Századok – 1954

Szemle - Macek; Josef: Ktož jsú Boži bojovnici; Tábor v husitském revolučnim hnuti; Husité na Baltu a ve Velkopolsku; Zdeněk Nejedly a husitstvi (Ism.: Gogolák Lajos) 695

698 SZEMLE seiben mutassa be. Tehát ébresztő és gazdagító tanulságokat szerzett bőven Engelsnek a német parasztháborúról írott művéből ; ugyanekkor Husz János korát, még előbb pedig a Luxemburgok korszakánakCsehországát az európai gazdaságtörténet összefüggéseiben mutatja be, számos utalással az avignoni pápaságra, a firenzei pénzgazdaságra, az angol-firenzei-flandriai-csehországi pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatokra. Mélyrehatóan elemzi az avignoni pápaság gazdaságpolitikájának csehországi kapcsolatait, a Luxemburgok ós Avignon gazdasági s politikai összeköttetéseit, az egyházi gazdagság és papi zsarolás meg pápai adópolitika nyomán támadt ós elején vallási mezben jelentkező elégedetlenséget. S bár ugyanekkor .hangoztatja is, hogy módszere következtében elsősorban a gazdasági szempontokra, a társadalmi-gazdasági viszonyok megmutatására fektette a fősúlyt, ám igenis az olvaeó bőségesen tájékozódhat egyben a kor vallási kérdéseiről is, — Engels útmutatásai nyomán lehántja a vallási burkot a korszak nagy társadalmi és emberi kérdéseiről. Sorra elemzi a különböző társadalmi rétegek, osztályok problematikáját, mindenütt a források szavát hallatván és megmutatja egyben a feudalizmus válságát is, a csehországi pénzgazdaság eredményeit. Végigvezeti az olvasót Európa ós Csehország e korszakának városi, ipari és kereskedelmi életén ; ismerteti az egyházi helyzetet és a vallási reformtörekvéseket, belőlük kifejtvén a társadalmi forradalmiság magvát, a főurak és az egyház viszonyát és gazdasági feszültségeit s közben a források erejével igenis szétdúl bizonyos nacionalista mítoszokat — pl. a huszita főurak történeti szerepének és Podjebrád György királyságának elemzésére gondolunk : a »huszita főurakat« az egyházi birtok elleni ragadozás állította ideig-óráig e mozgalom oldalára, hogy azután betelvén, a reakció oldalára álljanak. Hasonlóképpen bő analízis foglalkozik a falusi és városi szegénység problémáival, Zuka, Prokop szerepével, Lipany végzetes csatájával, a bázeli zsinattal — és így tovább. Magvasan és tömören bár, Josef Macek e könyve oly anyagot, főként olyan szemléleti és kritikai anyagot foglal magában, amelynek mindegyik részlete majd nyilván külön-külön problémát jelent — így érezzük a távolból — a cseh történelem egyes korszakainak újjáértékelósénól, új feldolgozásánál. Még teljesebben és gazdagabban, rengeteg problémával súlyosan továbbfejti mindezeket a kérdéseket Josef Macek Tábor-ról szóló hatalmas műve. De e könyv szerzőjét már sokkal egyénibben mutatja, mint az előző írás : tömör, súlyosveretű szerzőnek s bár a népszerűsítés nemes igényének módsz'erét itt is fenntartja töretlenül, itt már egyáltalában nem az a talán könnyed és kellemes látszatú népszerűsítő író, mint előbb idézett művében. Az olvasó érzi a problémákkal való viaskodását, érzi méginkább korszakos átértékelő törekvéseit s az anyag terhét, amely reánehezedik. Tábor történetét írja alapításától, 1420-tól és a cseh társadalmi és forradalmi harcokban vitt döntő szerepót a következő korszakokra osztja : 1420—21 : az ideáramló vidéki szegénység forradalmi időszaka ; 1421—34 : a polgári-kisnemesi ellenzék viszi a hegemóniát, azonban mindig igenis a falusi-városi szegénység a hajtóerő ; 1434 : a végzetes lipanyi csata : a városi-kisnemesi ellenzék elveszti most népi szövetségesét; végül: 1452: Tábor »királyi város« lesz, polgársága szövetséget köt Podjebrád Györggyel, a huszita küzdelmekből győztesen kiemelkedő főúri feudális frakcióval. . . íme, e korbeosztás szerint elemzi és részletezi a szerző Tábor történetét. Ha, sajnos, nem is ismertethetjük teljes részletességében ezt a gyönyörű és küzdelmes történetet, viszont nem mondhatunk le arról, hogy röviden bár, de ne foglaljuk össze pár sorral e könyv bevezetését. E bevezetés eszmetörténeti áttekintést ád arról, hogy az egyes korszakok történetírói s politikai vezetői miként is vélekedtek a maguk adott korszakában, a maguk adott társadalmi és nemzeti programja szerint Tábor felől. S itt joggal idézi a szerző Zdenék Nejedly szavát : »Mondd meg, mi a véleményed a huszitizmusról és én megmondom, ki vagy. . .« Josef Macek elsősorban a cseh nemzeti éledés nagy történetírójának, Frantisek Palackynak nézeteit elemzi, segítségül híván J. J. Udalcov szovjet történetírónak a. Voproszi Isztorii-ban 1950-ben megjelent Palacky-tanulmányát is. Kimutatja, hogy Palacky a cseh liberális burzsoázia legjelentősebb megszólaltatójaként, mely burzsoázia nem zárta ki politikai programjából az Ausztriával való megegyezés lehetőségét sem, nem jutott el a táboriták teljes megértéséig, burzsoá szemlélettel közeledett feléjük, a huszitizmusban elsősorban a vallási és erkölcsi kritériumot kereste meg. (Míg pl. kortársa^ E. Arnold tovább ment : a huszitizmust a haladás, reform, politikai radikalizmus szempontjából elemezte.) Palacky a kompromisszumot kereső, felemelkedő burzsoázia képviselőjeként — történeírása minden ébresztő, nemzeti hatásai mellett — nem volt, nem lehetett forradalmár és a huszitizmusban elsősorban a nemzeti elemeket hangsúlyozta. (Mindjárt hadd említsük meg, közbevetőn : ez a múltban annyit hangoztatott s burzsoá értelmezésű »nemzeti jelleg« Macek előbbi művében sem szerepel ; vagyis helyesebben : más hangsúlyt nyer, éppen mert a »szegénység« történetét írta meg. . .) Hogyan tükröződött tehát Palacky-