Századok – 1954

Szemle - Tanulmányok az állam és jog kérdései köréből (Ism.: Sarkady János–Unger Mátyás–Nevelő Irén) 684

688 SZEMLE A Tanácsköztársaság gazdasági és politikai téren hatalmas erőfeszítéseket tett á dolgozókat annyira sújtó és a háború után különösen súlyos munkanélküliség felszámolására. Munkanélküli segélyben részesítették azokat, akiknek az állam még nem tudott munkaalkalmat biztosítani. A munkaviszonyban álló dolgozók fizetését rendezték. E téren első feladata volt a Tanácsköztársaságnak, hogy a béreket közelebb hozza a létminimumhoz, a bérezést új alapokra fektetve eltüntesse azt az éles szakadékot, amely a fizikai és szellemi munka, férfi és női munka díjazása közt volt. A bérezésnél a következő szempontokat vették figyelembe : a munkások szakképzettsége, vezetésre való alkalmassága; munkában töltött éveinek száma. Ennek alapján a munkásokat 5 fizetési osztályba sorolták be. Ugyanakkor e szabályozás alátámasztására a Népgazdasági Tanács 90. sz. rendelete az üzemi munkafegyelem megtartását írta elő. Mindezek a rendelkezósék azonban nem tudták pótolni a termelést fegyelmező, a termelékenység emelését ösztönző teljesítménybérezést. Törvényileg biztosították a heti pihenőidőt, amennyiben a heti munkaidőt 48 órában szabták meg. Túlmunkát csak rendkívüli, indokolt esetben engedélyeztek. Törvény biztosította a dolgozók fizetett szabadságát is. Külön rendelkezések foglalkoztak az anyák és ifjúság védelmével. Ismeretes, hogy az anyáknak külön terhességi, gyermekágyi és szoptatási- segély járt. A betegség esetére való biztosítási kötelezettséget a megelőző 1907. óvi XIX. t. c. értelmében meglehetősen szűkkörflen szabták meg. A Forradalmi Kormányzótanács XXV. sz. rendeletével kiterjesztette ezt minden dolgozóra (háztartási alkalmazottak, mezőgazdasági munkások stb.). Szabályozták a betegség idejére járó táppénz mértékét is. A proletárállam egyik feladatának tekintette az imperialista háború rokkantjairól, árváiról, özvegyeiről való gondoskodást. A Tanácsköztársaság az egyes intézkedések végrehajtására új intézményeket hozott létre. A szerző széleskörűen körvonalazza ezen intézmények feladatát, létjogosultságát. (Ellenőrző Munkástanács, Országos Egészségügyi Tanács, Munkaügyi Bíróságok stb.) A tanulmány írója elsősorban mint jogász vizsgálta a kérdéseket, és ebből kifolyólag a történeti összefüggéseket csak felületesen érintette. (Pl. nem teljes és így nem is helyes a polgári-demokratikus forradalom győzelméről adott, értékelése.) A jog régi elemeinek az új kialakulását, érvényesülését akadályozó törekvését itt-ott odavetve tárgyalta. Tóth Imre tanulmányában jól összefoglalja az e kérdésről meglévő hiányos és rendezetlen ismereteinket. 6 Nagy Tibor adjunktus : »A Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi joga« c. tanulmánya a jog más területét, a szocialista pénzügyi jog kialakulását vázolja. A Tanácsköztársaság előtt e jogág is a monarchia politikai és gazdasági rendjének védelmére, erősítésére szolgált. A pénzügyi jog gerincét az-adójog alkotta. A Tanácsköztársaság megalakulásával e téren is jelentős változás ment végbe. A bankok, vállalatok államosításával á pénzrendszer is új alapokra helyeződött és ennek megfelelően új pénzügyigazgatási szervezet jött létre. Kezdetét vette a pénzügyi jog új, szocialista irányba való fejlődése. Ez a szocialista jelleg a jogág minden területén megmutatkozott. A költségvetési jog terén a Tanácsköztársaság minden igyekezete arra irányült, hogy költségvetésszerűen gazdálkodjon. Ezt az adott körülmények közt nehéz volt megvalósítani, s így csak rövid lejáratú, hétről-hétre, hónapról-hónapra elkészített tervezetek szabályozták áz állami kiadásokat. A pénzügyi jog fejlődésében új szakaszt jelentett a'z alkotmánytörvény. Az alkotmány tartalmazta a költségvetési jog alapelveit is. Érvényben hagyta a költségvetés végrehajtására vonatkozó 1897. évi XX. t. c.-t, de az új helyzetnek megfelelően új elemekkel bővítette (a helyi tanácsoknak önálló költségvetési jogot biztosított stb.). Az adójog és adópolitika terén érvényben hagyták a régebbi adókat, az adózó elemek köre azonban változott. A Tanácsköztársaság adópolitikájában a gazdagabb rétegek korábban kivetett adójának szigorú behajtására törekedett, a vagyon- és jövedelemadó a legfontosabb adónemmé vált. Az adórendszer egyszerűsítését is tervbe vették, de ezt idő híján nem tudták végrehajtani. Az államii szektor bevételei, valamint a magánszektor megadóztatása révén keletkezett pénzügyi eszközök elégségesnek bizonyultak a központi állami kiadások fedezésére. A helyi tanácsok pénzügyi forrásai azonban nem voltak rendezve, később tervbe vették a földérték-adó kivetését, amely a tanácsok kiadásait fedezte volna.