Századok – 1954
Tanulmányok - Jeruszalimszkij; A. Sz.: Kísérletek a mai reakciós történetírásban a német imperializmus rehabilitálására 74
84 A. SZ. JERUSZ ALIMSZ KI J V 'Kétségtelen a mai reakciós irányú angol-amerikai történetírásnak az az erőfeszítése, hogy fehérre mossa a német imperializmust, militarizmust és fasizmust, előmozdítsa Nyugat-Németországban a reakciós militarista és revansista ideológia újjászületését. Ezt a következő tények mutatják : röviddel a hitleri Németország szétzúzása után az angol-amerikai megszállók fedezete alatt Nyugat-Németországban összpontosult reakciós monopolista és militarista körök a megszállók támogatásával nekiláttak, hogy saját magukat mind történeti, mind politikai síkon fehérre mossák. A történetírásban ez eleinte abban jutott kifejezésre, hogy »átértékelték az értékeket«. Új magyarázatot gyártottak az egy nemzedék alatt két szörnyű katonai csődöt vallott Németország történelmére. A nyugatnémet érdekelt körök s amerikai és angol pártfogóik meghamisították a történelmet és a régi történelmi legendákat az új politikai viszonyokhoz és az új agresszív imperialista célokhoz idomították. A reakciós német történetírásnak nagy gyakorlata van ebben. A burzsoá és junker körökben még az első világháború előkészítésének időszakában nagy sikert aratott gróf Reventlow1 0 könyve, amely azt igyekezett bebizonyítani, hogy Németország »világpolitikájának« már első lépéseinél kiderült, hogy nem támasztotta eléggé alá ezt a politikát a harc hatékonyabb eszközeivel, nagy hadsereggel és nagy hadiflottával. Ez felhívás volt arra, hogy a »világpolitikában« még a császári kormánynál is agresszívebb irányt kövessenek, így nem is csodálható, hogy Reventlow, a német történetírás tipikus képviselője, később belépett a Hitler-pártba. Az első világháború után a német történetírás több olyan legendát teremtett, amelyeket ideológiai fegyverként használtak fel a revansista propagandára és az új háború politikai előkészítésére. E legendák egyike úgy hangzott, hogy az 1914—1918-as világháborúban a német birodalom voltaképpen nem is szenvedett katonai vereséget, hanem azért volt kénytelen kapitulálni, mert 1918 novemberében a forradalmi események a német hadsereget »orvul leszúrták«. A reakciós német történetírás ily módon igyekezett fenntartani a német hadsereg legyőzhetetlenségéről szóló hírhedt mítoszt. A felelősséget a vereségért a német népre és elsősorban a forradalmi harcot vívó német munkásosztályra hárította. Ennek következményeképpen az »orvul leszúrás« legendája bevonult a német fasizmus ideológiai fegyvertárába s a munkásosztály és a kommunista párt ellen használták fel. Az ugyancsak akkoriban keletkezett másik történelmi legenda szerint a német hadsereg katonai győzelmeit azért nem tudta kamatoztatni, mert a kormány sorozatos hibákat követett el a politikában és a diplomáciában. Nem volt meg az összhang a legfőbb parancsnokság s a vezérkar sztratégiája, valamint a kormány számos melléfogást elkövető politikája és diplomáciája között, így jött létre »az elmulasztott lehetőségek háborújáról« szóló legenda. Ennek az volt a feladata, hogy történetileg megindokolja a német imperializmus legagresszívebb köreinek azt a törekvését, hogy a fasiszta diktatúra formájában teljesen összpontosítsák a politikai és katonai hatalmat az új háború megnyerésére és az imperialista Németország világuralmi aspirációinak biztosítására. 16 E. Reventlow: Deutschlands auswärtige Politik. Berlin, 1913.
