Századok – 1954
Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619
A »KELETKUTATÁS« SZERVEZETE STYUGAT-XÉMETORSZAÖBAN 631 kőzik közrebocsátani ; végül az intézet »érdeklődők részére előadókat és szakembereket« közvetít.4 4 Ezen a »Keleteurópai Intézet«-en kívül van Münchenben egy »Délkeleteurópai Intézet« is, amely egy évkönyvet ad ki, továbbá van még itt egy »Délkeletnémet kultúr- és kutatóállomás« is. E két utóbbi gyámolítását, ugyanúgy, mint a marburgi »Johann-Gottfried-Herder-Institut«-ét is, az »Össznémet Kérdések Minisztériuma« vállalta magára, amely ezeken kívül még a »Göttinger Arbeitskreis«-t — egy az ottani »munkaközösség« mellett fennálló »keletkutató-állomás«-t — és az »Északkeletnémet Akadémiá«-t is szárnyai alá vette.45 A »Göttinger Arbeitskreis« a »német-lengyel viszony«-nyal, »az Odera—Neisse határ és a lengyel igazgatás alatt álló területek komplexumá«-val foglalkozik, ezenfelül »elsősorban a hazájukból elüldözöttek és szülőföldjük sorsáról való tudósításokra« törekszik.46 Hasonló színvonalon áll az »Északkeletnémet Akadémia« is. Ezt Lüneburgban, 1952 szeptemberében alapította a Walter von Keudell szolgálatonkívüh birodalmi miniszter vezetése alatt álló »Nordostdeutsches Kulturwerk« (Északnémet Kultúrintézet). Ennek az akadémiának kezdeményezője és vezetője dr. Max Hildebert Boehm népiségkutató-és szociológus-professzor (1933 —45-ig jénai nyilvános rendes tanár, 1933-tól 1940-ig megbízott előadó a berlini egyetemen). Ennek az intézménynek is az a feladata, hogy »a régi keletnémet főiskolák hagyományait ápolja, a német Kelet kutatását folytassa és a nyugati külfölddel megismertesse a hazájukból elűzöttek kérdését«. Rögtön megnyitása után egy napot sem mulasztva, meg is kezdte az akadémia a német és külföldi hallgatókkal megismertetni »a keletnémet helyzetet«. A tanulmányok vezetője dr. Karlheinz Gehrmann, aki azelőtt Danzigban és a Baltikumban működött.47 I Ezzel kimerítettük a nyugatnémetországi és nyugatberlini »keletkutatóintézetek« sorát, amennyiben bevallottan egyik vagy másik minisztérium gondozásában vannak. A szövetségi gyűlés bizottságának előbb említett jelentése »a német keleti területekre, Kelet-Európára és Délkelet-Európára vonatkozó ismeretek előmozdításáról« szólva ezenkívül még megemlíti, hogy a »Menekültügyi Szövetségi Minisztérium« anyagi támogatást ad »a német Kelet kulturális honi hagyományának fenntartására és kiértékelésére«, hogy az »élelmezésügyi, mezőgazdasági és erdészeti szövetségi minisztérium« saját kutatóállomást tart fenn keleteurópai mezőgazdasági kérdések kutatására, továbbá hogy a »Marshall-terv minisztériuma« és a »gazdasági minisztérium« egyes keletkutatási megbízatásokra adnak pénzeket. Mindazonáltal »nem volt egészen könnyű — mondta Brandt képviselő beszámolójában — áttekintést szerezni azokról a helyekről, amelyek már támogatást kapnak szövetségi pénzekből a keletkutatás, illetőleg keletismeret céljaira«, minthogy a szükséges áttekintés »az illetékes szövetségi minisztériumokban is csak részben van meg«. Brandt képviselő ezenkívül említést tesz »célszerűtlen hatásköri kereszteződésekről a minisztériumok között«, valamint »a tartományok és a szövetség részéről való pénzügyi támogatás terén«.48 44 »Mittelbayrische Zeitung«, Regensburg, 1952. dec. 29. ; »Kurier«, Nyugat-Berlin, 1952. szept. 30. ; »Bayern-Kurier«, München, 1953. máj. 16. 45 »Deutscher Bundestag«, id. h. 13235—36. 1. 46 »Der Tagesspiegel«, Nyugat-Berlin, 1953. ápr. 15. 47 »Die neue Furche«, Stuttgart-Zuffenhausen, 10. füz., 1952. okt., 712. 1. ; »Welt am Sonntag«, Nyugat-Berlin, 1952. szept. 14. ; Kürschners . . . 174. 1. ; »Der Tagesspiegel«, Nyugat-Berlin, 1953. márc. 28. 48 »Deutscher Bundestag«, id. h. 13222, 13235—13236. 1.
