Századok – 1954
Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619
A »KELETKUTATÁS« SZERVEZETE NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN 627 Amíg azonban a »Deutsche Gesellschaft für Osteuropakunde«, amely erkölcsi és pénzügyi tekintetben a bonni Külügyi Hivatal gondoskodó támogatását élvezi,25 és súlyt helyez a külföldi elismerésre, ügyel arra, hogy vezetőségi tagjai ne legyenek nagyon feltűnően megjelölve a horogkereszttel, addig más keletkutató szervezeteknek egyáltalán nincsenek ilyen aggályaik. A »Johann-Gottfried-Herder-Forschungsrat e. V.« (Johann-Gottfried-Herder Kutatási Tanács) igen jó példa erre. Ezt a tanácsot 1950 tavaszán a Lahn melléki Marburgban alakították meg. Negyven tagja van. Mindegyik tagja »kitűnő ismerője a német keleti területek vagy az ezek kutatásába bevont tudományszakok egyikének«. A tanács »tevékenységét Pommeránia, Nyugat-Poroszország, Kelet-Poroszország, a Warthe-vidék, Szilézia, a Baltikum, Lengyelország és Csehszlovákia területére korlátozza, de a többi Keleti-tengeri területet is bevonja kutatásai körébe, amennyiben azok az említett keletnémet településterületekkel szoros kapcsolatban állottak.« 1950 őszén a »kutatási tanács« ismét életrehívta »a korábban ezeken a területeken tevékenykedett történelmi bizottságokat az említett országok történeti és földrajzi kutatására« és 1952 óta kiad egy »Zeitschrift für Ostforschung« с. folyóiratot.26 Ennek a tanácsnak a feladata egészen egyértelműen adódik a »keletnémet településterületek« felsorolásából és a »történelmi bizottságok« újraalapításából, amelyeknek megint annak igazolása lenne a feladatuk, »hogy hazánk egész szellemi és anyagi fejlődése a németségben és a németség által ment végbe«,2 7 ahol »hazánk« alatt a felsorolt »keletnémet településterületek« közül mindig a megfelelő értendő. Még világosabban elárulja a tanács feladatát vezetőségének összetétele, amelyben többek között Aubin, Keyser és Schieder professzorok is helyet foglalnak. Dr. Hermann Aubin professzor az egész náci-időszakban mint jól javadalmazott professzor élt Breslauban és könyvei jelentek meg, amelyek Hitler eszméivel egyáltalán nem ütköztek. 1936-tól 1945-ig Aubin a »Deutschland und der Osten« társkiadója volt és egy sereg folyóiratcikket írt, amelyek többé vagy kevésbé közvetlenül a háború előkészítését szolgálták. 1946-ban mint nyilvános rendes tanár Hamburgba került.28 Hasonló a helyzet Erich Keyser professzorral is, aki 1945-ig a Danzigi Állami Történeti Múzeum igazgatója volt. 1937-ben megírta »Németország népesedéstörténeté«-t, amely 1943-ra harmadik kiadást ért és 1939-ben »a német Visztula-vidék történeté«-t, amelyet már 1940-ben másodszor adtak ki ; 1943-ig Keyser professzor ezenkívül még a »Zeitschrift des westpreussischen Geschichtsvereins« kiadója is volt ; 1947-ben előadói megbízatást kapott a hamburgi egyetemen.29 Dr. Theodor Schieder professzor 1940-ben mint docens működött Königsbergben, egy munkát írt »Német szellem és rendi szabadság a Visztula-vidéken« címmel és 1942-ben nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1948-ban a kölni egyetemre került.30 25 »Deutscher Bundestag«, id. h. 13235. 1. 26 »Osteruropa«, I. évf. 2. füz., 1951. dec.; »Deutscher Bundestag«, id. h. 13235. 1. 27 Hermann Gollub : »Geschichtsverein und historische Kommission«, »Mitteilungen der Literarischen Gesellschaft Masovia«. Lotzen, 1924, 28—29. füz., 20—21. 1. 28 Kürschners . . . 47. 1. ; Handbuch . . . 807. 1. ; a brémai történészkongreszszuson Aubint a »Verband Deutscher Historiker« elnökévé választották. 29 Kürschners . . . 989. 1. 30 Uo. 1778. 1. 9*
