Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
54 VÁRKONYI AGNKS vagyonának elvesztése miatt volt veszélyes. A földet nem vihették el talpuk alól, de szokássá vált, hogy a felkelők ezeken a prédákon szereztek maguknak fegyvert és lovat. A kárvallott nemesek állandóan arról panaszkodnak, hogy lovaiktól és fegyvereiktől fosztják meg őket rebellált jobbágyaik.121 Számolniok kellett azzal, — különösen amikor a4 császári csapatok veszteségeiről és visszaszorulásáról értesültek — hogy a kuruc felkelés teljes fölénybe kerül velük szemben. A kolozs-, szolnok-, doboka- és torda-megyei nemesség császárhű magatartásával olyan zsákutcába került, amelyből egyetlen kiút volt csak számára : élére állni a kurucoknak. A nemesség nem lelkesedésből vagy megfontolt politikai latolgatások után, hanem a körülmények kényszerítő hatása alatt csatlakozott Rákóczi erdélyi kurucaihoz. — Ezért állnak olyanok is kurucokká, »akiket nem reménlett volna az ember« — ahogy azt Bánffy László írja Görgény várából. Már nemcsak olyanok lesznek kuruccá, akiket erővel fognak el, hanem egyre több megy »a maga jó akarattya szerént« közéjük: A falubeli nemesség mind kurucnak esküdött, hiába intik őket a császári parancsok, hogy »őfelsége hűségétől ne tántorodjanak el«. »Pongrácz György és András uramék Balog uramékltal (Balogh László) edgyütt, a több Szolnok ós Doboka vármegyei nemességgel mind kuruccá lettek, egyszóval csak azok maradtak meg, az kik az vénség vagy betegség miatt el nem mehettek a Regálisokon és Vármegye tisztein kívül. Ezen az mi földünkén levő nemesség is már nagyobbára köztök vagyon«. Vécsen Buday Mihály egyezkedett meg a kurucokkal, mert Buday marháit nem bántották a felkelők. Azt mondták mikor a vár körül prédáltak, »az már kuruc«. A Görgénybe küldött kuruc levélben a parancsnok egy »radnoltai nemes ember Sátár György« írását ismerte fel.122 Rabutin erre a császári amnesztia szépen hívó ígéreteivel válaszolt : ha valaki kurucságból császárhűségre tér, semmi bántódása nem lesz, csak a szervezők és gyújtogatok megbüntetését követeli.12 3 A császári pátens csábító szavait azonban már nem hallja meg Erdély lakossága. 7. Azt a felfelé ívelő szakaszt, mely a bonchidai csata után az erdélyi kuruc mozgalmak történetében bekövetkezett, Kővár kapitulációja zárja be. Kővár szigetként emelkedett ki a kuruc felkelőkkel elözönlött Szamos-vidékből. Rabutin szeptemberben kevés élelemmel és fegyverrel hagyta ott a várat, de Teleki Mihály családját és minden ingóságát Görgénybe vitette. Ezzel biztosítottnak vélte Teleki hűségét. A várat körülvevő hatalmas kuruc gyűrűn át azonban aggasztó hírek jutottak Szebenbe. A muskétások a még ottmaradt hajdúkkal és szolgaemberekkel együtt nap mint nap szöknek, csaknem minden éjjel kiereszkedik valaki közülük a kurucok közé ; ha pedig kicsapnak a várból, ugyancsak megfogyatkozva térnek vissza, mert jórészük a felkelőkhöz pártol. A német muskétások fellázadtak parancsnokuk ellen. Élés dolgában is igen megfogyatkoztak. Nemcsak a dohány, tűzifa és élelem dolgában szenvednek hiányt, de már ivóvizük sincs elegendő. A katonák megmondták, »hogy ők egészen seregestül nem is szolgálnak, hanem a hetes tizedet ott hagyván el mennek«. Teleki még elfogatja a zavartkéltőket, de november végére már torkig volt »az árestom forma obsidioval«. December 1-én a vice-121 OL Radvánszky lt. III. о. XLIII es. 89, 90, 91, 92. sz. 122 OL Gub. Pol. 1703/435. Prot, Sess. 1701-1705. к. 736. 1.; V. Sotropa, i. m. 123 OL L. С. R. H. — I. 40, 41) 43, 44, ; Ugyancsak amnesztiát hirdet Aranyosszéknek OL L. С. R H.-I. 43, 44-46. 1. ; Erdélyi Diéták 36, 37. 1. ; Akik vonakodtak letenni az esküt, azokat elfogták, Ld. OL Gub. Pol. 1704/644 és L. C. R. H.-I. 62. 1.
