Századok – 1954
Tanulmányok - Jeruszalimszkij; A. Sz.: Kísérletek a mai reakciós történetírásban a német imperializmus rehabilitálására 74
A MAI КЕЛК1 IÓS TÖRTÉNETÍRÁS KÍSÉRLETEI A NÉMET IMPERIALIZMUS REHABILITÁLÁSÁRA 85 A német reakciós történetírás legfőbb erőfeszítései arra irányultak, hogy alátámasszák a »háború bűnöseiről« szóló nacionalista-revansista mesét. Ismeretes, hogy a nyugati imperialista hatalmak rákényszerítették Németországra a rabló versaillesi szerződést és azután ráhárították az egyoldalú felelősséget az 1914. évi világháború kirobbantásáért. Ezzel akarták a népek előtt elhárítani magukról a háborús felelősséget. A Németország egyoldalú felelősségéről szóló tannak az volt a feladata, hogy erkölcsileg igazolja a német nép rendszeres kifosztását a jóvátételek útján. A reakciós német történetírás igyekezett megdönteni ezt a tant, hogy ideológiailag alátámassza a revansizmust és egy újabb agresszió előkészítését. Külön erre a célra létesült a »Központi iroda a háborús felelősség kérdésének tanulmányozására«, amelyben a szoldateszka képviselői (Wegerer, Schwertfeger ezredesek stb.)1 7 az ebben a kérdésben kifejtett reakciós német propaganda speciális vezérkarát alkották. Később, a német imperializmus és militarizmus feltámadása során, az új agresszív háború politikai és ideológiai előkészítésének megfelelően a német reakciós történetírás megváltoztatta taktikáját és az egyik mesét a másik után gyártotta. Az első időkben azt bizonyította, hogy a német kormány semmivel sem volt bűnösebb az első világháború kirobbantásában, mint a többi európai hatalmak kormányai. Ezt a mesét részben az amerikai történetírás is támogatta, mivel nem érintette az amerikai imperializmus szerepét. Ezután azt a mesét propagálták, hogy a német imperializmus egyáltalában nem bűnös az első világháború kirobbantásában. Az Egyesült Államok és Anglia reakciós monopoltőkés körei ekkor aktívan támogatták és finanszírozták az újjászülető német imperializmust és militarizmust. Nincs tehát semmi csodálkoznivaló abban, hogy ilyen körülmények között Németország imperialista köreinek rehabilitációs próbálkozásai támogatásban részesültek az angol és amerikai történetírás részéről. Ez viszont egy régi történeti legenda újjászületéséhez vezetett, amely szerint Németország csupán azért kényszerült fegyvert ragadni, hogy elhárítsa a »Németország bekerítését« célzó politika végzetes következményeit. Ezért a fő felelősséget az angol imperializmusra hárították. Viszont az angol és amerikai történetírás az első és a második világháború közötti időszakban azt a másik mesét terjesztette, hogy Anglia és az Egyesült Államok uralkodó körei állandóan igyekeznek kiküszöbölni a világpolitika fő kérdései tekintetében a köztük és Németország között fennálló ellentéteket és nézeteltéréseket. Az angol és amerikai imperializmus Németországgal megegyezésre akart jutni, hogy agresszióját Kelet felé — a Szovjetunió ellen — »vezesse le«. Ily módon a »háború bűnöseiről« folytatott vita abba a szakaszába lépett, hogy Németország, Anglia és az Egyesült Államok uralkodó körei kölcsönös amnesztia és rehabilitáció alapján sajátos kompromisszumra jutottak. Ebben az időben azt az új történelmi legendát terjesztették, hogy az első világháború fő előidézői Oroszország, valamint a Balkánon és Ausztria-Magyarországon élő, nemzeti felszabadító harcra fel-17 Ezeknek és más szerzőknek a tollából sok könyv került ki, többek között : A. Wegerer: Die Widerlegung der Versailler Kriegschuldthese. Berlin, 1928 ; ugyanaz : Wie es zum Grossen Kriege kain. Berlin, 19.30 ; ugyanaz : Im Kampf gegen die Kriegsschuldlüge. Berlin, 1936; ugyanaz: Der Ausbruch des Weltkrieges 1914. Bd. I—II. Hamburg, 1939; B. Schwertfeger: Deutschlands Schuld am Weltkriege. Berlin, 1921; ugyanaz : Der Fehlspruch von Versailles, Berlin, 1921 ; ugyanaz : Der geistige Kampf um die Verletzung der belgischen Neutralität 1919 ; ugyanaz : Im Kampf gegen die Kriegsschuldlüge. Berlin, 1936; Oraf Max von Montgelns : Leitfaden zur Kriegsschuldfrage. Berlin-Leipzig, 1923.
