytatni kell és ki kell szélesíteni. Az Oroszországban lezajlott ipari forradalom történetét megvilágították munkáikban N. M. Druzsinyin, V. K. Jacunszkij, Sz. G. Sztrumilin, A. M. Pankratova és más tudósok. De még ezen a téren is maradt elég megoldatlan probléma. A politikai gazdaságtan tankönyve megállapítja, hogy Oroszországban a manufaktúráról a gépitermelési fokra való átmenet már a jobbágyság eltörlése előtt kezdődött, ós hogy teljes terjedelmében az 1861. évi parasztreform utáni első évtizedekben bontakozott ki. A Szovjetunió történetével foglalkozó történészeknek mélyrehatóan és minden oldalról meg kell világítaniok ezt a folyamatot. A feudális és kapitalista termelési viszonyok kutatásában fontos szerepet játszik a manufakturális termelés jellegének tanulmányozása. A történészek helyesen vetették