Századok – 1954

Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619

628 WALDEMAR SZECZINOWSKI Itt nem olyan különösen kompromittált személyekről van szó, hogy a dolgot ne lehetne általánosítani. Ellenkezőleg, ez a felsorolás igen jellemző arra, hogy milyen szelleműek a jövendő történészgeneráció tanárai Nyugat-Németországban. 1952 nyári félévében a nyugatnémetországi egyetemeken többek között az alábbiak adtak elő Kelet-Európáról : Prof. Dr. Reinhard Wittram (Göttingen : »Az Északi Háború történetéhez«), Prof. Wittram és Prof. Dr. W. Conze (Göttingen : »A balti történetkutatás céljai, feladatai a jelenben«), Prof. Conze (Munster : »Gyakorlatok a lengyel kérdéshez az első világháború idején«), Dr. Otto-Alexander Webermann (Göttingan :. »Észt történet« és »A Baltikum és a német kultúra«), Prof. Dr. Bruno Schumacher (Hamburg: »Kelet- és Nyugat-Poroszország gazdaságtörténete«), Dr. Anton Knezevic (Münster : »Németek a szlávok között«) és Prof. Dr. Werner Philipp (Nyugat-Berlin : »Lengyelország politikai története a kezdetétől 1836-ig«).31

' Ezeknek a tanároknak az egyetemi pályafutása a következő : Conze professzor 1935-ben lett asszisztens Königsbergben, 1940-ben habilitált, 1943-ban magántanárként Posenbe került és 1944-ben rendkívüli tanárrá nevezték ki ; 1946-ban Göttingenben előadói magbízatást nyert.32 Prof. Schumacher 1945-ig mint tanulmányi főigazgató hivataloskodott Königsbergben, 1937-ben az ottani egyetemtől előadói megbízatást kapott Kelet- és Nyugat-Poroszország története- tárgykörre és 1939-ben tiszteletdíjas professzorrá lett ; 1934-ben egy munkát írt »Nyugat-Poroszország Nagy Frigyes által történt megszerzésének államjogi megokolása« címsn ; 1946-ban a hamburgi egyetemen kapott előadói megbízatást.33

Prof. Philipp szintén Hitler alatt habilitált (Berlin 1940) és 1941-ben Königsbergben lett magántanár ; 1946-ban rendkívüli tanárrá nevezték ki Mainzban.34

Wittram professzor, valamint Webermann és Knezevic doktorok keleteurópai emigránsok. Wittram (egy Riga melletti községben született, 1928-ban rigai magántanár, később poseni rendes tanár, most Göttingenben él)35

1 9 3 9-ben megjelentette a »Balti németek történeté«-t és nemrég a Baltikum egy új történetét adta közre. Visszatérünk a »Johann-Gottfried-Herder-Forschungsrat« működésére, hogy már 1950 májusában felállította a »Johann-Gottfried-Herder Intézet«-et, azzal a céllal, hogy az gyűjtse a »német keletkutatás segédeszközeit és a kutatást minden módon támogassa«. Az intézet »elsősorban a keleti német érdekeket« dolgozza fel ; alapítása után hamarosan már 18 000 kötetes könyvtára és ugyancsak nagy térképgyűjteménye volt ; »a középkeleteurópai irodalom összesített bibliográfiáját dolgozza fel, amely máris mintegy 30 000 adatot tartalmaz ; ugyanakkor rendszeresen kiadja a »Tudományos szolgálat« c. időszaki tájékoztatót és egy kézikönyvet »A német keleti területek« címmel.36 Ezenkívül az intézet munkaértekezleteket tart fiatal keletkutatók számára, 31

»Osteuropa«, 5. füz., 1952. okt. 32

Kürschners . . . 297—298. 1. ; Handbuch . . . 875. 1. 33

Kürschners . . . 1904. 1. 34 Uo. 1547. 1.; »Die Wandlung«, Heidelberg, 5. füz., 1948. szept. 484. 1. 35

Kürschners . . . 2297, 1. 36 »Osteuropa«, 2. füz., 1951. dec.; »Universitas«, 5. füz., Stuttgart, 1952. máj.; »Westfalenpost«, Hagen, 1952. márc. 7. ; »Mainpost«, Würzburg, 1953. máj. 5. ; »Deutscher Bundestag«, 268. ülés, Bonn, 1953. jún. 3., 13235.1.; »Der Tagesspiegel«, N*yugat-Berlin, 1953. ápr. 15.