Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
A RÁKÔ<'ZI-SZAB ADSÁGHARC KIBONTAKOZÁSA ERDÉLYBEN 37 szörnyű kegyetlenkedésekről számolnak be : »Sok gyermekeket házakba égettek, fejekre hágtak az asszonyoknak« »nem kedvezvén sem ifjúnak, sem vénnek, sem asszonyembernek, sem leánynak, sem paraszt embernek, sem czigánynak, sőt még az gyermecskéket s csecsemőket is fegyverre hányták«. Ez az első a császáriak megtorló akciói közül, mely az 1703—1704-es esztendők folyamán a császáriak számára gyakorlattá vált, mert ezzel akarták megfélemlíteni a kurucokhoz húzó lakosságot.58 Ezeknek a helyi jellegű kis összecsapásoknak az erőviszonyaira jellemző a kolozsváriak dési próbálkozása. A városban a kurucság elözönlése miatt teljes volt a fejetlenség »minden órán még változott a dispositió.« Augusztus 21-én Dés környékéről nagyobb kuruc csapatot jelentettek, 100 muskétást küldtek ellenük. A muskétások megtalálták a kurucokat, »de rá nem mervén ütni, egy dési kertben a török-buzában vonván meg magokat, ott lesték a magyarokat«. Ezeket a kurucokat másnap a szolnokvármegyei vicetisztek a désiekkel együtt támadták meg és szórták szét.59 A kezdeti kuruc harcok másik bázisa Erdély délnyugati része, az Érchegység vidéke, Zaránd és Hunyad vármegye területe. Augusztus végére itt is fellángol a felkelés és ide is eljutnak a kuruc csapatok. Csakhogy míg a Szamos mentének felkelése a helyi lakosok és Rákóczi katonáinak nevéhez fűződik, addig a délnyugati végeken három forrás táplálja a kuruc harcokat. Az Erdélybe beszállingózó volt Thököly-katönák itt kapcsolódnak ahhoz a három kuruc lovasezredhez, mely szeptember elsején Bélfenyérnél megveri az aradi rácokat. Rákóczi és Thököly kurucai szervezik azután az Érc-hegység és Aranyosszék román és magyar felkelőit. Az Érc-hegység fiskális tisztjei alig menthetik élüket az elementáris erővel kirobbanó felkeléstől. A jobbágyság szétfut ; sokan a kurucok közé állnak, mások még nem ismerve fel a kuruc harcok jelentőségét, biztos helyet keresnek maguknak. A vármegyei tiszteknek megtagadják az engedelmességet. A zaránd- és hunyadmegyei szegénynemesség a hegyek között bujkál. A felkelők elhajtják az állatokat, erőszakosan hódoltatják maguk közé az embereket. Ebből az általános zűrzavarból egyre határozottabb körvonalakban bontakozik ki a kuruc felkelés, mely »de die in dies profundis versus Transylvania Marusium serpant et penetrant et I praesertim Plebem Rusticam inficiunt«.60 Erre a kétoldali kuruc támadásra Erdélynek a felkelés fészkeitől távoli vidékei is megmozdulnak. A falvak szegény lakói otthagyják házaikat, szétfutnak lakóhelyeikről. Kolozs, Doboka, Szolnok, Torda vármegyékben »sok emberek, sött még faluk is, nem gondolván, sem magok, s Földes Uruk öeconomiája kün vesztésével, magok helyeket el hagyván, elfuttanak«. A generális és a Gubernium parancsára a megyei tisztek szépszóval ós erőszakkal próbálnak gátat vetni ennek az általános megmozdulásnak, de a falvak népének makacsságán megtörik minden kísérlet.61 68 Somlyó égetésére: Szakái-napló ang. 21. 47. 1.; Czegei Va-ss-napló aug. 21. MHHS 35. k. 363. 1. 59 Szakái-napló aug. 20-21. TE II. 48.1.; Czegei Vatis-napló aug. 22. MHHS 35. 363 1. 60 Száva Mihály zarándmegyei főispán jelentése a Belényes- és Halmágy-környéki kuruc harcok állásáról 1703. aug. 29. OL Gub. Pol. 1703/47 ; Sebesi Me'chior aranyváltó jelentése 1703. szept. 11. OL Thes. 1703/111. ; Barcsai Ábrahám levele a hunyadmegyei kurucokról. 1703. szept. 22. OL Gub. Pol. 1703/302 ; A délnyugaterdélyi kuruc mozgalmakrald.m.OL Prot.Sess. 1701-1705. k. 585. 1. ; ÖL L.C.R.H. - G. 466 — 67, 473. 1. 81 OL L. C. R. H. - G. 992, 1002, 1017, 1020. 1.
