Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
Л MAG VAK AGRÁR- Kb PARASZTTÖ KTÉNET POLGÁR) IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 385 sultabb és szélesebb látókörű volt a félfeudális nagybirtokos osztálynál és annak szellemi uszály hordozóinál. <<6 5 E szerzők műveinek megbecsülése és, tekintve koruk politikai viszonyait, alapvetően pozitív értékelése azonban nem jelentheti hibáiknak, osztálykorlátaiknak, az uralkodó feudális ideológia írásaikon kiütköző hatásainak elhallgatását. А XIX. század vége felé megszülető és fejlődésnek induló agrár-paraszttörténetírásnak ugyanis nemcsak polgári, hanem — éppen a túlsúlyban lévő feudális ideológia nyomása miatt — feudális korlátai is voltak. Vegyük e negatívumokat is röviden szemügyre. Tagányi művében pl. ilyen osztálykorlátozottságra mutat az a körülmény, hogy a földközösség kérdéséi teljesen elszigetelve tárgyalja az osztályviszonyok kapcsolatától.66 Ebből a hiányosságból azután egy sor téves megállapítás következett. Mivel Tagányi nem vizsgálta meg a falusi földközösségnek a feudális osztályviszonyokkal való kapcsolatát, nem is mutathatta be, illetőleg láthatta helyesen ezeket a viszonyokat. Tagányi alapvető hibája, hogy a feudális földtulajdont és a közös jobbágyi birtoklást egymást kizáró tényezőknek tekintette.6 7 Ez objektive a feudális földmagántulajdon monopoliuinának elleplezésére vezetett, ami Tagányi i iá I vagy úgy jelentkezett, hogy a közös birtoklás mögött nem látta meg az egyéni úri tulajdont, vagy pedig úgy, hogy a földközösséget közös tulajdonnak fogta fel. »A földközösségnek lényege — írja egy helyen—, liogy a község határa közös tulajdont« képez.68 Mindkét beállítás — a közös birtoklás a földmagántulajdon monopoliuinának kizárásával, a közös birtoklás összetévesztése a közös tulajdonnal — a feudális osztály viszonyok mellőzésének hibájából következett és objektíve a feudális kizsákmányolás eltioniályosításának veszélyét vonta maga után. És Tagányi rá is tévedt erre a helytelen útra, amikor a nemest csak mint a közös birtoklásban részvevő egyént jellemezte,6 9 miközbfti elfelejtett rámutatni arra, hogy ugyanakkor a nemes elsősorban a földbirtok monopolista tulajdonosa, és ennek alapján jobbágyai kizsákmányolója.. A feudális földmagántulajdon és jobbágyi földbirtoklás tisztázásának pedig éppen a feudális termelőmód alapvető ellentmondása szempontjából van fontos jelentősége. Eszerint ugyanis az az ellentét, amely a feudális földtulajdon és a jobbágyi földbirtoklás között fennállott, nem volt más, mint a feudális termelőmód alapvető ellentmondásának kifejezési formája.7 0 Tagányi hibája tehát a feudális termelőmód lényegének a feudális kizsákmányolás alapjának kikerülését jelentette — természetesen nem véletlenül. Osztálykorlát okra vezethető vissza Acsády jobbágyságtörténetének több fontos fogyatékossága is. Ha Acsády helyesen mutatott is rá a feudális kizsákmányolás és elnyomás tényeire, ez nem jelentette azt, hogy amikor a polgári osztálykövetelésekről, vagy a polgári célkitűzéseket képviselő középnemesség jellemzéséről volt szó, ne idealizálja ezeket a követeléseket, illetőleg ennek az osztálynak a magatartását. Acsády szerint »a rendek szívvellélekkel« álltak a 48-as forradalom élére és segítették diadalra politikai esz*5 Andres Erzsébet: Elnöki szókfoglaló. Századok. 1948. 1— IV. sz. 2. 1. 1111 V*. ö. Molnár Erik Előszavát, 8. 1. 67 1. m. 18. i. I. m. 22. 1. (saját kiemelésem). 69 »A nemes ember is csak olyan tagja volta községnek, mint más.. .« 59— 60.1. 70 Molnár Erik: Sztálin utolsó műve és a magyar történettudomány. Társadalmi Szemle. 1953. УП-VIII. 648. 1.
