Századok – 1954

Szemle - Macek; Josef: Ktož jsú Boži bojovnici; Tábor v husitském revolučnim hnuti; Husité na Baltu a ve Velkopolsku; Zdeněk Nejedly a husitstvi (Ism.: Gogolák Lajos) 695

SZEMLE. 697 burzsoá korok történészeivel, politikusaival, vulgarizálóival. Természetesen szükséges ez a részletekbe menő kritikai elemzés, hiszen Masarykig és Benesig a cseh polgár politikai pártok és osztályok igen sokat használták fel saját érdekeik szerint a huszita hagyományt, nem egyszer eltorzítván azt és félremagyarázván annak lényegét. De ez a kritikai elemzés csak úgy lehetett hiteles, ha a huszita örökséget tisztaságában új életre keltő történetíró (túl társadalmi és politikai állásfoglalásán) új felismeréseit ós szemléletét konkretizálja, hitelessé teszi. Utaltunk már reá, hogy pl. a masaryki-benesi nagypolgári korszakban a huszitizmus voltaképpen inkább csak frázisokban élt, a lényeg eltemetődött a forráskiadványokban, a cseh embereknek is tulajdonképpen csak nagy vonásokban, ködösen volt ós lehetett fogalmuk Husz Jánosról, a huszita mozgalomról; hiszen a magyar politikából is bőven ismerjük a magyar szabadságról hangoztatott s legkülönbözőbb szándékú kegyes, vagy csalárd általánosításokat. . . Josef Macek és a többiek előtt ott állott a nagy feladat, hogy legmélyebb tartalmában és részleteiben, egyszerre népszerűsítőén és egyszerre tudományos hitellel új szemléletet adjanak a cseh embereknek, a huszitizmus felől. Hitelesen és meggyőzőén teljesítették ezt a feladatot s módszerük is e komoly népszerűsítő hivatásnak megfelelő. Josef Macek feleleveníti legapróbb részleteiben is a nagy korszakot s mestere annak a módszernek, hogy előadásával összefűzze a kor forrásanyagát. A »Ktoz jsú Bozí bojovníci« előhangjában nyíltan megmondja : az általa összefoglalt anyag, főként a forrásanyag nem új dolog a szakemberek előtt. Munkásságának egyik elsőrendű érdeme azonban az is például, hogy ezt a forrásanyagot, amelyet érző emberi megrendülés nélkül nem olvashat senki sem, oklevelekből, magániratokból, levéltárakból, városok és falvak levéltáraiból stb. felszínre tárta, hitelesen és szemléletesen, élményszerűen a mai olvasó közvetlen közelébe hozta, — igen a huszitizmust valósággal újra érző százezrek, milliók szeretett szívügyévé tette. . . Kellett, hogy ez ismertetés során pillanatra magunk is érzelmes hangon emlékezzünk Josef Macek kiadványaira, oly forró levegő, oly szenvedély árad felónk lapjaikon. Josef Macek mestere annak is, hogy tárgyias és mégis eleven stílussal idézze fel a huszita múltat, ós népszerűsítő módszeréhez híven nemcsak maga beszéljen a múltról, hanem azt sajátmagát is megszólaltassa. Szeretet és szenvedély, odaadás ós beleérzós nélkül ezt nem is tehetné és a szövegébe iktatott források, akár a cseh nyelv e gyönyörű régi népi emlékei a maguk zord és fenséges gyökerességével, akár régi harci dalok és vallásos énekek mind hitelesen kísérik a szerző előadását, illetve tudatos történetírói, politikai és világnézeti misszióját. Josef Macek részletesen utal Klement Gottwaldnak, a cseh kommunistáknak a husziták, főként és elsősorban a táboriták iránti rendkívül pozitív állásfoglalására s arra, hogy a huszitizmus, Tábor nemcsak nemzeti hagyományként nagyszerű, hanem hogy a táborita örökség a cseh kommunisták első hagyománya, a cseh kommunisták Tábor közvetlen és hiteles örökösei. Ám ha ezt nem is tenné, a szocialista történetírót akkor is igazolnák a kor forrásai és hagyományai, amelyeket oly bőséggel tárt fel százezres olvasóközönsége előtt. A »Ktoz jsú Bozí bojovníei«-ben hangoztatja a huszitizmusnak, mint örök forradalmi és nemzeti hagyománynak jelentőségét ós azt, hogy e nemzeti hagyomány a cseh dolgozó nép történetének első és legszebb hagyománya ós a szövegét át- meg átszövő forrásközlések mind azt mutatják, hogy a huszitizmus nemcsak vallási, hanem elsősorban is társadaln i forradalom volt a régi társadalmi rendszerrel szemben, hogy a mai élet rengeteget tanulhat és okulhat a huszitáktól. A forrásközlések parasztok, városi kisemberek, szegények és mesterek, a papi és feudális nagybirtoktól létükben fenyegetett kisnemesek írásait, leveleit, manifesztumait mutatják be a mai olvasónak ; belőlük árad az akkori társadalmi forradalmiság. Tábor 143l-es manifesztuma három rendről beszél : a krisztusi szegénység eszméjét híven vállaló papokról, a »világi urakról«, kik jelen esetben maguk is a néphez állott elszegényedett vidéki kisnemesek, végül a köznépről, akik Tábor magvát tették és meghatározták társadalmi (és vallási) programját, — sa köznép : városi kisemberek, kisiparosok, parasztok. . . íme, ezek hangja szól hozzánk századokon át a király, a főpapok, a római egyház, a főurak, a városi patríciusok ellenében. Itt is, többi könyveiben is Josef Macek rendkívül részletesen s igen bő cseh és idegen irodalmi, szakszerű történeti anyag alapján elemzi a társadalmi helyzetet, a huszita forradalmat, majd a Tábort létrehozó gazdasági okokat és körülményeket. Ily futólagos ismertetés során részletekbe mi nem bocsátkozhatunk ; e könyvismertetés terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a huszitizmus, Tábor teljes társadalmi-gazdasági és vallási-szellemi hátterét ós okait elemezhessük. Josef Macek itt is, egyéb műveiben is kópfcett, művelt és alapos szocialista történetíróként áll előttünk, aki él a szocializmus klasszikusainak módszerével és segítségével ; ugyanekkor ért ahhoz is, hogy a csehországi társadalmi és gazdasági, vallási és intellektuális fejlődést európai összefüggé-