Századok – 1954

Szemle - Tanulmányok az állam és jog kérdései köréből (Ism.: Sarkady János–Unger Mátyás–Nevelő Irén) 684

SZEMLE. 687 maival való foglalkozást is szükségessé tenné, másrészt pedig az egyetemi ifjúság szociális helyzetének és politikai aktivitásának, szerepének a feldolgozását is megkívánná. Erre azonban csak utal a szerző, amikor március 15-ével kapcsolatban azt mondja az egyetemi ifjúságról, hogy az »nem egyszerű kérvényezőként lépett .fel, hanem mint a nagy átala'kulás harcosa s a győzelem részese«. (282. 1.) 4 Csizmadia Andor docens »Az 1848. évi népképviseleti országgyűlés zárt ülései« 6. tanulmányát a reformkori kerületi ülések kialakulásának történetével kezdi, s végigvezet azon a fejlődésen, amíg ezekből az országgyűlés szerves része, államjogilag elismert intézménye lesz. Helyesen húzza alá ezeknek a kiemelkedő jelentőségét, hiszen már 1833-ban az udvari titkos rendőrségnek az volt a véleménye, hogy »tulajdonképpen minden rossz gyűjtőpontja a kerületi ülések mostani formája. Itt az ifjúság uralkodik . . . a rendek a kormánynak a kezéből lassanként a tárgyalások irányításának minden jogát kiveszik ... a kerületi ülések határozatait az országos üléseken egy puszta »maradjon« által szentesítik« stb. (O.L. Takács hagyaték 44. fasc. 5723.) A tanulmány ezekután rátér a zárt ülések államjogi szempontból való boncolgatására. Fölveti a zárt ülések jellegének, szerepének, működésének és hatáskörének problémáját, s arra a megállapításra jut : »A zárt ülések eredményének igen sokszor döntő politikai fontossága volt. A zárt ülésen alakulhattak ki az egybehangzó politikai nézetek, amelyek elhatározó jelentőségűek voltak az országgyűlés által utóbb törvény vagy határozat alakjában létrejött akaratkijelentés tekintetében« (256.1.). A felvetett elvi kérdések kifejtését követi az ott tárgyalt ügyek vizsgálata. Ezeket négy csoportba sorozza : a) katonai kérdések ; b) döntő politikai ügyek ; с) előkészítő szerepet betöltő ülések; d) az országgyűlés székhelyének áttételére, elnökének személyére vonatkozó ügyek. Ennek a felosztásnak megfelelően hoz azután példákat mindegyikre, s fejtegetéseit ezzel zárja : »Az 1848—49. évi forradalmi országgyűlésnek zárt ülései jogtörténeti intézményekké váltak, de jelentőségük a rájuk vonatkozó meglehetősen gyér történeti adatokbol is kiviláglik. Bár döntő kérdésekben is sokszor segítették Kossuthot és a szabadságharc ügyét. (pl. a függetlenség kimondása, nemzetiségi törvény), a zárt ülések elsősorban az országgyűlési jobb- és baloldal éles harcainak voltak színhelyei.« (264. 1.) A szerzőnek, amikor erre az érdekes államjogi kérdésre felhívta a figyelmet, igen nehéz dolga volt, mert alig van forrásanyaga. Emiatt nem is tudhat néhány általános megállapításon túlmenni ; s nem vállalhatja a zárt ülések anyagának rendszeres feldolgozását.. A kis forrásanyag s a feldolgozó igényessége közötti ellentmondás vezetett valószínűleg arra, hogy a kis tanulmány túlzottan szétaprózott (17 oldal —~ 11 részre tagolva). Véleményem szerint fölöslegesen osztotta 4 csoportba a zárt üléseken tárgyalt ügyeket, mert ha a felosztás alapjául az ott tárgyalt anyag szolgál, akkor — csak az első két csoportról lehet szó. (A d pont a b pont alá tartozik, а с pedig az első két pontra egyaránt vonatkozhat.) Persze különben sem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a reformkori kerületi ülésekkel szemben, 1848—49-ben éppen a nyüt ülések a döntő jellegűek, ahol a nép forradalmi befolyása inkább érvényesülhetett. 5 • 1919. március 21-én először alakult hazánkban valóban népi hatalom. Történettudományunk ezideig erőteljes kísérleteket tett arra, hogy ez új államforma tanulságos tartalmát feltárja. Sok igen lényeges probléma azonban még tisztázatlan. A kötet két tanulmánya megpróbálkozik a Tanácsköztársaság történetének eddig meglehetősen homályban levő fontos kérdése — a felépítmény •— egy-egy mozaikjának megrajzolásával. Tóth Imre tanársegéd »A Magyar Tanácsköztársaság munkajogi jogalkotása« c. tanulmánya helyesen kapcsolja össze a munkajogi intézkedéseket az új gazdasági alappal. így a tanulmány az alapvető kérdéseket kielégítően oldja meg. Részletesen tárgyalja a munkajog egyes elemeit (munkához való jog, általános munkakötelezettség, pihenéshez való jog stb.). A tanulmány egész tartalmából kidomborodik a proletárdiktatúra azon törekvése, hogy a társadalom munkájának szocialista megszervezése révén biztosítsa a dolgozók anyagi és kulturális szükségletei egyre magasabb fokú kielégítését.