Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Alkalmazzuk alkotó módon a marxista–leninista gazdasági elméletet a történeti tanulmányokban 114

ALKALMAZZUK ALKOTÓ MÓDON A MARXISTA- LENINISTA GAZDASÁGI · U7 ELMÉLETET A TÖRTÉNETI TANULMÁNYOKBAN sabb része. Senki sem lehet marxista történész, ha nem rendelkezik mélyreható ismeretekkel a politikai gazdaságtan, valamint a dialektikus és történelmi materializmus területén. Az a történész, aki nem ismeri a gazdásági törvényeket, üres empirizmusba és idealizmusba süllyed a történeti jelenségek magyarázatánál. A politikai gazdaságtan feltárja a társadalmi termelésnek és az anyagi javak elosztásának törvényeit az emberi társadalom fejlődésének különböző fokain, és ezzel kulcsot ad a történettudománynak az emberi társadalom egész fejlődési folyamatának megértéséhez. Másrészt viszont nem lehet marxista közgazdász az, aki nem ismeri jól a történettudomány eredményeit. A marxista politikai gazdaságtan állandóan összekapcsolja a kutatás logikai módszerét a történeti módszerrel. Mind a politikai gazdaságtannak, mind a történettudománynak megvannak a maga sajátosságai. Mindegyiknek megvan a külön helye a marxista társadalomtudományban és betölti a maga felcserélhetetlen szerepét a szovjet népnek a kommunizmus győzelméért folytatott harcában, az egész világ haladó erőinek a demokráciáért ós a szocializmusért vívott harcában. A közgazdász a társadalom anyagi alapját 'vizsgálja, de a történészt nemcsak ez az alap, hanem a társadalom élete is érdekli, jelenségeinek sokrétűségében. A politikai gazdaságtan megadja a társadalmi gazdaság minden egyes rendszere alapvető vonásainak fő fogalmait, ezt a rendszert többé-kevésbé tiszta formában vizsgálja, absztrahálva az esyes országokban megnyilvánuló sajátosságait. A történettudomány viszont az egyes országokban folyó társadalmi élet minden oldalának konkrét, ellentmondásos fejlődését tanulmányozza, azt tisztázza, hogy milyen sajátos momentummal járul hozzá egy-egy nép az egyetemes történeti fejlődési folyamathoz, vizsgálja az egyes osztályok, államok fejlődését és a közöttük fennálló viszonyt. A szovjet történészek munkáikban nagy figyelmet szentelnek a társadalom gazdasági fejlődéstörténetének. A Szovjetunió történetével ós az egyetemes történettel foglalkozó tankönyvek és tansegédletek, az összefoglaló munkák, mint pl.. A Szovjetunió történetének összefoglalása (X—XV, század), Moszkva története, Az 1848—1849-es forradalom, A XVII. századi angol polgári forradalom Stb. jellemzik a vizsgált időszak gazdasági alapját is.. A népi mozgalmak, a diplomácia, a háborúk, az eszmék történetéről szóló művek megvizsgálják a történeti jelenségek társadalmi-gazdasági oksági összefüggéseit és a gazdasággal való kölcsönhatásukat is. Végül pedig vannak speciális tanulmányok a népgazdaság történetéről. A szovjet történészek műveikben általában helyesen mutatják be, hogy milyen döntő szerepet játszanak az anyagi viszonyok a társadalom történetében, de nem tanulmányozzák a gazdaságtörténeti problémákat elég alaposan ós mélyen. Sok tanulmányban a leegyszerűsítés és a vulgarizálás nyomai láthatók, sok történész a gazdasági kérdéseket dogmatikusan, betűrágó módra kezeli, nem tudja alkotó módon alkalmazni a marxista—leninista gazdasági elméletet munkájában. Ezek a fogyatékosságok főképp onnan származnak, hogy nem ismerik elég mélyrehatóan a gazdasági elméletet és a gazdasági jelenségek kutatási módszereit. A politikai gazdaságtan tankönyv megjelenése nyilván elő fogja segíteni ezeknek a fogyatékosságoknak a felszámolását, a társadalom gazdaságtörténetének behatóbb tanulmányozását, a marxista—leninista gazdasági elmélet mélyrehatóbb vizsgálatát és helyes alkalmazását. A marxizmus—leninizmus a gazdasági törvényeket objektív törvényeknek tekinti, amelyek az emberek akaratától függetlenül jöttek létre és attól függetlenül hatnak. Ezzel szemben sok történész művében szubjektivista hibákat követett el. így a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetéről és a szocialista építés történetéről írt számos könyv, cikk és egyetemi előadás nem fedi fel az objektív gazdasági törvényszerűségeket, nem mutatja be a Kommunista Párt és a szovjet állam politikájának ezzel kapcsolatos okozati összefüggéseit. A gazdasági valóság elemzése helyett egyszerűen leírják a szovjethatalom gazdaságpolitikáját. A marxizmus—leninizmus klasszikusai a társadalom gazdasági fejlődésmenetét feltárva rámutatnak arra, hogy a gazdasági törvények meghatározott gazdasági feltételek alapján jönnek létre és működnek, hogy az emberek felismerhetik ezeket a törvényeket és felhasználhatják őket a társadalom érdekében, de nem hozhatják létre ós nem semmisíthetik meg ezeket. A szocializmus gazdasági törvényei, ugyanúgy mint más társadalmi rendszerek gazdasági törvényei, objektív törvények, amelyek nem függnek az emberek akaratától és tudatától. A Kommunista Párt és a szovjet állam tevékenységében a szocialista rendszer objektív törvényeiből indul ki. Az emberi társadalom az alsóbb létezési formáktól a magasabbak felé fejlődik. Minden termelési mód egy meghatározott fokot képez a társadalom előrehaladásában, termelőerőinek ós termelési viszonyainak fejlődésében, a társadalmi-gazdasági rendszerben, a kultúra fejlődésében. Az összes társadalmi rendszerek fejlődését és egyik tár-