Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
38 VARKONYI AGNES A nemesség sem marad veszteg. Félti életét és vagyonát s családostól, elmozdítható javaival együtt városokba, várakba, védett kastélyokba menekül. Beszterce környékének földbirtokosai, a Bánffy-, Bakó-ós Földvári-családok felajánlják, hogy élelmet, gabonát visznek a városba, csak beköltözhessenek. Szolnok és Doboka vármegyék nemessége részben Besztercére, részben Görgény várába húzódik. A nemességnek ezt a törekvését a Gubernium is segíti. Rabutin parancsban utasítja őket arra, hogy szemelőtt tartás végett gyűjtsék a várakba és városokba az erdélyi középbirtokos nemességet.62 Rabutin és a Gubernium számára rövidesen világossá vált, hogy Erdély belső nyugalmát már megzavarta a magyarországi rebellió, melyhez augusztus végére már a magyarországi nemesség soraiból számosan csatlakoztak. A tiszaháti jobbágyok felkelése Rákóczi vezetésével a győzelem jegyében növekszik országos méretű szabadságharccá. »Ezeknek a nagy gonoszoknak orvoslására végzők azt — írja Bethlen Miklós — kínáljuk meg a generálist az ország hada felültetésével«.6 3 Ebben a seregállítási tervben nyíltan kifejezésre jutott, hogy a Gubernium nem vállal közösséget Rákóczi ügyével. Tehetetlensége és kiszolgáltatottsága azonban most méginkább megmutatkozott. Rabutin nem fogadta el tervüket. Az ajánlatukat hozzá vivő Naláczy Lajost egyenesen lecsukatással fenyegette meg : »mer ővéle oly mosolyogva beszélett, hogy ő minden gesztusiból, szava járásából és ábrázatjából kitanulta, hogy Naláczi kurucz és a kuruczvilágnak örül, mert soha azelőtt olyan vigan nem látta«.64 Rabutin gyanakodott minden magyarra, s még a császáriakat készségesen kiszolgáló guberniumi vezetőknek sem engedett semmi önállóságot. Bethlent és Aport Szebenbe rendelte : »állítsatok egy lovast egy jó fővel, a ki szálljon a Kis-Szamos mellé ; ti üljetek veszteg Fejérvárott ; én gondom a többi ; « — adta ki az utasítást. Ilyen előzmények után indult Bethlen Sámuel a marosszéki hadakkal — az első erdélyi csapattal, melyet a kurucok ellen küldenek — a Szamos vidékére. A marosszékiek nem szívesen mentek Erdély határára, aki tudott, visszaszökött a seregből, még az sem rettentette őket vissza, hogy a szökevényeket felakasztották. Bethlen Sámuel serege így meglehetősen megfogyatkozva érkezett Kolozsvárra, s a sereg erősítésére a Gubernium kénytelen a Kolozs, Doboka, Szolnok és Torda vármegyei nemességet is felültetni.65 A zarándmegyei kurucok szemmeltartásával a generális Száva Mihályt bízza meg, melléje rendeli a zalatnai nemességet is.6 6 Maga is kimozdul Brassó alól a Barcaságból, ahol eddig a déli határt őrizte a várható török betöréstől. Bethlen Miklós szerint későn szánta rá magát, mert »addig őrzé Barczát, elveszté a császártól Magyarországot s Erdélyt«.67 Ebben a pillanatban azonban, amikor meglehetősen erős sereggel Erdély északi határára indult, még nem billent el a mérleg nyelve : Rákóczi Szatmár alatt táborozik és gyakorlatlan 62 Rabutin rendelete 1703. szept. 3. »diejenigen Nobbiles, Welche sich in exponirte Orte, die keine к. Besatzung haben, geflüchtet haben, sollen in andere ziehen, widrigenfalls sie als Feinde behandelt und gestraft werden«. Idézi: Höchsmann : Die Commandirenden Siebenbürgens indenJahren Í704 und 1705. Zur Geschichte der rakozyschen Revolution. (1877) 7. 1. ; OL L. C. R. H.-G. 991-993. 1. 63 Bethlen Önéletírása II. köt. 305. 1. 64 Bethlen Önéletírása II. köt, 307. 1. 65 Bethlen Sámuel aug. 24.-én érkezett Kolozsvárra. Czegei Vass-napló aug. 24. MHHS 35., 364. 1. A marosszéki seregre: OL L. С. R. H. - G. 989, 1014-15, 1021. 1.; A megyei nemesség felültetésére : OL L. C. R. L. — H. 466 — 67. 1. 66 OL L. C. R. H. - G. 1020. 1. 67 Bethlen Önéletírása II. köt, 303. 1.
